Mi értelme van két névnapot tartani?

Mi se tartottuk soha, pedig mindhármunknak van, mint testvérek. Max annyi, hogy "jé, ma van a második neved névnapja" - és ennyi.

Egyetértek a többiekkel, valószínűleg több ajándékot szeretne és ünnepeket tartani.

Az egy dolog, hogy neki ez szokás, de neked nem - ergo nem vagy köteles belemenni/részt venni, mond meg, hogy neked ez nem ünnep. A gyerekek is jobb ha megtanulják, mert senki nem tartja a második név napját. Maradjon családi szokás nekik, nem árt, de fogadják el, hogy ez más körökben nem fog működni.

Lehet, hogy imádnak ünnepelni, lehet, hogy több ajándékot akarnak, lehet, hogy arra gondolnak, később a gyerek talán a második nevét fogja választani és akkor akar majd névnapot tartani (bár ezt kétlem, ha megszokta, hogy mindkét névnél kap valamit, miért is mondana le róla).

Én sem hallottam még soha ilyenről, és nekem sem túl szimpatikus, ilyen esetben inkább választani kellene, hogy a két név közül melyiken tartsanak névnapot - az én családomban amúgy sem volt soha szokásban nagy névnap ünneplés, maximum egy köszöntés meg valami apróság, slussz. Férjem családjában van olyan névnap ünneplés, szinte mintha születésnap lenne - de csak egyszer egy évben mindenkinek.

5 gyereknél ez brutális!

Mindegyik gyereknek évente van egy születésnapja és két névnapja. Vagyis 5x3=15 köszöntés, plusz a szülők (legalább 2x2=4 köszöntés), valamint karácsony és húsvét.

Ha semmit nem vonnak össze (és gondolom nem, hiszen pont azért csinálják így), akkor 2-3 hetente van náluk egy köszöntés.

Ilyenkor milyen vendéglátás van? Ebédre várnak mindenkit? Vagyis a rokonságot 2-3 hetente ünnepi ebéddel, süteményekkel vendégül látják?

Hát, ha bírják idővel, fáradtsággal, pénzzel, akkor hajrá! :-))))

A gyerekek meg megkapják a hetvenhetedik játékot meg könyvet, amit már kézbe se vesznek másnap, mert annyi van belőle. És pár év múlva külön raktárat kell bérelniük a holmiknak, annyi lesz belőlük. Kivéve, ha a gyerekek mindent hamar leamortizálnak és rövid idő múlva ki kell dobni őket.

Számomra elképesztő ez az élet, én biztos csak kívülről röhögnék rajtuk. Mennék szülinapozni, a névnapokat meg egy telefonos vagy FB-os köszöntéssel elintézném.