Mi a véleményetek az osztálykarácsonyról?
Általános és középiskolás diákok válaszát egyaránt várom.
Pozitív/negatív véleményt, hogy miért jó vagy miért nem, illetve emlékeket/sztorikat is örülnék, ha megosztanátok velem.
Személy szerint én már rég nem járok iskolába, de most, hogy közeleg az ünnep felrémlettek bennem az emlékek.
Nekem mindig olyan vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban.
Volt, hogy jól sikerültek és volt, hogy nem.
Emlékszem, volt aki általános iskolában fényképezőgépet kapott ajándékba, mert jómódú szülők gyereke húzta őt, más pedig egy kindertojást.
Ez például elég negatív élmény, hiába nem én kaptam, rosszul esett látni a másik csalódottságát.Ez 4. osztályban volt.
Általánosban mi például nem is csereberélhettük el a húzottat, mert az osztályfőnök azonnal felírta a naplóba, hogy ki kit húzott.
Középiskolában is volt aki nem szólt, hogy nem szeretne részt venni a húzásban, hanem karácsonykor egész egyszerűen nem jött iskolába, és később sem ajándékozta meg akit húzott.
Szerintem ez illetlenség. Ilyenkor főleg már úgymond felnőtt fejjel illik szólni az osztályfőnöknek, hogy nem szeretne részt venni az osztálykarácsonyon. Senki nem sértődött volna meg ezen.
Én is kaptam meg ajándékozáskor, hogy: marha jó, már vagy öt ilyenem van.
válasza:Nálunk, amikor tulajdonságok alapján kellett, azt mondjuk kikötötte az ofő, hogy csak jó tulajdonságot lehet, gonoszkodás nincs.
De olyan sablon dolgok voltak, mondjuk 3 tulajdonság: Nagyon okos, segítőkész, szereti a cicákat.
Hát ebből találja ki valaki.
De jó, hogy véééééége!!!
Munkahelyen persze bepróbálkozott egy főszervező kollegina, hogy húzzunk.
Naná, hogy a legköcsögebb rendszergazda pasit húztam, aki soha semmiben nem segített a számítógépem tájékán.
Most már szabadúszó vagyok, ilyen nyűgös dolgokban nem kell részt vennem.
válasza: válasza:Nekem is szörnyű emlékeim vannak erről. Én mindig igyekeztem jó ajándékot adni, de rengetegszer kaptam sz*rt. Például alsóban valamikor egy félig elhasznált tusfürdőt kaptam szakadt borostasakban. Ennyi. Felsőben meg egy használt mini plüssállatot kaptam egy szelet csokival, amit előző szünetben vett a srác a büfében, és még az árát is rajta hagyta. Tehát költött vagy 110 forintot, amikor 1500-as érték volt megszabva. Gyerekként persze nagyon rosszul esett és sokan sajnáltkoztak is a helyzetemen. Meg persze nem volt egy szuper érzés látni, hogy mások bontogatják ki a fullos csomagokat a legjobb csokikkal meg ötletes ajándékokkal. Valaki azzal vigasztalt, hogy a szándék a fontos. De milyen szándék? Hiszen kötelező volt.
Utána meg egy olyan csaj húzott, aki utált engem ok nélkül, mert csendes voltam, neki meg borderline személyiségzavara volt, szóval hol ilyen, hol olyan volt a viselkedése, magyarul teljesen kiszámíthatatlan. El is cserélt engem valaki másra, de még örültem is neki, mert nem akartam hozzászólni se.
Egyszer meg egy fiú (akinek bejöttem) szivatgatott, hogy vegyek neki szemüvegtokot (nem volt szemüveges), én meg komolyan rákérdeztem, hogy tényleg azt akarja-e. Igennel válaszolt, így megvetettem anyukámmal a drága, márkás tokot. Erre az ajándékozás napján kiröhögött, és mondta, hogy végig csak hülyített ezzel. Hát marha jó érzés volt, hogy anyám rászánta a pénzt egy számára használhatatlan tárgyra. De hát, így járt a gyerek.
Szóval szerintem nem kellene erőltetni ezt a baromságot...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!