Kalandos történetek utazás során?

Az eddigi több száz utazásom alatt szinte mindig volt valami nem várt "kaland".

Könyvet lehetne írni ezekről.

Velencei út haza Zürichbe.

Törölték a milánói vonatunkat, a következővel meg az aznapi utolsó Zürichbe közlekedőt sem értük volna el (5 perccel indult előbb), úgyhogy szóltunk a kallernek, hogy szóljon már oda a zürichinek - kb a fél vonat Svájcba ment volna, úgyhogy végül megvárta a miénket, de nagyon ciki lett volna lekésni, mert akkor Milánóban éjszakázunk.

Véletlenül egyórás jegyet vettem Schaffhausenbe :D egész napos helyett, amit a barátom vett észre másnap (jó, hogy nem jött a kaller, mert fixen megbüntetett volna).

De a legdurvább, amikor a ZH-BP éjszakai egyórával korábban indult, és indulás előtt ránézünk a jegyre. Baszki, már elindult a vonatunk (muszáj volt legkésőbb másnap estére hazaérni) - úgyhogy Uber és az utolsó Svájcon belüli megállóban végül sikerült megcsípni (Sankt Margarethen), addigra benn állt a vonat, mi meg rohantunk mint két hülye a csomagokkal, hogy elérjük. Nem érte meg, többet fizettünk az Uberesnek, mint ha új jegyet vásároltunk volna másnap első nappalira :D

Bern szavazás - nem vicces, szomorú, 3 órát álltunk nyíltpályán baleset miatt, kaja-pia nélkül (mert úgy terveztük, hogy fél 1 körül ott eszünk, szavazunk és mászkálunk).

Fél egykor még a vonaton ültünk, és vártuk azt, ami elvisz Bernbe, de még akkor sem tudták pontosan megmondani, hogy mikor jön, mert az egész Olten-Bern pályát blokkoltuk + a helyszínelés alatt nem közlekedhetett másik vonat.

Zürichből Miamiba novemberben.

Áh, nem kell hoszsú nadrág, még 35-38 fok lesz.

Igen. Két héten keresztül, aztán jött egy lehűlés, Key Westen második naptól konkrétan 15 fok volt és szél, meg aztán Orlandoban is.

Azóta bárhová megyünk egy hosszú nadrág és egy farmerdzseki+pulcsi van nálunk.

A 90-es években voltam gimnazista, francia kéttannyelvű, minden évben mentünk Franciaországba vagy Svájcba 1-2 hetes csereprogramokra. Az egyik alkalommal Párizsba odafelé lerobbant a busz félúton, valahol Ausztria kellős közepén, ott éjszakáztunk a buszban, amíg küldtek egy másikat. De ez még semmi, visszafelé mi történt? Megint lerobbant a busz, pont a svájci-osztrák határon. Kora tavasz volt, és még elég hideg, odafelé még a lerobbant busz motorja működött és a fűtés is, de a második alkalommal már lerohadt minden.

Az osztrák oldalról kijött a hatóság, hogy mi a helyzet, a tanárok elmagyarázták, erre megszánták szegény magyarokat, a legközelebbi település iskolájában adtak meleg ételt, a katasztrófavédelmi csomagjukból előszedtek ilyen takarókat és ott aludhattunk a tornateremben mint valami menekültek, amíg meg nem jött az új busz...