Vlki költözött már ki Japánba ? Miért döntött úgy, megérte-e ? Nyelv megtanulása után mennyire volt nehéz munkát találnia ? Jók a fizetések ?

Miért bántjátok?

Had álmodozzon, mert mindig kell egy cél az életben, ami tartja a lelket az emberben.

Én is álmodozok néha japán csajokról...

Kérdező!

Gyűjtsél össze vagy félmilliót, abból már 1-2 hétre ki tudsz nézni Japánba.

(Mondjuk csak a felszín egy pici részletét fogod látni.)

"És ahogyan viselkednek Tv-ben, olipmián, vagy ahol képviseltetik az országukat, az is tetszett mindig is."

Csak az teljesen más viselkedés a hétköznapitól. Pedáns, szorgalmas, kedves népnek tűnnek, de ez csak a látszat. Ezt nem csak én mondom, hanem majd mindenki aki évekig élt kint.

8-as elég jól összefoglalta a dolgokat, kb. olyannak képzeld el a japán népet. Már az sokkol, akkor mélyebbre ne is áss lentebb, mivel mégszörnyűbb tud lenni a japán nép.

Kívülállóként meg semmi esélyed nem lenne beilleszkedni. Utálni nem utálnának a Japánban nevelkedett japánok, de sose fogadnának be. Barátkozni nem barátkoznak, kívülállókkal max beszélgetni meg együtt dolgozni akarnak, ennyi.

Teljesen más mentalitás Japán, mint a világ többi része. Még a nem Japánban nevelkedett Japánok is alig bírják elviselni Japán hosszútávon.

Kijutni meg sehogy sincs esélyed jelenlegi körülmények között. Alapból tombol a járvány szerte a világban, így nagyon sok helyen korlátozások vannak.

Japánba meg a legkönnyebb út mindig az angol tanári volt. Magyarként viszont te ezt sose kapnád meg. Ázsia mindig olyan tanárokra pályázott, akik angol anyanyelvű országok állampolgárai. Nem érdekli őket, ha nem beszélnek rendesen angolul, nem tudnak tanítani, akkor is elsődlegesen őt veszik fel, nem például egy kelet-európai, angol tanári diplomával rendelkező személyt.

Anno több japánnal is próbáltam beszélgetni pár éve, mikor "Japán-mániás" voltam. Csalódás sajnos. 90% válaszra se méltat online levelezésnél, de megismertem három srácot, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk. Pár tapasztalatomat leírom, ami hasonlított bennük:

- nagyon illemtudóak, sosem mondanak nemet vagy bármi negatívat, hanem udvariasan körbeírják

- nem tűnnek érdeklődőnek, válaszolnak a kérdésekre ugyan, vissza is kérdeznek, de maguktól ritkán tesznek fel kérdést

- merevnek tűnnek, akikkel nem mersz poénkodni, mert félsz, hogy bármi rosszat mondasz, de egy idő után nagyon megnyílnak

- akkor pedig képesek ódákat zengeni az egyéni véleményeikről bármilyen témában (az egyik pl rengeteg írt a helyi politikáról, kapcsolatokról, túlzott munkáról, óriási stresszről

- a stressz bizony mindegyiküknél állandó volt a munka miatt, hatalmasak az elvárások

- az érzelmeikről nagyon nehezen nyílnak meg

- mind önbizalomhiányosak voltak a lányokkal, mivel arrafelé a dolgok messze nem úgy mennek, mint itt, ismerkedni ismerősi körön kívül szinte lehetetlen

- a japán lányokat elkápráztatják a külföldi pasik, ezt a japánok irigylik is, hogy nekik ilyen könnyen megy

- a külföldieket nagyon érdekesnek találják, mind külsőre mind belsőre

- néha elsütnek olyan perverzségeket, amiket európai lányként nem tudsz mire vélni, nagyon kínosnak éreztem, hogy mégis mit mondhatnék erre

14:

"- a japán lányokat elkápráztatják a külföldi pasik, ezt a japánok irigylik is, hogy nekik ilyen könnyen megy"

Ez változó. Más felmérések szerint pont a japán nők és lányok a legkevésbé hajlóak erre.

Van egy japán ismerősöm, Boltonban élünk mi is ő is a férjével, aki arab származású és a kisfiukkal. Tokióban nőtt fel, a faszival munkahelyen ismerkedtek meg, a csávó ott dolgozott mint kutató mikrobiológus. Amint lehetett eljöttek Japánból Angliába, itt élnek már 15 éve.

Mitchio minden évben hazarepül 1 hónapra a kisfiával Tokióba, múltkor kérdeztem, hogy hiányzik neki Japán, van honvágya még?

Azt mondta, csak az idős szülei miatt. Nagyon örül, hogy eljöttek Japánból, utálta már azt a rengeteg szabályt, minden szarnak megkell felelni az élet minden területén, ami nagyon frusztrálltá teszi az embereket, mert mibdig azt nézik, hogy vajon most ezt jól csinálom, nem látta-e meg valaki ha véletlenül nem ...stb., egymást is beköpik és figyelik és kiközösítenek ha hibázol, mert nem gondolják, hogy véletlenül is lehet, szóval nincs hiábázás, durván perfekcionisták.

Mitchi mindig mondja, itt Európában végre szabad ember lett, az angolok kedvesek, harmad annyit kell dolgozni ugyanannyi pénzért mint Japánban és még megis köszönik, hálásak az angolok érte. Ezt én is megerősítem az angolok tényleg Gentlemanok mint munkáltatók és halvérűek, lustik, nem viszik túlzásba a munkát. Nekem is megérte kijönni, 100 szor jobb egy angolnak dolgozni mint egy magyarnak, kedvesek, hálásak, nem tapossák ki a beled, fizu se rossz.

Ezt egy japán fan írta, tudd, hogy óriási szerelmem Japán, 5 éves korom óta kb, most 42 éves vagyok, míg Mitchiót nem ismertem meg én is “álmodoztam” az országról. Most is gyönyörűnek látom, szeretem, de megelégszem azzal, hogy max. turistaként fogok kimenni, élni már nem vágyom oda.

Amit a többi válaszoló leírt neked, az mind igaz és még sokkal durvábbakat is tudnék mesélni.

Mérlegelj, menj ki turistaként, de tudd, soha nem lennél ott boldog, tényleg igaz, hiába csodaország Japán, az csak a japánoké. :)))

Hidd el, van sok szuper videó youtubon az országról, ha nagyon odavágysz nézz egyet meg, és mindjárt kielégítetted a vágyadat.