Ki várja már a karácsonyt? Miért szereted, és miért nem? Mit kérsz karácsonyra? Kort és nemet is írjatok, légyszi :D

az utóbbi pár évben nem várom igazán. ilyenkor anyukámmal mindig elszalad a ló, merthogy jönnek a "vendégek": nővéremék, akik 15 percre laknak és heti 2-3* itthon vannak, bátyámék, akik az ünnepeket az anyósánál töltik és leginkább csak feküdnének, mert még ebédre is csak úgy jöhetnek el, ha előtte megebédeltek.

puccba kell vágni a lakást, de még a spájzban a befőtteket is le kell porolni és katonás rendbe állítani.

ezerféle dolgot főz, mindenből egy hadseregnek való adagot. ráadásul évek óta ugyanaz a menü, tele olyan dolgokkal, amiket szerinte mi szeretünk, közben meg már hányingerünk van ha meglátjuk. bejgli ami vágatlanul megy ki a szemétbe egy hét után. pogácsa ami egy pár nappal később követi. sült hal beazonosíthatatlan eredetű és állagú filéből (1 kiló csak nekem) ami végül a szomszéd kutya tányérján köt ki. tésztasaláta minimum 2-3 kiló szétfőtt tésztából, ami másnapra ragacsos masszává dagad, ráadásul "meg ne romoljon" jelszóval csak az kerülhet a hűtőbe miközben a hús meg a munkapulton megy tönkre.

közben persze stresszel és idegeskedik, a végén pedig rajtam vezeti le. "nem csinálsz itthon semmit", "ezért főzök, hogy kidobjuk?" és a többi hülyeség.

hát..nem is tudom.. :/

a gyerekkorom legszebb emlékei fűződnek a karácsonyhoz.csodás emlékek amikre életem végéig emlékezni fogok.

a csodaszép fa,a sok kaja és finomsag.mindenki mosolygós arca...

de a mostaniak,hiába probálkozom nem az igazi.

kisfiam 2011 decemberben született,az egy gyönyörű ajándék volt az élettől.

azóta már egyedül nevelem ,már csak ketten lakunk egy házban.

megpróbálom széppé tenni az Ő karácsonyait (ha olyanra nem is tudom ,mint amijen az enyém volt),h.örömmel gondoljon Ő is vissza,mint Én az enyimekre.

idén megprobálok igazi fenyőt venni.

várom is meg nem is.Ő miatta várom meg azért,h.túl legyünk már rajta.viszont azért nem várom ,mert szomorú vagyok és nagyon magányos,majd végig erőltetem a napokat ,h.ne vegyen semmit rajtam észre.

csak mihamarabb legyen vége.

Az Ő ajándéka valószínűleg egy autó lessz,imádja az autókat :)

az Én ajándékom meg az Ő boldog arca és csodás mosolya lessz.

Nagyon várom már!

Tárgyi jellegű ajándékok közül (részben szakács)könyveket (mint mindig) és egy botmixert. Valószínűleg leginkább pénzt fogok kapni (sajnos), úgyhogy mindezt majd magamnak veszem meg.

De a legjobban annak örülnék, ha visszatérne a gyermekkorom karácsonyi hangulata arra a pár napra. Néhány éve már csak én nyüzsgök a családban karácsony idején: már hónapokkal előtte ajándékokra vadászok, egész decemberben dekortippeket olvasgatok (ebbe szerencsére általában sikerül bevonnom anyukámat is), viszont a család többi tagját nem nagyon izgatja a dolog... Nem szeretem ezt a megkeseredett hozzáállást, tehát lelkesedést kérek karácsonyra. :)

És mit szeretek a karácsonyban? Számomra a karácsonyi légkör nagyon fontos, elvégre optimális esetben ez egy nem mindennapi, a szokásosnál kellemesebb és áhítatosabb időszak az ember életében. Ilyenkor megpróbálom kiszűrni a média káros sugarait, és a hasznos, hangulatos szálakat beengedni a család atmoszférájába. Mivel anyukám nagyon kreatív egyéniség, így a díszítéssel nem kell vesződnöm, mert ő képes pár ízléstelen gazból is mutatós adventi koszorút fabrikálni, a karácsonyfa feldíszítése mégis minden évben a mi kettőnk közös projektje. Az ünnepekre mindig átjönnek a nagybátyámék is, és az ajándékozás mellett a kántálás sem maradhat el. Tényleg, a mai világban kíváncsi lennék, hogy hány ember ismeri egyáltalán magát a fogalmat… Betlehemezés, kántálás… Változik a világ. Azonban az én családom szerencsére nem halad a korral, tehát nálunk nincs karácsony hagyományok és – vallásos mivoltunkból fakadóan – közös templomozás nélkül. De kihagyhatatlan a Reszkessetek betörők-maraton, az illatmécses-áradat, a mindenhol-gyertya jelenség, az igazi fenyőfa illata, a bejgli, a tűzhely melege egy átfagyott estén, az otthoni zene, zene és zene…

Szerintem szinte minden iskolában, így a miénkben is rendeznek az osztályok karácsonyi ajándékozást, amikor is mindenki húz egy nevet, és annak az illetőnek kell meghatározott értékben ajándékot vásárolni. Na, én ezt is nagyon szeretem.

S hogy mit nem? Nem tudom, hogy csak számomra furcsa-e az, hogy a szupermarketekben a lecsengő mindenszenteki díszek mellé már november első hetében kikerülnek a csokimikulások, a karácsonyfadíszek, a szaloncukrok és hasonló, a tél és az ünnepek közeledtét hirdető kacatok, és hogy a városi placcokat már ezzel egy időben méretes karácsonyfák díszítik, de (bár a második kedvenc ünnepem a karácsony, és teljes mértékben be szoktam zsongani ebben az időszakban) ez nekem mégis túl korai, sőt kissé lelombozó – elvégre az őszinte töltet helyett a “csak akkor szereted igazán a szeretteidet, ha drága ajándékot veszel nekik” alapelvet hirdetik. És sajnos úgy veszem észre, hogy vezérelvük érvényesül is az emberek körében, ezzel még inkább erősítve azoknak az embereknek a magányát, akik valamilyen okból kifolyólag kénytelenek egyedül ünnepelni a karácsonyt.

L/19