Néhány év múlva tervezünk gyereket vállalni a férjemmel, és nem tudom menyik úticélok a legkevésbé praktikusak gyerekkel, amiket előre kéne venni? Milyen fajta utak oldhatóak meg gyerek mellett, és milyen fajtákat kéne előre letudni?

Egész picivel semmi se praktikus igazából, talán még leginkább az autóút, a szokásosnál több megállóval. Azt esélyes hogy átaludja.

Tengerpart egy kb 2 évessel már nem vészes, de mondjuk olyan 9 hónapos kortól már nem vállalhatatlan.

A túrázásnál a gyerek cipelése értelemszerűen egy bizonyos korig működik (a súlya miatt), illetve részben a temperamentumától is függ. Plusz nagy melegben nem igazán jó se a szülőnek se a gyereknek. De mondjuk nagyságrendileg max 2-3 éves koráig tudod cipelni, és utána jön az, hogy nem tudtok a nagyon túrázós helyre menni, amíg nem lesz önjáró (túrától függően mondjuk 6-12 éves koráig, de ha lesz második gyerek, akkor tovább).

Igazából amivel jár a dolog: 3-5 óránként kaja, ha szoptatsz akkor valami nyugisabb hely, ha viszont nem, akkor vagy viszed a tápszert, vagy kell egy hely ahol elkészíted. És ezt nem is tudod előre hogy melyik. Egy éves kor után ez már kicsit lazul, de akkor is gyakrabban kell ennie mint egy felnőttnek, ha valami pépet eszik akkor lehet hogy összekeni magát meg hasonlók.

Szintén kb 3-5 óránként peluscsere, amihez kell egy közel vízszintes hely, meg hogy ne legyen hideg. Ez kb 2 éves korig.

A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy kegyetlen sok cuccot kell magatokkal vinni, kaja, pelenka, tartalék ruha stb.

Aztán amikor nagyobb lesz, akkor meg már szórakoztatni kell, tehát egy városnézést lehet nagyon unna. Viszont akkor meg már rá lehet hagyni a nagyszülőkre egy pár napra.

Összességében én a túrázást venném előre.

Nagyon nem mindegy, hogy mekkorával.

A kirándulós tengerpart az gyerekkompatibilis.

Túrázni, amíg nem túl nehéz, addig háti hordozóban oké.

A többi megoldható,de ha nem muszáj nem tenném.

Szia!

Talán a legegyszerűbb listát csinálni, hogy melyek azok a helyek amiket látni szeretnétek. Pl. Párizs: múzeumok+Versailles, egy thai körút, Salzkammerguti-tavak, stb.

Azért a listából ki lehet szűrni, hogy mi az ami inkább előtte jó, mi az ami gyerekkel is vállalható.

A párizsi múzeumtúrára és a thai körútra inkább jobb kettesben menni, mint gyerekkel. A példánál maradva Ausztria gyerekkel is rendben van.

A gyerekek előtt talpalósabb, fárasztóbb (akár biciklitúrás) utazásaink voltak.

Nekünk 3 gyerekünk van, a legkisebb 10 hónapos korától jártunk újra külföldre. Ők kiskoruktól hozzá vannak szoktatva a városnézésekhez, kirándulásokhoz.

Velük nem mindig a leghíresebb látnivalókat/múzeumokat nézzük/néztük meg, nem túráz(t)unk egész nap, hanem gyerekbarát/érdekes dolgokat fedezzük fel. Viszont így eljutottunk nem egy olyan helyre, ami esetleg nem biztos, hogy az adott helyen az első lett volna a listánkon.

Külföldön sok helyen van ingyenes "kincsvadászatos" foglalkoztató a gyerekeknek. Így az adott múzeum nekik is érdekes, és van ahol még ajándék is jár.

Ahol Histopad-ot adnak, ott is van rajta gyerekeknek való kincsvadászat.

Sok érdekes, akár mesés sétányt végigjártunk pl. a Fekete-erdőben, a mai napig emlegetik az ausztriai és a berchtesgadeni sóbányát, milyen klassz volt a csúszda... stb. Münchenben a BMW Weltben a motorokon lógtak...

Most kiskamaszként már jöhetnek a töményebb dolgok, van, hogy ők kérik. Pl. a lányaink kedvence da Vinci, így ha olyan helyen járunk, ami hozzá köthető, akkor azt meg kell nézni. Chambord-ot a pincétől a padlásig bejárták, Milánóban pedig Az utolsó vacsorát vizslatták alaposan.

Nálunk minden közlekedési eszközt bírnak. Mondjuk azért nem minden ment korábban simán. Egy 5h-s repülőút+resztli, azért nem egyszerű eset... csomagok+szórakozási lehetőségek az út alatt stb.

Mostanra talán pont a repülő az, amit legkevésbé szeretnek a reptéri macera és a késések miatt. Kifejezetten megkönnyebbülnek, ha kocsival vagy vonattal megyünk.

A kirándulást mi SSC-vel oldottuk meg, mert igaz, hogy jobban össze vagyunk tapadva, de kényelmesebb vinni, mint egy kirándulós hátihordozóban, és váronézéshez, mindennapi ügyintézéshez kellemesebb.

A strandolás tényleg talán a legegyszerűbb amíg kisebbek, főleg homokos tengerparton nem igen lehet őket elvontatni... nálunk állandóan gátat építettek, igaz, hogy minden nagyobb hullám lerombolta, de nem számított...

Amit írtak korábban az is igaz. Iskoláig mobilabbak vagytok. Utána már a szünetekhez vagytok kötve, és akkor minden drágább. Ha kivesztitek a suliból a pótlás nem nagyon egyszerű...

Gyerekkel a költségek is nőnek. Nagyobb szoba kell (lehetőleg reggelivel), idővel neki is kell belépő+menetjegy (repülőjegy+ülőhely). Gyerekkel valószínű nem tudsz csak kis kézivel utazni, és az utóbbi időben a csomag és az ülőhelyek akár többszörösébe kerülnek az alapjegynek.

Pl. ha Európán kívüli úticél is van, azt akkor lehet megejteném kettesben.

Szóval érdemes átnézni, hogy mi az ami kettesben egyszerűbb.

"A kirándulós tengerpart az gyerekkompatibilis"

Kevés unalmasabb dolgot tudok elképzelni, mint egész nap a tengerparton lenni 1-2 éves gyerekkel, akivel lényegében semmit nem csinálsz napokig, csak fürdesz a tengerben meg homokozol.

6: mint írtam: kirándulós.

Mi kisgyerekkel ugyanúgy elmentünk hajózni, várost nézni stb.

2 gyerekem van, a felsoroltak kozul tengerparti üdüléseket szoktunk választani gyerekekkel, konkrétan tengerparti all incl. resortokat min. 9 éjszakára, amibol 2-3 napot elmegyunk fakultatív kirándulásokra. Kb. 1 éves koruktol utazunk tenger mellé. Wellness hotelekbe is szoktunk menni, meg a Balatonhoz is.

A felsoroltak kozul a tobbi is megoldhato, de elég macerás, inkább gyerekvállalás elott ajánlanám.

Aztán kb. 10 éves kor felett már konnyebb, lehet menni túrázni és hosszabb autóútra.

Persze ez csak az én véleményem, biztos van más vélemény is.