Gyerekkoromban még eufórikus örömmel szerettem a karácsonyt, de már egyre kevésbé. Kicsit kifejtem lenn. Van itt olyan, aki hasonlóképp kiábrándult?

29 vagyok, és évről évre épült le bennem a karácsony. Nem utálom, mert még mindig hangulatosnak találom a karácsonyi dekorokat, meg az adventet bírom. De magát azt a karácsonyt, amivel számomra feladatul járnak az ünnepek, már hátam közepére sem kívánom.

• Nem akarok vendégségbe menni, nem akarok vendégeket fogadni.

• Régen lelkes ajándékozó voltam, de már az sem fog meg. Olyan sokszor kapok szar, kacat ajándékot. Olyat, amire semmi szükségem, vagy olyat, ami inkább teher. Bár ne lenne inkább ajándékozkodás, vagy kérdeznék meg mi kell, adnának pénzt... Az a baj, a családjainkkal nem pálya, hogy ne ajándékozkodjunk. És idén pl. férjem mondta a családjának, mire gyűjt, ezért az ajándékra szánt pénzt adják neki, lószart. Kacatokat kapott.

• Hála égnek nekünk nincs a nagy karácsonyi sütés-főzés, nem is lesz soha.

Nekem az lenne az álomkarácsony, ahol csak mi ketten vagyunk, és ennyi. Alig várom, hogy először megmondjuk, nem utazunk karácsonykor. Vagy legjobb lenne basszus foglalni valami wellness hotelbe, és a fűtött medencében áztatni, meg szaunázni míg mások otthon sürgölődnek. És akkor ezt várhatnám adventkor.

Majd lesz gyermekünk egyszer, neki természetesen szeretném megadni majd azt az eufórikus örömöt, amit nekem nyújtott a karácsony kiskoromban. Csak legalább bizonyos dolgok, pl. vendégeskedések nélkül.

Csak olyan nehéz ez a vendégesdi is, hisz nyilván számítanak ránk, ritkán látnak... Unoka esetén gondolom méginkább láthatnékjuk lesz majd...

Melóba írok, azt meglátta a főnök hogy mobilozok, szal itt lezárom.