Új életet szeretnék kezdeni másik országban, egyedül, hogyan csináljam?

Még mindig nem válaszoltál arra, hogy milyen nyelveken beszélsz? Én már éltem Spanyolországban, vannak ismerőseim Angliában, Írországban, jómagam pedig Ausztriában vagyok. Szóval van pár tippem. Részben egyetértek az előttem néhánnyal szóló országleírásaival, de kiegészíteném.

Spanyolország: a minimálbér 1079 Euro, ha nem kapsz szállást, akkor ebből lejön 3-400 euró egy egyszerű szobára, ha nem a központban vagy. Ha ügyes vagy, elcsípsz valami hoteles munkát, akkor kaja ingyen van. Az emberek a városokban mint Madrid, Barcelona kicsit szabadelvűek, harsányabbak, vidéken nyugodtabbak, toleránsak. Sokkal boldogabb és lazább emberek, mint itthon, nem igazán politizálnak.

Írország: dolgoztam köztük fél évet (nyaraló írek), a világ legtürelmesebb emberei, mosolyognak, mindig azt mondják, ne aggódj. Egy ír főnök viszont sok esetben nagyon szigorú.

Anglia: csökkenni fognak a fizetések a kelet-európaiak számára, egyre kevésbé fogja megérni, London pl. kegyetlen drága.

Ausztria: El lehet indulni nulla tőkével is, ha otthonról sikerül találni valami hoteles melót (kaja szállás ingyen, plusz min 1000 euro kezdő). Osztrákok normálisak, kicsit nehéz dialektusuk van.

Németország: Na én ide nem mennék, túlságosan kockák és a humoruk is fárasztó (na nem mindenkinél igaz), és pénzben sem olyan jó, mint Ausztria.

De ha Afrikába akarsz menni és mégis tűrhetően akarsz keresni, akkor Spanyol nyelvtudással mehetsz a Kanári szigetekre, Marokkó partjaitól egy köpésre, persze ha beszélsz valamennyire spanyolul. Én Lanzarote szigetén éltem fél évet, fantasztikus volt.

1.) Tudd az ország nyelvét.

2.) Keress ott munkalehetőséget és kapcsolatot (ez leendő munkáltatód is lehet) aki kezdeti ügyesbajos dolgaidat segít elintézni. Ha kevés a tőkéd munkabérelőlegre is szükség lehet. (én így csináltam)

Ha ez a két dolog megvan, akkor fenn tudod tartani magad elvileg korlátlan ideig.

Nekivághatsz vaktában is - de az úgy elég kalandos és bizonytalan - és jelentősebb indulótőke szükséges.

Azonkívül nagyon függ a célországtól - ha szegényebb országba mész - bizony dörgöltnek kell lenni kőkeményen kell tudni alkudni, kell tudni hasonulni az ottani népekhez - különben mint közéjük kirívóan nem tartozó könnyen zsákmányállat leszel.

Nemrég egy barátom 24 éves lányát és barátnőjét rabolták el - mobiltelefonbol sim kártya ki (nyomonkövethetőség és kommunikáci elvágása) bankkártya elvéve pinkód kivallatva bankszála lefosztva - és még örülhetnek, hogy ennyiből megúszták. De monnyuk ez Tanzániában történt. Ám óvatosnak kell lenni Boszniában, Romániában és Ukrajnában is - de sok más helyen is ahol olyanok a körülmények.

Én kint éltem 5 évig.

Ha realisták akarunk lenni és nem bátorítjuk a másikat a hülyeségre és elmondjuk neki az IGAZAT,akkor az a véleményem hogy külföldön csak gyárimunkás vagy egyéb nehéz munkákat kell elvégezni.Mindenki azt mondja hogy hab a tortáőn,de kint mindig is külföldinek fognak nézni és sohasem normális embernek akkor is ha ott több a külföldi mint a eredeti nemzetűek.De,ha még nem vettem el a kedved a külföldremenéstől xD,akkor azt mondm hogy elsőnek találj egy fix munkát és szállóhelyet MIELŐTT KIMENNÉL.És elmondanám hogy válság van és az eggyik pillanatban van,a másikba nincs munkád.Bocsi hogy kemény voltam,de mindig kell egy rossfiú XD,aki elmondja a rossz igazságot.(Ja,és ne várjad hogy érettségivel vagy valami egyetemi vagy főiskolai végzettséggel nagy ember lehetsz,csak rosszmunkák,jegyezd meg hogy kemény lesz megdolgozni a SOK pénzért,ami hülyeség,mert amennyivel több a fizetés annyival több a csekk)Nekünk 100000 forint volt az albérlet egy szobás havonta átszámolva.