Mi a véleményetek az osztálykarácsonyról?

nálunk annó megmondták milyen összegig lehet venni ajándékot-így nem volt olyan aki valami drágábbat vett volna a másiknak.

Amúgy tényleg eléggé meg lehet bántani valakit azzal ha valami nagyon gagyi dolgot ad a másiknak.Viszont nem is várható el egy családtól hogy valami szuper dolgot vegyen ha ők maguk sem állnak túl jól anyagilag.

Éppen ezért nem is bánom ha a gyerekemnél már nincs ilyen,-mert így nem lesz ebből gond/sértődés,hogy ki mit adott/kapott!

Nekünk általánosban volt ez a húzás dolog, nagyon utáltam. Nem voltam népszerű csaj, szar cuccaim voltak mert nem voltunk pénzesek, szóval engem senki nem akart kihúzni, meg én se akartam senkit, de kötelező volt.

Aztán mindig olyat húztam ki akivel kb 2 szót váltottam egész évben, gőzöm sem volt mit kapjon, hát kapott vmi vacakot, meg én is vacakot kaptam, és eljátszottuk, hogy hú de szuper, aztán ment a kukába.

A legrosszabb az volt amikor verset kellett írni arról akit húztunk, az osztály előtt felolvasni és a többieknek kellett kitalálni, ki az illető.

Engem egy beképzelt kis b..zigyerek húzott, mindig cikizett a haverjaival, és persze a versben sem fogta vissza magát, de legalább egyből rájöttek kiről van szó és rót röhögtek (én nem).

Karácsony után pedig el kellett mondani, hogy ki mit kapott ajándékba otthon. Na az volt aztán az égés.... akiknek a szülei alig kerestek, azok mit kaptak volna? A gazdag kölykök sorolták a listát, én volt, h kitaláltam 1-2 dolgot, ne legyen olyan ciki.

Egy oltári nagy baromságnak tartom az egészet, és hülyének tartok minden tanárt aki ezt erőlteti. Nincs gyerekem, és nem is engedném, hogy részt vegyen ilyesmiben, annak ellenére sem, hogy már rég nem vagyok a nyomi kategória, és jó körülmények között nőhetne fel a gyerek.

33/N

Nekem nem volt vele bajom. Nálunk is megmondták, hogy max. milyen értékben. Egyrészt, hogy ne jelentsen senkinek sem megterhelést, másrészt azért, hogy ne legyen az, hogy valaki egy apróságot kap, a másik meg valami nagy dolgot.

Egyébként nálunk nem volt minden évben. Mindig az osztály döntött arról, hogy szeretnénk-e vagy sem.

Arra emlékszem, hogy sokszor ment a nevek cserélgetése, hogy olyanok ajándékozzák meg egymást, akik jobb viszonyban vannak, vagy akit jobban ismernek és jobban ki tudnak neki találni valamit :)

Nálunk nem nevet húztunk, hanem minden gyereknek össze kellett készíteni egy ajándék csomagot, az összeset betették egy nagy zsákba, és egyenként ki kellett menni a táblához, és "vakon" húzni egy csomagot.

Bár megmondták előre, hogy kb. milyen összegben legyen összekészítve, volt, aki nem engedhette meg, és szegényesebb csomagot készített, meg volt, akinek gazdagok voltak a szülei, és villogásból túlpakolták a csomagot drága édességekkel, és persze átlátszó csomagban, hogy mindenki lássa, hogy nekik telik ilyesmire.

És ráadásul a "vakon" húzás azt jelentette, hogy a tanárok engedték kotorászni az osztálytársaimat amíg csak akartak, úgyhogy a kövérebb csomagokat kihúzták előre, így aki korábban húzott jobban járt, a később húzóknak meg a soványabb csomagok jutottak. És persze azok húzhattak először, akik jobban nyaliztak a tanároknak.

Meg tudtuk, hogy kb. hogy melyik csomagot ki készítette össze, és aki szegényebb csomagot húzott, még meg is sértődött a másikra, hogy csak ennyit tett bele.

Szóval xar élmény volt az egész.

En is utáltam. Nem voltunk gazdagok, de meg volt szabva, hogy mennyi értékben kell ajándékozni, és ezért mindeig drágább ajándékot adtam valami vadidegen osztálytársamnak, akivel alig beszélgettem, mint a legjobb barátaimnak.

Nem értem, minek ezt erőltetni.

Én nagyon szenvedtem mindig. Tetejébe az ofő még olyan baromságot is kitalált mindig, hogy valahogy mi vezessük rá (ajándék átadásnál) az osztályt, hogy kit húztunk.

Vagy valami versikét kellett írni az adott osztálytársról, vagy felsorolni 3 tulajdonságát, hogy rájöjjön az osztály, és utána lehetett csak átadni.

És volt még egy a gimiben: Volt egy fiú, akit szívből utáltam, de nagyon, és kölcsönös volt. Egy szemét sunyi kis köcsög volt (amúgy az egész osztály is utálta).

Nekünk kettőnknek személyes ellentétünk is volt 11 éves korunk óta (ez egy nyolcosztályos gimi volt). Erre kihúztam 15 évesen. Mentem haza bőgve. Anyukám mindig kiállt mellettem, egyből felhívta a barátnőjét (aki szintén egy osztálytárs anyukája volt), hogy ugye, van olyan aranyos az ő fia, hogy akit az ő fia húzott, azt ajándékozhatom meg én, és az idióta srácot pedig az ő fia ajándékozná (nálunk azért ment a háttérben a cserebere). Erre anyukám barátnője azt mondta a telefonba: "Nézd, a fiam szívesen cserél a lányoddal, de...." És itt elkezdett nevetni anyám barátnője. Mind kiderült, nem oldódott volna meg semmi, mert nem csak, hogy én húztam az utált srácot, de az utált srác is engem húzott:(((

Ilyen már nincs is:(((

De aztán anyu barátnőjének a fia kipuhatolta, hogy kisköcsög már első nap elcserélt engem másra, így én is elcseréltem őt, így megoldódott (de esküszöm, beteget jelentettem volna különben, aznap be is lázasodtam az utálattól és az idegtől.)

Én nem szerettem, kellemetlen volt. Persze mindig megszavazták, hogy legyen, bár az utolsó 2 évemben középsuliban már nem vettem benne részt. Mindig megadtak egy minimum-maximum összeget, amennyibe kerülhetett, de ezt a 80% nem tartotta be. A cserélgetés titokban ment, mert amúgy tilos volt. Ha olyat húztak (vagy cseréltek) akivel jóban voltak, előfordultak a feltűnően nagy értékű ajándékok is, a nyomiknak (mint én is voltam) pedig maradtak az olcsó szarok. Nálunk még olyan is volt, hogy az ajándékozás napjáig nem szabad elmondani senkinek, kit húztál. Persze már a következő szünetben is mindenki kifecsegte 3-4 diák kivételével. És mindig köztük voltam és valahogy jó érzés volt, hogy én az utolsó percig tudtam tartani a szám. Persze sosem volt olyan szerencsém, hogy kihúzzam a barátnőm, vagy ő engem, így én nem is tudtam mit kitalálni a másiknak, szóval sablon dolgokat, többnyire édességet kaptak.

Legrosszabb élményem: általános hatodikban a fiú, aki engem húzott, aznap nem jött el, és eléggé beégtem. Később sem hozott semmit.

Legjobb, amire emlékszem: kilencedikben már kezdettől szerelmes voltam egy fiúba akivel amúgy összesen két szót ha beszéltünk. Amíg lerázott. Pechére és az én egyetlen szerencsémre ő engem húzott.