Aki Jehova Tanuja el fogadhat mikulasi ajandekot a munka adotol?

Elvileg nem. De tudod ez is olyan, hogy van aki csak adni nem hajlandó, ekkor ráfogja a vallására, de fogadni fogad.......van ilyen ismerősöm. Meg olyan is, aki azt mondja (ez a fair) hogy nem is fogadhat.

Mármint mindkét ismerősöm jehovista, de egyikük nem is fogad, másikuk azonban csak adni nem ad..................sokatmondó.

Nem.Nem fogadhat el. Sem munkaadótól, sem iskolából. Amikor még gyerek voltam, a suliba a gyerekek összeadták a pénzt, hogy meglepjenek engem, mert hogy én nem kapok mikulást. Szóval készültek ajándékkal. De nem fogadtam el. Ha akkor adták volna amikor nincs ünnep, csak úgy, akkor igen. Pl. mindig van szaloncukrom, de ráér az ünnep után is venni, nem. Azért eszem, mert szeretem.

A munkahelyen pl. a karácsonyi vacsira sem szabad elmenni. Ha a munkáltató nem ünnep miatt vinné vacsorázni a kollegákat, akkor igen, de ha nyilvánvalóan azért, akkor nem, mert olyan mintha az ünnep miatt lenne.

A kérdés: milyen célból nyújtja át a munkaadó!

Az a probléma itt, hogyha a munkaadó vissza is szívja, hogy ok, jó kolléga vagy és van egy mikulásom és odaadom, akkor elvileg elfogadhatja. Csak az a baj, hogy a többi aki nem hallja, hogy nem az ünnep miatt, az valószínűleg azt hiszi, hogy ünnepel. Szóval ez rizikós, de elvileg így elfogadhatja. Semmi se tiltja, hogy mikulást egyen, nem ünnep céljából!

Aki érti ezt a vallást, magyarázza már meg nekem. Mert én nem értem, amit előző is írt, hogy egy szitu ha így zajlik, az nem gáz valahol?

- tessék, Pista, egy bonbon, karácsonyra!

- Köszi, de nem fogadhatom el, mert nem ünneplem a karácsonyt.

- hát jó, akkor vedd úgy, hogy jó kollégám vagy, és azért kapod.

- oké, ezesetben köszi.

Ez nem képmutatás? Ugyanúgy megeszi a bonbont, és TUDJA, hogy KARÁCSONYRA VETTE neki az illető. Akkor ezek szerint hazudik saját magának? Csak azért, hogy csokit ehessen? Ha van tartása, akkor sem fogadhatná el, hiszen TUDJA, hogy valójában karácsonyi ajándék, csak bebeszéli, hogy nem az. De ez nem igazi meggyőződés. Ez képmutatás, ha csokit akar enni, ezért hazugsággal elfogadhatja.

Nem értem......meg ugye adni nem adhat. De akkor miért nem ad úgy, ha már elfogadni elfogad, hogy ő is azt mondja, hogy pusztán a jó kollegiális viszony miatt ad?

Ennyi erővel kölcsönös kamuzással ajándékozhat egy jehovista? Vagy csal elfogad de adni már smafu? Csak akkor kamuzik, ha kapni kell, ha adni kell, akkor már bezzeg mekkora vallásos?

Ebben mi a logika? Ezért nem értem az ilyen vallásokat.

Egyszer még elképzelhető, hogy az ilyen előfordul, ha az illető nem tudta, hogy a másik tanú. Akkor még elképzelhető, hogy feleslegesen megvette a bonbont és kidobná.

Az meg a másik, hogy a tanúk úgy vannak tanítva, hogy ne hazudjanak. Valószínűleg amikor az illető azt mondta, hogy csak úgy fogadja akkor el, akkor azt igazából mondta. Vagy hazudott? Mert akkor nem a tanú hibája, hogy elfogadta.

Természetesen egy következő alkalomnál már tuti tudja az illető, hogy az egy tanú. Egyébként ezért is jó,hogyha senki nem tartja titokban a munkahelyén.

Ha pedig mégis elfogadja és ez egy másik tanú tudomására jut és az illető elismeri a dolgot, hogy elfogadta és ezzel megbotránkoztatott másokat, mehet a vénekhez. Ha pedig nem változtat kiközösítik, nem beszélnek vele és nem mondhatja magáról, hogy tanú. Ha valaki bűnt követ el és nem bánja meg, vagy folytatja, kiközösítik. Évente nagyon sok mindenkit egyébként. Nem úgy mint máshol, ahol ugyan úgy lehet folytatni.

Egyébként volt olyan, hogy én is elfogadtam egy helyen, ahol azt mondták, hogy akkor csak úgy. Ott tök új voltam. Elmondtam nekik, hogy tanú vagyok. Azért is fogadtam el a "csak úgy"-ra, mert tulajdonképp az ilyen bolti (édesség, cukor stb.) vásárlásokat a cég természetbeni ktg-ként elszámolhat és mint munkavállalóknak mindenkinek jár - ilyen értelemben független attól, hogy ünnep van, mindenki ott dolgozik és elvileg egyenlő bánásmód kell.

Azonban máskor sosem fogadtam el. Főként mert megbotránkoztatást szül és általában csak hazudják, hogy csak úgy, vagy azért mondják, mert szégyenlik, hogy hiába megvették.

Nekem rettentő képmutatónak látszik, amit egy-két tanú csinál.

Pl. ismerős ugye nem ad soha, de ha a főnök behoz egy hatalmas doboz szaloncukrot, ő veti rá magát először. Nem írja alá az ügyfeleknek küldendő képeslapot sem, ám ha az ügyfél küld bonbont, abból kér ő is. Sőt, elsőnek áll sorba.

Ha alkoholos italt küld az ügyfél, persze azt meg haza akarja vinni (ha több üveg pezsgőt küld például)

Érdekes...ezért nem értem a dolgot.

Azért írtam, hogy maguknak hazudnak, mert pl. másik tanú ex-kollégám mondta, hogy ő nem jöhet el a karácsonyi céges vacsorára, mert hogy ott a szó, hogy karácsonyi. Erre behívta a főnök, hogy akkor ő vegye úgy, hogy neki nem karácsonyi, csak egy nagy kajálás, amit a cég fizet. Ere meg persze mégis eljött. Tehát az egész nagy vallás csak a szavakról szól náluk?

Elfogadhatnak bármit, ha máshogy van tálalva? Képmutatás, képmutatás, képmutatás.

Persze, tisztelet a kivételnek.

Nekem csak azokkal van bajom, akik adni nem akarnak, akkor a vallás mögé bújnak, de az ingyenholmit bezzeg elfogadják. Akkor bezzeg jöhetnek a hamis szavak, de ők például sosem adnak semmit hamis szavakkal...............holott pedig ha elfogadhatnak a "kollegiális viszonyra" hivatkozva szaloncukrot, akkor adhatnának ők is a kollégáknak, ugyanezzel a szöveggel, nemde?

Fura felvetés. Miért ne fogadhatná el a szaloncukrot a munkáltatótól. Azt mondja a munkáltató "csak úgy". Tulajdonképp a munkáért. A tanú bízva bízik, hogy igazat mond az illető és elfogadja. Arról nem tehet, ha a kolléga, vagy a munkáltató nem mond igazat.

És miért nem vesz cserébe szaloncukrot neki? Minek? Ajándéknak? Csak úgy? Ő is csak illemből van megkínálva. Talán ha júniusba bevisz egy doboz kekszet az is ajándék. Nem? Miért pont szaloncukrot kellene vinnie. Talán néha megcsinál egy kávét, vagy azt mondja, hogy "jobbulást".

Egy tanút úgy tanítanak a gyülibe, hogyha ad valakinek, ne várja el, hogy kapjon cserébe, hisz szeretetből, tiszteletből adja, nem azért, hogy viszonozzák. Jézus is így tanította.

Ennyit tudok mondani.A tanúk legalább kiállnak amellett, hogy nem ünnepelik az istennek nem tetsző ünnepeket, míg mások igen. Nem hiszem, hogy el kellene itélned a tanúkat, mert a "csak úgy"-ra elfogadják, ínkább nézd meg a te hibáid, mert nagyobb bűn ünnepelni, mint elhinni valamit, ami hazugság.

"Van aki másban meglátja a szálkát, magában pedig a gerendát sem." - pedig itt még "szálka" bűnt se követ el a tanú.

Remélem tudtam segíteni a megértésben.

Ez az egész nem arról szól, hogy a Tanúk nem hajlandók ajándékozni, de az ingyenholmira meg ugranak. Eleve, ha valaki megajándékoz, és esetleg elfogadom, én személy szerint, viszonzom majd egy semleges napon. Ez teljesen természetes szerintem.

Annál a kérdésnél pedig, hogy egy Tanú elfogadhat-e karácsonykor egy ajándékot mindig körültekintőnek kell lenni. Ha az ajándékozó kifejezi, hogy nem azért ad ajándékot a Tanúnak, hogy az megalkudjon a hitében, hanem csak azért mert kedveli, vagy elégedett vele (ha a főnökről van szó), akkor a Tanú dönthet úgy is, hogy elfogadja az ajándékot, hogy ne bántsa meg az ajándékozót.

Ha az ajándékozó, nem tudja hogy az illető Jehova Tanúja, akkor a Tanú közli ezt, és hogy nem tartja a karácsonyt. Aztán ha az ajándékozó továbbra is erősködik, hogy fogadja el, ilyen esetben is a Tanú csak akkor fogadja el az ajándékot, ha a másik fél azt mondja, hogy karácsonytól függetlenül is szívesen megajándékozná.

A baj csak az, hogy ezeket a kicsit „kisarkított” példákat nem lehet minden szituációra ráilleszteni. Konkrétan ilyen esetek csak ritkán játszódnak le. Például az ajándékozó nem szokta direkt ezt mondani: „tudom, hogy te nem tartod a karácsonyt, nem is karácsonyi ajándéknak szánom.” Legtöbbször inkább a Tanúnak kell rákérdezni, hogy egyébként az ünnep nélkül is állna-e az ajándékozás a másik fél részéről. A válasz meg vajon mi lehet? Természetesen a másik automatikusan rávágja, hogy „Hát persze!” Pedig ezt nem feltétlenül gondolja is így. Ettől függetlenül, a Tanú elfogadhatja a másik válaszát, még ha legbelül nem is hiszi el. Mégis mit mondhatna? „Á nem, nem hiszem el. Úgyis tudom hogy egy semleges napon nem hoznál nekem ajándékot.” Kicsit vicces lenne egy már amúgy is kínos szituációban. Szóval inkább elfogadja, hiszen arról úgysem tehet, ha rosszul ítéli meg a másik fél indítékát. Tehát ilyen helyzetekben inkább az a lényeg, hogy a Tanú az ajándékozóban tudatosítsa, hogy azt az ajándékot, habár elfogadja, de nem karácsonyi ajándékként.

Az a legegyszerűbb, ha az ajándékozó egyszerűen tudomásul veszi, hogy nem fogadsz el karácsonyi ajándékot, azt kész. Meglepődik, de nem alakul ki semmi kínos helyzet. Legtöbbször viszont rá akar beszélni, hogy fogadd el.

Aztán még arra is figyelni kell, hogy mi az ajándék. Például egy Tanú egy szentképet a falra semmiképp sem fogadhat el, hiszen a Tanúk nem tartanak képmásokat.

Sőt még másokat is figyelembe kell venni, az olyan helyzetekben, amikor egyébként a Tanú elfogadhatná az ajándékot. Például hogy nincs-e a környezetében valaki, aki ezt látva, egyből ráfogná, hogy KÉPMUTATÓ… ugyebár. Mert talán csak annyit látott az egészből, hogy lám a Tanú karácsonyi ajándékot fogadott el.

Az meg hogy valaki vesz-e egy doboz szaloncukorból a munkahelyén, ez saját lelkiismereti kérdés. Hiszen az nem kifejezetten karácsonyi, attól még hogy az ünnepek alkalmából rakták ki. Ahogy vesszük. Amit az egyik hozzászóló írt, hogy az egyik Tanú ismerőse egyből lecsap a cukorra, meg a pezsgőre, és haza akar vinni belőle, hát ez tényleg elég fura, én is azt mondom. De sok ilyen tapasztalat biztosan nincs, mert a Tanúkra az ilyesmi egyáltalán nem jellemző. Úgyhogy általánosítani egyáltalán nem lenne szabad. Te, aki többször is azt írtad, hogy a Tanúk képmutatók, nem lehetséges hogy egyébként is van egy kis előítéleted a Tanúkkal kapcsolatban? Ezt nem bántásból kérdezem. De sajnos ilyen az ember. Van úgy, hogy még meg sem fogalmazódik bennünk, hogy miért is ellenszenves (vagy éppen szimpatikus) valaki vagy valami, máris rosszakat (vagy éppen jókat) mondunk róla. Legtöbbször ha valamiről nincsen konkrét ismeretünk, akkor azt látjuk benne, amit látni akarunk. Ha képmutatást akarunk látni, akkor azt. De ezeket tényleg nem bántásból írtam. Remélem hogy tényleg olyan korrektnek tűnik a válaszom, amilyennek szántam.