Más is érzi úgy, hogy 24.-e óta kb. semmihez nincs kedve, csak depizni? Van aki ugyanígy le van törve/lehangolva?

Jelen! Kezelhetetlen, problémás kamasszal fiúval, egészségügyi problémákkal, társas magányban. Imádtam a karácsonyt, de már csak egy nyűg.. Olyan, mint egy sima hétköznap.

Jövőre vegyetek közösen egy ilyen élmény pihenést valahová.esetleg ő válassza ki a helyet és töltsetek el ott pár napot.biztosan van ilyen helyen valami program is.

Köszi, kérdező! Örülök, hogy jobban vagy. Nálunk, ha az eü probléma legalább nem lenne, tudnék dolgozni. Az is rengeteget javítana a helyzeten.

Nekem vannak az évben különböző "szomorkodós" időszakaim, bár nem a te okaid miatt. Ezek minden évben eljönnek ciklikusan, mint az allergia vagy a megfázás. Mondhatnám "szellemi/lelki allergiának" is... Három fő ilyen időszak van: nyár végén/ősz elején, a téli ünnepek után (értsd: kb. vízkereszt után, leginkább január végétől), illetve húsvét után (bár akkor ez valamivel enyhébb, ha legalább a húsvét nem március huszonxedikére esik, és legalább már nem latyakos és undorító az idő még egykét hétig). Ezekben az időszakokban én is teljesen kedvtelen vagyok, nincs kedvem semmihez, kicsit letört vagyok stb. Ősz elején azért, mert tudom, hogy újra jönnek a szürke hétköznapok, kelhetek megint korán, alig lesz szabadidőm, a sötétség is egyre hosszabb lesz és még pluszban az idő is egyre rosszabb (de nem valami szép télies idő, hanem latyakos, ködös, saras stb.). A téli ünnepi szezon vége után azért, mert a karácsonynak és a körülötte lévő ünnepeknek már vége van, a húsvét még fényévekre van, a január vége, február eleje az év egyik legundorítóbb időszaka, mert a dolgokból ki se látunk semerre, köd van, semmi dísz, hangulat, csak zordság, megint térhetünk vissza a szürke hétköznapokba. Húsvét után az ok szintén az, hogy vége az év legnagyobb ünnepének, takaródó van megint vissza a mókuskerékbe, a nyári szabadság és szünidő meg sok esetben olyan messze van, hogy álmodni sem mer róla az ember, de a többi ünnep sem a szomszédságban van. Bár szerencsére itt már legalább a természet nem annyira kopár.