Kinek lesz annyira magányos a karácsonya, hogy - legfeljebb a munkatársain kívül - senki nem fog rágondolni, senkinek nem jut eszébe?

Kábé nekem. A szűk családtagjaim meghaltak, a tágabb családtagokat az sem érdekli, ha én halnék meg. Munkanélkülinként munkatásaim nincsenek. Két közelebbi ismerősőm van, akiket érdekel a sorsom. Velük 3-4-5 naponta beszélek telefonon, vagy havi 1-2 alkalommal személyesen találkozom. Nekik hiányoznék. Karácsonykor igyekszem elfoglalni magam, akár kreatív elfoglaltsággal (kézműves cucc), vagy sorozat nézéssel online. DE valószínűleg akár az Ökumenikus Szeretetszolgálat melegedőjét is felkereshetem, ha úgy adódik, ott is vannak dolgozók, akiket érdekel, hogy mi van velem. Most kerültem ki egy tarthatatlan állapotból, és próbálok az új környezetemben új életet kezdeni.

Ettől független nem biztos, hogy könnyű lesz, viszont annyi sz@r helyzetet éltem túl, amihez képest a karácsonyi magányosság piskóta.

Túlélő vagyok, ezt is túl fogom élni.