Régen a Szocializmusban hogy telt egy karácsony? Jól gondolom, hogy akkoriban nem az ajándékokon volt a hangsúly mint ma?

Sok mindent meg fogsz tudni, ha meghallgatod a Fábritól az "Óh tannanbaum-ot"

[link]

Ajándékozás akkor is volt, csak nem volt ilyen választék mint ma.

Voltak üzletsorok, esetleg márkaboltok, nem volt ennyi árú. Értékét tekintve akkor is akinek jobban ment kicsit drágább ajándékot vett, akinek nem, az jelképesebbet.

Rosszul gondolod. Ugyanaz ment mint ma.

Csak épp "gazdagék" nem a plázában vásároltak, hanem külföldről csempészett cuccokat vettek, majd később abban villogtak a kevésbé tehetősek előtt.

Az, hogy a szocializmusban (kis sz!) hogyan telt a karácsony, senki nem tudja neked elmondani!

Azon egyszerű oknál fogva, hogy még nem volt szocializmus, csupán építettük.

"Ájfont" tényleg nem kapott senki, oka pedig: akkor még nem volt kitalálva.

Nem volt ekkora választék, ahogy írják, de nem is volt ennyire elanyagiasítva az ajándékozás.

Akkor az ajándékok többsége szívből jött, ma a bankkártyáról.

Én sem éltem a szocializmusban, vagy az azt építő időszakban.

De a mai karácsony sem arról szól, hogy ájfón, meg nagyképernyős tévé, hanem arról, hogy megveheted, ha akarod. Én pl. nem veszem meg. Biztosan sok pazarlás megy most, amit lehetne ésszerűbben kivitelezni, de a fentebbi hozzászólásban említett külön-külön becsomagolt kockacukrot nem lehetett volna hatékonyabban megoldani? Talán nem kéne mindet külön-külön csomagolni. Meg a soha el nem rohadó parkettalakk. Hatékonytalan. Olyan parketta kell, ami pontosan addig bírja, ameddig használni fogják és semmivel sem tovább, ugyanis ettől lesz hatékony, és ezért van értelme a garanciának egy termékre. Az összes többi pazarlás, felesleges. Valahogy az elnyomás megöli a iq-t és főleg a kreativitást.

#9

Akkor azt a konkrét példát vissza vonom. DE általánosságban az az elv, hogy pontosan addig kell kibírja, ameddig garancia van rá, a leghatékonyabb. Ha garanciaidő lejárta előtt megy tönkre, akkor kapsz újat ingyen, ha utána, akkor teljesítve volt az elvárás. Ha meg valaki olyan terméket dob piacra, ami a versenytársainál hosszabb garanciaidőt ad, akkor az versenyelőnybe kerül, és persze az idő eldönti, hogy jól számoltak-e. Kétféleképpen lehet rosszul számolni, az egyik, hogy silány minőséget gyártanak, amely nem teljesíti a kritériumokat, ide érte a garanciaidőt is, és a másik, amikor túl van biztosítva és feleslegesen pazarolják az energiát, nyersanyagokat, miközben ugyanazt olcsóbban is lehetett volna. A betonba ha túl kevés cement kerül, akkor idő előtt tönkre megy, de ha túl sok cementet teszünk bele, akkor kidobjuk egy csomó ember munkáját, ez esetben a cementgyártóét, hiszen a munkája egy részére azt mondjuk, hogy azért nem kap semmit. Ha egy épületről van szó, amely stabil kell legyen, mert különben emberéletbe kerül, akkor a határ ott kell legyen, hogy mi az, ami már elég ahhoz, hogy ne öljük meg ott az embereket. Annak a határnak eleve tartalmaznia kell egy hibahatárt, viszont azon felül már felesleges még belepakolni a cementet.