Nektek milyen év volt 2016?

2015 volt a legjobb évem. Sok tapasztalatot szereztem és akkor erősödtem meg fejben is és döntéseket is tudtam hozni.

2016 már felemás volt sőőőt (mentálisan és fizikálisan is sokkal jobban elfáradtam). Mintha amit felépítettem volna fejben 2015ben és megerősödtem azt 2016ban szépen ledöntöttem. Rengetegszer gondolkoztam a múlton és kerültem hülyeségek miatt magam alá. De megfogadtam, hogy 2017ben erősebb leszek és kell is, mert fontos év lesz több szempontból is....

Bár nem kezdődött jól, mert rohadt sokat ittam de hát na, minden kezdet nehéz és ha rosszal kezdünk attól csak jobb lehet :D

Nem volt olyan jó...

Nagyon jól indult, imádtam úgy kb áprilisig, aztán fokozatosan minden ködbe veszett.

Remélem 2017 jobb lesz! Megpróbálom betartani az újévi fogalmamat és jobban teljesíteni az akadályokat amik elém kerülnek!

Februar 14en kaptam kulcsot paromtol a hazahoz. Osszekoltoztunk. Sokszor voltunk etterembe, moziba havonta egyszer-egyszer. Nyaron ketnaponta jartunk furdeni. Voltunk Bogacson. Honaprol honapra vettuk meg az agyat a tevet a mikrot a tuzhelyet kifestettunk. Szeptember 20an az evfordulonkon pozit teszteltem :))) Etterembe voltunk. Voltunk keresztelon. Szulinapokon, nevnapokon. Karacsonyt es a szilvesztert egyutt toltottuk. Az ujevbe csokkal leptunk at.

Majusban betortek hozzank. Elvittek a fizetesemet. Jovo honapba a kolcsont vissza kellett fizetni. Utana jott az emasz, a nav. Juli 20an elvitt a mento a munkahelyemrol fulladasos panikrohammal utana folyamatosan panikrohamaim voltak es gyogyszereket szedtem mindezt egy kezeletlen gegegyulladas miatt. Utana apost vitte el a mento karacsony elott. Csalodtam ket emberben.

De a legszebb pillanataimat parommal eltem meg igy jo volt nagyon :))

Örülök, hogy legalább neked ilyen jól telt! Remélem 2017 is hasonlóan szép lesz a számodra, és végig ilyen pozitív maradsz.:)

Nekem sajnos kevésbé telt jól. Azzal kezdődött, hogy depressziós lettem már valamikor novemberben. (Igaz az még 2015 vége volt) Utána jött a mélyrepülés. Kitaláltam, hogy kövér vagyok (nem voltam) és elkezdtem diétázni. Először esetlenebbül, kilengésekkel, amiket az követett, hogy hánytattam magam, aztán hardcore módba folytattam az egészet. Nem ettem semmit, ami lisztből készül, még teljeskiőrlésűt sem és semmit, amiben cukor van, semmilyen kész terméket, vagy tejterméket. Csak zöldségeket, gyümölcsöt és húst, később azt is elhagytam. Hétköznap napi három-öt órákat, hétvégenként akár hét-nyolc órát is edzettem. Persze rohamosan fogyni kezdtem (az alapból is egészséges súlyomból), de a fejemben már nem stimmelt valami. Gyűlöltem magamat, az összes külső, belső tulajdonságomat, a döntésképtelenségem, a lustaságom, a kapcsolatom a családommal, még a barátaimat is gyűlöltem, sőt kitaláltam, hogy a barátaim nem is szeretnek, idegesítem őket, és nem számítok nekik, dettó a családom. Eközben persze folyamatosan sírtam, gyakran rám jött az idegbaj, üvöltöttem mindenkivel, gyűlöltnek éreztem magam. Vagdostam a karom, bántottam magam, törtem, zúztam, és meg akartam halni. Apámmal a kapcsolatom rémes lett, többször megütött, odáig jutottuk, hogy azt mondta ez nem az én házam és tűnjek el. Aztán valahogy lecsendesültek a dolgok. Az anorexiám is lassan eltűnt, miután mindenki azt kérdezte, hogyan fogytam le, beismertem magamnak, hogy már nem is vagyok olyan kövér. De az agyam még mindig nem volt rendben, mert amikor az orvosaim közölték, hogy túl sovány vagyok, én örültem neki. De legalább már nem utáltam magam. A súlyom volt az egyetlen dolog az életemben, amit kontrollálni tudtam, csak ennek tudható be, hogy miért torkollott anorexiába, a depresszió. Szóval ja a telem, meg a tavaszom első két hónapja, maga volt a förtelem, depresszió, anorexia, önundor, viszonzatlan szerelem, kitaszítottság érzése satöbbi. De aztán egyszer csak elmúlt. Mert azt akartam, hogy elmúljon, és elmúlt. És a nyaram király volt. Persze néha visszatértek a suli dolgok, mint az őrült edzések miatt beszerzett rossz jegyek, vagy kisebb-nagyobb osztálytárs problémák, és a viszonzatlan szerelem sem múlt el, de újra szépnek és valakinek éreztem magam, és ez elég volt.:) Az egész nyarat a barátaimmal töltöttem, voltam fesztiválokon, és minden csodás volt. Oké egész nyáron küzdöttem az anorexia miatt hátra maradt betegségekkel, és kezelésekkel, de hát ez van. Meg hoztam egy nagyon, nagyon rossz döntést nyár végén, de az se számít ha szereted magad.:) Aztán az utolsó hónapok se voltak az igaziak, a szülinapom elég rosszul telt, és egy osztálytársnőm, elkezdett fújni rám, barátok voltunk, most nem beszél velem.

De sebaj. Összességében volt már rosszabb évem is. Annyira elég volt 2016, hogy az őszt, és a telet rémesen megutáltam, rendesen félek tőlük. Jöjjön már a tavasz! Nem vagyok oda az új év dologért, attól még, hogy mást írunk a naptárba nem változik semmi. De állok elébe, hiába szar egy csomó minden, vagyok egy bizonytalan vacak alak, vacak döntésekkel, én most boldog vagyok, nagyjából, és szeretnék az is maradni 2017 évében is.:) A szilveszter estém jó volt, és az egyetlen amint némán is megfogadtam magamnak, hogy nyitottabb, és szociálisabb leszek, mert ez mentette meg az évem második felét is.