Egyes emberek miért utálják annyira a karácsonyt?

Ajándék vásárlási kényszer, ami nem arról szól, hogy a másiknak örömet okozol, hanem meg kell venned vmit, ilyen és ilyen értékben, anyagias az egész, nem a szeretetről szól már. Emellett az állandó veszekedés családon belül, hogy minden csillogó-villogón szép és tiszta legyen, a legtökéletesebb karácsony legyen, ami csak lehet, ez egy stresszhelyzet, és valójában felesleges, de ezt nem látják be sokan.

Amitől szép lehetne a karácsony, pont az tűnik el sok családban.

A karácsonyutálatnak több aspektusa is van.

Egyfelől az értelmetlen konzumerstresszt is szokták utálni sokan, ezt a hajcihőt, a perfekcionista beszerzést és lakáskinyalintást, de mondjuk ez nem kötelező, ezt még lehet túlzások nélkül végezni úgy, hogy az ünnepélyességet és a meghittséget nem vetjük el. A nagyobbik baj az, amikor valaki valamilyen ok miatt a karácsonyt alapjaiban véve kérdőjelezi meg, nem tart igényt a szeretet ünnepére, nem érdekli a meghittség stb.

Bár ez a legtöbb esetben frusztráció. Hiszen az embernek alapban lenne igénye az ilyesmire, akkor hárít sok ember karácsonyundorra hivatkozva, ha nem áll módjában kiélni úgy, ahogy szeretné.

Magam is átestem ilyen stációkon. Anyám meghalt, ezzel apám megözvegyült. 4 hónap múlva volt karácsony, valahogy nem volt kanalunk hozzá.

Aztán amikor elhagyott a párom. Magamnak, egyedül inkább tűnt bohóckodásnak a fadíszítés és rajtam is úrrá lett egy szarkasztikus cinizmus.

De ezek múlandóak. Ha lesz megint egy szerető párom, egy társam, netán gyerekem, akkor a karácsony visszakapja az egykori varázsát.

Én csak a felszínességet utálom, amivel ilyenkor hatványozottan szembesülök, meg hogy újra és újra rá kell jönnöm, hogy a családom egy katasztrófa. Anyám teljesítménykényszerét, hogy folyton enni KELL, mert valaki megsértődik.

A boltokban utálom még a sorbanállást és a tömeget, hogy egyesek simán fellöknek vagy hajat tépnek az utolsó darab valamiért.

De erről nem a karácsony tehet, magát az ünnepi hangulatot szeretem, szeretem a csillogó díszeket, az égősort, a melegséget, hogy a párommal ilyenkor kicsit még jobban igyekszünk átélni a pillanatot és kicsit megállni a rohanásban. Imádom a narancs és a fahéj illatát, a meleg takarókat, ha kinn esik a hó és mi benn vagyunk a melegben. Ajándékozni is szeretek vele, készülni, meglepni, látni ahogy örül.

Egyszóval nem a karácsonyt utáljuk hanem valószínűleg egymást nem szeretjük és tiszteljük eléggé. Nem azokkal és úgy töltjük ahogy jól esik hanem ahogy elvárják.