Miért félek az utazásról?
Kicsi korom óta vittek mindenhova. Voltam majdnem minden megyében, külföldre is mentünk többször.
Viszont az utóbbi 1-2 évben minden indulás előtt az van bennem, hogy "én nem akarok menni, jó nekem itthon, nem lesz ez jó" és miközben ott vagyok, bármilyen jól érzem magam, kb strigulázom a napokat, és van, hogy kiszámolom, hány órát kell még egy adott hellyel/programmal töltenem, meg kb mikor érhetünk haza, ha a jármű sebessége x km/óra és megállunk y időre, z alkalommal.
És az egészben az a szörnyű, hogy egy sajtkukac vagyok. Legszívesebben mindig mennék valahová, mert otthon unatkozom, de, ha a pakolás és szervezés meg bevásárlás szavakat meghallom, a szívem borzalmasan el kezd dobogni, és kifutnék a világból.
Most is azon gondolkodom, hogy elég beteg vagyok e ahhoz, hogy ne menjek utazni (bár valószínű nem), mert félek, hogy összepisilem magam az alatt a 3-4 óra alatt, míg nem állunk meg. Félek, hogy nem lesz elég a pénzem, nem jövök ki majd az emberekkel, nem fogok jól lakni soha, és nem fogják érteni amit mondok.
Szerintetek mit csináljak?
Hogy küzdjem ezt le?
válasza: válasza:Sajnos úgy tűnik, hogy egyfajta fóbia, pánikbetegség kezd kialakulni nálad - az utazástól való félelem :-(
Igazából nem maga az utazás okoz problémát, hanem valamilyen elfojtott stressz, pszihológia probléma áll a dolog hátterében, a bizonytalanság zavar.
nagy valószínűséggel nem vagy elég magabiztos. Nincs a környezetedben olyan ember, aki folyamatosan leszól, lenéz, lenyom, azt érzékelteti feléd, hogy nem vagy értékes ember stb?
Vagy nem történt valamelyik utazásod során valami komolyabb probléma?
válasza:#2, de, van ilyen sajnos, és elég rosszul érzem magam miatta. Próbálok nem energia vámpír lenni, de egyre csak azt veszem észre, hogy szinte mindenkinek panaszkodom.😓
Utazás során csak olyan volt, hogy nem álltak meg miattam pisilni, és úgy kellett összeszorított lábakkal ülnöm 7 órát, még egyszer nem engedtek át a határon, és várnom kellett 11 órát, hogy hazaindulhassak onnan.
De ezek az utazósak nem friss esetek (annyira), az egyik 2 vagy 3 éve volt, a másik meg 3 és fél éve.
Mondjuk az hozzátartozik, hogy pakolni mindig is utáltam, folyton halogatni akartam mindig is.
Kis egynapos utazásokra amúgy szívesen megyek bármikor, mert oda csak egy táska kell, benne 2 szendvics, pénz, innivaló, meg pár okmány, a bőröndös utazásokról vagyok kiakadva. Meg ilyen közlekedési eszköz fóbiám sincs, bármire felülök, bár hajón kissé nyugtalanabb vagyok, mint szárazföldön, de ez nem félelem annyira, hanem inkább ez a "mikor érünk már oda? Basszus ez olyan lassú, hogy úszva megelőzném"(amúgy tudom, hogy nem, de ezt szoktam gondolni😅)
válasza:"#2, de, van ilyen sajnos, és elég rosszul érzem magam miatta."
Ha ez még munkahelyi stresszel is párosul, akkor szinte tuti, hogy ez az oka, nem maga az utazástól való félelem.
"Félek, hogy nem lesz elég a pénzem, nem jövök ki majd az emberekkel, nem fogok jól lakni soha, és nem fogják érteni amit mondok."
Ezek tipikus szorongási tünetek :-(
Az velem is előfordult már, hogy nem álltunk m,eg akkor, amikor kellett volna, de azt sem tudom, mikor és hol volt ez :D - szóval azért egészséges embernél ez nem okoz gondot.
válasza:5-ös válaszomnál a 2-es vagyok.
Hogy mit tudnál tenni? mert ez lemaradt.
Javaslom - a pszichiáter/pszichológuson kívül - a következő megoldást: "terápiázz" magaddal :-)
Először kis, 1 napos uatzásra menj, azt írod, azzal nincs gond. Aztán egy 2 naposra, közeli helyre (pl. Prága városlátogatás). Aztán egy 3 naposra és így növeld az utazás hosszát és esetlegesen a távolságát is. Elvileg működnie kell.
Még iskolás vagyok, szóval nem nagyon van munkahelyem, csak suliba járok.😅
Igazából sokat aggodalmaskodom ott is, pl van olyan tárgy, amire 2-3 órát tanulok naponta, mert rettegek, hogy kihívnak belőle felelni. Mivel tavaly nem ment valami jól az év, és lusta voltam, magasabbra raktam a lécet, hogy legyen esélyem valami normális munkára, ne csak mondjuk utcaseprésre.😅 Igazából szeretek iskolába járni, a tanáraim nem bántanak, meg ilyenek, az osztály és évfolyamtársaim is egész rendesek. Annyi van, hogy kicsit néha egyedül érzem magam (mikor mindenkit ölelgetnek, engem meg kihagynak), pedig annyira amúgy nincs rá okom, mert vannak barátaim, és kb bárkivel elbeszélgetek, ha úgy adódik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!