Mélyszegények karácsonya?

Nekem a tanítványaim nagy része él mélyszegénységben élő családban. Hónap végére már elfogy a pénz és iskolába nem hoznak magukkal ennivalót. De sokszor még a mosás is probléma, nincs mindig tiszta ruhájuk, mert rendes mosógép sincs.

A karácsony ? Mivel decemberben 2 családit kapnak abból meg lehet rendezni egy tisztességes ünnepi menüt, ennivaló van, legfeljebb a gyerekeknek nem jut drága ajándékra, csak szegényesebbre.

A január pedig ínséges. Elfogy a pénz, éhen járnak iskolába, hideg van, fáznak, nincs mindig tüzelő.

A bajt tetézi, hogy sok család a kevésből nem tud gazdálkodni rendesen, a pénzt elverik egy hét alatt, olyankor van minden, alkohol, energia ital, chips, édesség drága cuccok. Hónap végén meg sütik a vakarót. 😥😥😥

Én is azt tapasztaltam, amit 1# mikor mélyszegénységben előkkel dolgoztam. Amikor megjön a családi, habzsidőzsi van, akiknél valaki dolgozik, vagy kapnak uzsorapénzt, a karácsony nagyon nagy ünnep, ajándék a gyereknek ameddig bírja a kassza. A január viszont nagyon kemény, eladják az ajándékot is, meg mennek hitelbe az uzsoráshoz sokszor még a kenyérért is, amit aztán hatszoros áron fizetnek ki. Januárban nagyon kevés gyerek van otthon, mennek iskolába betegen is, mert otthon hideg van, meg hidegvíz ebédre.

Ismertem egy családot, karácsonyra olyan bulit csaptak, hogy a kutya is rántotthúst evett, de januárban beteg lett mind a négy gyerek, a gyógyszert meg nem tudták kiváltani.

Továbbra sem értem, hogy aki mélyszegénységben él, az miért vállal gyermeket. Ami ezt még tetőzi, mikor kutyát, macskát is tartanak, és nem hajlandóak megválni tőlük, mert "családtagok". Természetesen vannak olyanok, akik magasból zuhantak idáig, pl. egy jól menő munkahelyről bocsátották el őket, de nehezen tudom elképzelni, hogy a 2 millió ember többsége emiatt lett időközben szegény.

Nem egy videot láttam, amiben szegény gyermekek kérnek karácsonyi ajándékot. Az megható, mikor a legnagyobb vágyuk egy csillogós bakancs, vagy két szál kolbász, viszont aki laptopot és mobiltelefont mond első helyen, azzal nem tudnék mit kezdeni. Őszintén nem szeretek már adakozni, pedig régebben rendszeresen tettem. Az emberek nem tudják megbecsülni a pénzt, és semmire nem mennek azzal, ha valaki bevásárol nekik x időre elegendő tartós élelmiszert, majd egy hónap múlva kezdődik minden elölről. Mivel a gondolkodásmódot kellene megváltoztatni, és nem időnként alájuk tolni 2 kiló kenyeret. Facebook csoportban is megy a kéregetés mostanában, bankszámlaszámot szívesen adnak, de a munka kínálós üzenetekre nem válaszolnak. Az emberek nagyrésze csak a markát szereti tartani, de tenni érte már nem. És persze, kiket visel meg ez a legjobban, a gyerekeket, akik semmiről sem tehetnek. Elmaradottak vagyunk gondolkodásmódban. És kéregetésnél mindig bejátszák a "gyerekem van, csak miatta adjatok" szöveget, miközben továbbra sem fogják fel, hogy gyereket szülni nem kötelező dolog. Elgondolkodtató, hogy egy örökbefogadáshoz milyen procedúrán kell végig mennie egy házaspárnak, míg a szülés milyen "megengedett" mindenki számára.

4#

Elgondolkodtató szociológiai képlet, hogy a tartósan mélyszegénységben élők miért nem látják/nem keresik a kiutat. Az adományozás nem segít rajtuk mert a gondolkodásmódjukat kellene megváltoztatni. De nem tudod. Mert a mának élnek, nem terveznek a jövőre, nem értik az ok okozati összefüggéseket. Sajnos látom a gyerekeken. Ösztönlények. Csak a pillanatnyi szükségletek kielégítése a cél. Ha éhes vagyok, enni akarok. Ha nincs mit enni, adjon valaki. Ha van pénz, el kell költeni. Addig amíg van mert utána már nem lesz.

Sokkal rosszabb ez, mint kívülről gondoljuk. A gyerekeknek nem megy a matek az iskolában. Nem tudnak számolni. De ezt úgy értsd, hogy képtelenek megtanulni a számok nagysági értékét. Nekik tökre mindegy, hogy valami 100 Ft vagy ezer vagy tízezer. Nem érzékelik a különbséget. Mintha hiányozna valami érzékszervük. Mintha egy vakot akarnál látni tanítani.

Na most felnő ez a generáció aki csak a jelenben él nem gazdálkodik nem gondolkodik és gyerekeket szül, sokat, akik szintén ilyen sérültek lesznek vagy még sérültebbek, ez egy folyamatosan romló tendencia, aminek nem tudom mi lesz a vége.

Nem adományokat meg állami kedvezményeket kéne nekik adni, hanem lehetőségeket a munkára, aki él vele az haladhasson előre, aki nem azon meg nem segíteni.

Sajnos a szociális háló csak elősegíti a mélyszegénység terjedését.

Ez nem azokra vonatkozik akik átmenetileg kerültek ilyen helyzetbe, de igyekeznek kikerülni onnan, hanem azokra akik tartósan benne maradnak és nem tesznek semmit azért, hogy nekik jobb legyen csak várják, hogy mások segítsenek rajtuk.

Én régebben nem bírtam nézni, hogy a gyerekek éhen jönnek iskolába, vittem nekik ennivalót, egy idő után elvárták a szülők, hogy mindig én adjak nekik enni.

Vagy más. Vittem nekik a gyerekeimről kinőtt ruhát. Addig hordták amíg el nem koszolódott, mert mosni nem volt miből így a koszos ruhát eltüzelték, kiment a kéményen tüzifa helyett. A tankönyveket is eltüzelik ha nincs más éghető anyag.

Arról ne is beszéljünk, hogy családikor ha buli van akkor 3 napig esznek, isznak, drogoznak és olyankor a gyerekek sem jönnek iskolába, mert anyuka is be van állva...

Minderre csak egy szó van: eszetlenek.

Ahogy írták: szerintem is inkább az ünnepek utáni időszak az érdekes.

Karácsonyra kapnak családit, plusz ajándékcsomagokat. Viszont sajnos a mélyszegények többsége elveri ezt egyből. Nem tudnak talpra állni, nem tudnak hosszútávra tervezni. Sajnos csak eseti adományok, segítségnyújtás van, a szegénység hosszútávú megoldása nincs. Persze, ehhez a rászoruló akarata is kéne.

Én ismerem L. Ritók Nóra munkásságát. Magam is foglakozok művészet terápiával az iskolában. Sok tehetséges tanuló az iskolából kikerülve elkallódik, mert az otthoni környezet visszahúz, nincs esélyegyenlőség. Arról ne is beszéljünk, hogy a pedagógusok, iskolák helyzete rosszabb, mint az elmúlt évtizedekben, a gyermekvédelmi hálózatnak nincs elegendő jogköre. Társadalmi változás kell.

5-ös voltam

5#

Köszönöm a válaszod, igazságokat mondasz benne. Valóban a jelenben élnek, és abba nem gondolnak bele, hogy ez lehetne ennél jobb is, csak oda kellene tenni magát. Azt hiszem manapság épp elegendő betöltetlen állás van a piacon, hogy aki akar, az találjon számára megfelelőt. Viszont aki nem akar, az nem várhatja el, hogy más megoldja az életét. Én is eladakozhatnám a teljes fizetésem, mert bőven lenne kinek már a környéken is, de nem ezért dolgozom. Folyamatosan fejlesztem magamat, mert tudom, hogy így tartok lépést a világgal. Szidhatnám az inflációt -mit is érve vele-, de cserébe inkább megpróbálom lehagyni fizetésben. Egyszerűen meg kellene mindenkinek tanulnia saját magát és a családját finanszírozni. Aki nem képes rá, mert gyerekkora óta nem tud ebből a mókuskerékből kilépni, az pedig nem tudom miért akar a gyermekének ugyanolyan sorsot, mint amit ő is átélt...

És leszögezem, hogy becsülendő az, aki próbálkozik, és akár egyedülálló anyaként 3-4 munkahelyet visz a gyerek mellett. Viszont pár hónapja találkoztam egy anyukával a Lidl parkolóban, aki a gyerekre hivatkozva kért pénzt, mondván álláskeresésben van, csak addig kéreget. Egy hónap múlva ugyanazzal a szöveggel jött oda, még mindig állást keresve. Már a gyereket is megkérdőjeleztem magamban, hát még az álláskeresést.

Abban a faluban, ahol Keresztanyám lakik, bármilyen segélycsomagot kapnak a mélyszegénységben élők, már aznap árulják. Nincs benne pia, cigi, sorsjegy, úgyhogy a 90%ot pénzzé teszik. Az adományruha nagy része meg kiszáll a kéményen.

Egyszer pont náluk voltam, mikor csengettek be a kisgyerekek, hogy vegyünk tőlük valamit. Eu élelmiszersegély felirat volt mindenen.