Ha megérte, miért? Miért emlékszel szívesen Indiai utazásaidra? Miért mennél vissza máskor is? Illetve ismerősöd véleményét is megoszthatod. Kicsivel bővebben lent.

Delhi közepe is sokkal undorítóbb mint bármelyik magyar falu. Észak-Indiát úgy-ahogy jól ismerem, 2017 és 2019 között többször voltam (munka végett). Köze nincs ott semminek ahhoz, amit mi európai mércével "normálisnak" hívunk. Varanasi egészen embertelenül undorító.

Meg kell hagyni ugyanakkor hogy egy NAGYON spirituális hely úgyhogy ha valaki ilyesmire fogékony akkor tuti jól fogja érezni magát.

Elvileg Mumbai a legjobb város, ott laknak a sztárok meg mindenki aki luxi. Kerala is szép rész ha minden igaz. Erre a két helyre még elmennék, de amúgy soha többet.

India már jó ideje nem az a varázslatos ország, ami a mesékben létezik vagy a filmekben bemutatják. India egy fejlődő ország, az iparosodás kezdetleges problémáival, emellett túlnépesedéssel.

Fejletlen infrastruktúra (rossz utak, szennyezett levegő, szemét, stb.), emellett ők emocionálisak ami túl sok lehet egy racionális európainak. A vallásosság náluk már csak 'kirakat', amolyan dísz. A régi India eltűnt és átvette a helyét a nyugati országok lekoppintani akarása.

Emellett persze... úgy tartják: India megosztó ország.

Van aki utálja. Van aki szereti.

India a szélsőségek földje.

Erről még nagyon sokat lehetne írni.

Hogy kinek éri meg odautazni? Szerintem a válasz erre az, hogy: Annak, aki tudja pontosan, hogy mit keres/akar ott. Tehát nem 'megpróbál' valamit, nem kockáztat s nem 'majd meglátjuk', hanem tudja, hogy mit akar, mit vár és mi lesz.

Üdv újra (első).

Varanasi: egész egyszerűen ide járnak meghalni az indiaiak. Akkor vagy valaki, ha varanasiban halsz meg és ott égetnek el. Ez egy 1.4 mrd-os országban elég sok halottat jelent. Ennek ellenére mégis furcsa módon inkább boldog, mint szomorú hely, vélhetően azért mert a hinduk a halálra mint egy új élet kezdetére tekintenek (reinkarnáció) úgyhogy mindenki "várja már" az utazást. Nem hospice hangulat. VISZONT: az utcán lépten-nyomon hullákba botlasz, általában raklapokon várják a sorukat. A Ganges partján végig égetik őket. A szag. Nem tudom hogy volt-e valaki nyáron már Jeruzsálemben az Olajfák hegyénél, ott se valami mélyre temetik a halottakat és amikor hónapokig süti a nap a földet (és alatta a hullákat) akkor ott is tudnak érdekes szagok lenni. Varanasi-ban ez sokszorosa. Csónakkal végigmentünk a folyón hogy megnézzük a szertartásokat, meg úgy egyáltalán, a vízben is hullák úszkálnak, a "sofőr" az evezőjével olyan nemes egyszerűséggel lökdöste odébb a testeket mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De félreértés ne essék, nem azért van ez így mert koszosak és nemtörődöm népség, nekik ez így jó, így autentikus, így normális. Csakhát ugye nekünk más elképzelésünk van a normálisról. Építészetileg ugyanakkor nagyon érdekes, teljes fölényben a hindu vonal amit India más részein nem tapasztaltam, inkább az arab építészet és 1-2 megtartott hindu épület jellemző. Ja és bónusz hogy gyakorlatilag Varanasiban nincsen semmilyen ismert hotel lánc, ilyen indiai butik hotelekből lehet válogatni amiknek a minősége finoman szólva is eltérő, és a legkevesebbszer kielégítő.

Környező országok: Bangladesh-ben és Nepálban voltam csak a környező országokból, Bangladesh ugyanaz mint India, csak ha lehet még szegényebb, zsúfoltabb, hangosabb és koszosabb. Nepálról nagyon szép emlékeim vannak de hozzá kell tenni hogy a fővárosban nem voltam, csak az indiai határtól nem messze egy kisebb városban, egy gyönyörű hegyes vidéken. Ott tisztaság volt, jó levegő, és mosolygós emberek. Plusz nyilván az is közrejátszott hogy az első boltnál sikerült megismerkedni egy jó kiállású fiatalemberrel aki azonnal elkezdte ajánlgatni a nepáli hasist, aminek olyan ereje volt hogy a fejünk leszakadt tőle:)

Delhit jól ismerem, erről írtam is egy kicsit meg talán sok infót lehet róla találni máshol is. Van egy diplomata negyed ahol a külföldiek laknak, ott minden bokorban rendőr ül és mintha valami trópusi nyaralóhelyen lennél, a többi része viszont...Vad dudáló tuk-tukok, szemét, szmog, kéregetők, tehenek és kóbor kutyák, út szélén szaró/vizelő/haldokló páriák, minden amit árulnak az út szélén az mérgező. Ó-Delhiről ne is beszéljünk, szorozd ezt meg sokkal.

A másik város amit ismerek az Lucknow, ami a legnagyobb indiai tartomány Uttar Pradesh fővárosa. Ugyanaz mint Delhi, mínusz a szép diplomata negyed:) Viszont fontos gazdasági központ.

Agra útba esik Delhi és Lucknow között (ahol amúgy az egyetlen indiai autópálya megy), ott van a Taj Mahal, amúgy semmi. Turistákra hiénázó helyiek és ugyanolyan állapotok mint mindenhol máshol. A Taj maga gyönyörű, de a belseje pici és marha sok embert terelnek oda be egy ilyen kvázi jártató gépbe, körbemész a sír körül és jössz ki. Kívülről, a kertben sétálgatni nagyon szép.

Ami még nekem érdekes volt az hogy sehol máshol nem találkoztam azzal hogy gyakorlatilag ki van építve a fehérek elsőbbrendűségének rendszere. Értsd ez alatt hogy a látványosságoknál külön sorban állunk, mindig nekünk van elsőbbségünk, szinte leborul előtted mindenki. Gondolom az van még bennük amikor a britek járkáltak ott és osztották a helyieket ha kellett, ha nem. Muszáj is őket amúgy mert a személyes tér koncepciója nem annyira ismert, tiszteletben meg egyáltalán nem tartott Indiában, úgyhogy néha tényleg meg kell fogni és egyszerűen félrelökni pár embert hogy hozzájuss ahhoz, amit akarsz. Delhiben hozzá vannak szokva a fehérekhez, de Lucknowban például amikor elmentünk sétálni...Soha ennyi selfie-t nem csináltam még életemben, amennyit ott indiaiakkal. Apukák lökdösték oda hozzánk a gyerekeiket, hogy kérjenek képet, tini lányok, nők, férfiak, mindenki. Volt aki nem kért selfie-t csak a távolból videózott. Ez kb. 5 percig érdekes utána rohadtul terhelő. De tényleg bármire rácsodálkoznak, a szállodában este lementem úszni egyszer, két indiai srác meglátta, kijött, és levideózták, meg Skype-on mutogatták valami haverjuknak hogy nézd már, úszik a fehér ember, ilyen is csak a mesében van:)

Egy anekdota még a higiéniáról, hogy egyszer amikor közvetlenül Lucknow-ba kellett repülnöm akkor valahol a Közel-Keleten kellett átszállni valami fapados indiai légitársaságra, amúgy az első utam volt Indiába. Leült mellém egy nagyon nagyon büdös indiai, majd mikor kiderült hogy nem oda szól a jegye fogta és odébb ment, de úgy, hogy mindeközben egy csótány (!!!) kiesett valahonnan a ruhája alól és ottmaradt a széken. Majd ezután úgy folytattuk hogy lezárták a gépet és a stewardessek szétfújtak 3 tubus fertőtlenítőt az egész gépen, amit szintén nem láttam még soha máshol. Na, azóta csak Delhibe repülök, Isztambulból. Ha viszont országon belül kell utazz akkor sajnos fel kell szállni ezekre a helyi lélekvesztőkre, mert autózni nincs hol és amúgy is életveszély, vonattal meg menjen az, akinek 6 anyja van:)

Összességében azt kell mondjam ha még nem lettem volna Indiában biztosan vágynék oda, megtapasztalni hogy milyen, de egyszer elmenni egy pár napra bőven elég, ha pedig valaki nem jut el, nagyon szerintem ne sajnálja. Szóval az első vizittel csak óvatosan, ha bejött, akkor legközelebb lehet hosszabb időre menni.

Én egyszer voltam ott. Mivel sok volt a program minden napra, ezért jól éreztem magam. Indiában van valami egyediség (mint a legtöbb országban) és olyan, mintha egy másik világba röppenné. Na, meg a kaja. Van, amelyik tetszett - még mai napig szívesen eszem azokat az indiai éttermekben -, de legtöbbje csípős. Spirituális vagyok, szóval azonosultam ott pár dologgal. Tetszettek az indiai hagyományos viseletük, de nem mindenki viselte. Nekem ez az össz pozitív benyomásom. Többet nem mennék vissza.

Primitív ország. Az indiaiak szinte vadásznak a külföldiekre és komolyan büntetik azokat, akik kihasználják vagy zaklatják a külföldieket (akár online is). A városok zajosak, nem is értem, miért nem lehet csendesebben közlekedni. Valami borzalom. A levegő minőségéről: néha maszkot hordtam, amikor motorral közlekedtem. A szag olyan, mintha egyszerre szívnád magadba a cigifüstöt és még 5 benzinnek a szagát. Az utcán (különösen a fesztiválokon vagy rendezvényeken) féregdomb alakul ki. Vannak, akik nagyon megbámulnak (tipikus szokásuk) és hát...hangosak? Mondjuk rá, hogy valamennyivel hangosabban kommunikálnak. Hirtelen ennyi infó van jelenleg a fejemben.