Milyen egyedül utazni?

Az ember társaslény.

Ha valakinek nincsen egy -valóban normális- társkapcsolata, az kitalál mindenféle alibit arra, hogy miért is jár egyedül még nyaralni is.

Manapság amennyire felszínesek ezek a társas kapcsolatok az is érthető, ha valaki inkább megy egyedül mint a minden kérdésben mindig mást akaró párjával akit valójában alig ismer.

Természetesen a világot meg kell ismerni, és egyedül utazgatni még mindig jobb ötlet mint otthon gubbasztani.

Én szeretek. Mentem világot látni és fesztiválra is egyedül (meg társaságban is).

Ha egyedül megyek csak magamra kell tekintettel lennem, nem baj, ha ugyan azon a napon akarok feljutni a környék legmagasabb pontjára és utána szintén gyalog le a tengerpartra. (Akikkel utazni szoktam nem elég fittek ehhez.) Nem baj, ha olyan dolgokat nézek meg, ami csak engem érdekelne, nem kell másra tekintettel lenni.

Hátránya is van. A jó társaság az jó társaság. Én szeretek egyedül és jó társaságban is menni.

Nézd fordítva a dolgot.

Még mindig jobb elmenni egyedül valamerre, élményeket szerezni, világot látni, mint otthon maradni és nem csinálni semmit.

"Aki egyedül a saját bőrében nem érzi jól magát,az mindegy hogy hol van,vagy éppen mit csinál,akkor se fogja önmagát másképp érezni."

Szerintem ez nem feltétlenül igaz.

Hiszen teljesen más, hogy legalább kimozdul, élmények érik, amik kizökkentik a mindennapokból. És teljesen más amikor csak otthon emészti magát és nem csinál semmit.

Az emberben nem csak "jó vagy rossz" billenőkapcsoló van, hanem vannak átmenetek, szintek.