Milyen az élet Japánban ? Tapasztalatok?

Az életszínvonal jó, de mindenki mindenhol dolgozik látástól vakulásig, ha nem teszed ugyanezt, nem is vagy ember.

Hogy mennél ki?

Nekem egyébként lenne lehetőségem és rengetegen hülyének néznek meg irigykednek, de azt hiszem, annyira nem kérek belőle.

Egy barátom, akit kint ismertem meg, egy nagydarab szőrös francia csávó, aki a nyelvet se beszélte annyira (mint kb angolban az A2), bolti eladóként dolgozott Tokióban. Meglepő, de vannak kivételes esetek. Bár diplomás mérnök volt már akkor.

Hogy neked erre mennyi esélyed lehet? 100-ból 1-nek talán összejön.

A feleségem japán. Látogatóba szívesen megy, de esze ágában sincs visszaköltözni oda. Akkor sem tenné, ha mi nem lennénk neki. Több Magyarországon élő ismerősünk, férfi és nő egyaránt, ugyanígy van vele.

Az a munkakultúra, lakhatási viszonyok, iskolai élet nem való mindenkinek.

Három és fél évig éltem Tokióban és nagyon élveztem. Diákként mentem ki, heti 20 órát dolgoztam angoltanárként egy nyelviskolában - többet nem engedtek diákként, mert a tanulás az első -, miközben japánt tanultam egy japán nyelviskolában. Meg tudtam normálisan élni a diákkeresetemből, el tudtam menni szórakozni, félre is tudtam picit tenni. Igaz, egy panzióban éltem, de egyágyas szobám volt közös fürdővel, konyhával, nappali-étkező helyiséggel.

Igaz, nem való mindenkinek, mert a munkakultúrájuk más, mint a miénk. De ha odateszed magad, akkor meg is van az elismerés érte.

Egyébként nem olcsó az élet Tokióban, de mindig meg lehet találni a megfizethető helyeket és dolgokat is. Voltak barátaim, párom, életem.