Milyen egyedül utazni?

Én is hasonló helyzetben vagyok, mint te. Még kamaszkoromig főleg családdal vagy barátokkal utaztam, most már sajnos egyik sem igazán opció, egy pár éve. Szóval egyedül szoktam menni főleg.

Szerintem az előnye az, hogy egyrészt nem kell senkihez alkalmazkodni, másrészt sokkal jobban tud az ember a környezetére, a látnivalókra figyelni, sokkal jobban jelen tud lenni.

Hogyha van olyan hely, amit mindenképp szeretnél meglátogatni, akkor nehogy kihagyd! Csak azért, mert nincs kivel utaznod, ne foszd meg magad az utazás szépségeitől.

Mindenki jól írja, de igazán a 4-es komment a lényeg.

Az utazás se szakít ki teljesen a hétköznapi gondolataidból, és ha te kényszerből vagy magányos és nem élvezed az egyedüllétet, akkor külföldön is így fogod érezni magad. Alapvetően más úgy egyedül utazni, hogy egyébként itthon van egy átlagos baráti társaságod és szociális életed, amiből pont az úttal szakadsz ki ideiglenesen, mintha ezek nem lennének.

Neked valószínűleg érdemes lenne hostelekben, azokon belül is hálótermekben megszállnod és az ottani random társaságokkal felfedezni a helyszíneket. Harmincegynéhány éves kor alatt senki nem lóg ki onnan, és persze az idősebbeket se marják ki. Az egész a hozzáállás, nyitottság, flexibilitás kérdése.

Pár éve próbáltam először, de sokkal jobb egyedül utazni.

Nekem a legfontosabb, ha egy másik országba megyek, hogy a helyiekkel dumálgassak, ha egyedül vagyok ez sokkal jobban megy. Jobban el tudsz mélyedni a gondolataidban, a másik kultúrában, jóval "meditatívabb".

Egyszer-kétszer próbáltam a hosteleket, de nem jött be. Viszont ahogy fentebb írta valaki, én is szeretek a turista övezeteken kívül, olcsóbb helyeken, helyiekkel vegyültebben megszállni, így alig drágább, mint a hostelek.