Szingli/gyerektelen felnőttek: hogyan fogadjátok el, hogy a karácsonyok már nem olyanok, mint gyerekkorotokban?

Ha ez megnyugtat, nekem sem olyan, mint gyerekkoromban volt. Sőt a gyerekem pici korában sem volt olyan. Az már soha nem jön vissza, én úgy tapasztaltam, az a gyerekkorban volt és a felnőtt élettel már nem lesz ugyanolyan.

Akkor ugye a szülők teremtették meg az egésznek a varázsát, most pedig nekünk kellene megteremteni. Az ember persze igyekszik, nem arról van szó. Csak nekem is, amikor mondták, hogy majd ha a gyerekem szemében látom a csillogást, stb...stb..., szóval ez nem igaz szerintem. Szép, megható, igen. De az az érzés soha nem jön vissza, mint amikor gyerekszerepben voltál a szülői házban (ebbe nálam még benne volt az is, amikor fiatal felnőttként otthon éltem, 26 éves koromig, addig varázsa volt minden karácsonynak.)

Szerintem felnőttként már nincs olyan, hogy karácsonyi varázslat. Az az igazi karácsonyi hangulat se. Egyszerűen azért, mert felnőttek vagyunk. Dolgozol, küzdesz, millió dolog van. Teljesen más gyerekként a látásmódod, az életed.

Szerintem ha vannak gyerekeid, akkor lehet kicsit más, mert örülsz az örömüknek, valamennyire rád is átragadhat abból, ami nekik csodássá teszi a karácsonyt, úgy mint annó nekünk gyerekkorunkban, de ugyanolyan sose lesz, mert te akkor se leszel már újra gyerek.

Attól még lehet szép, hangulatos az ünnep. Csak más.

Utóbbival totál egyetértek. Illetve kissé közönyös lett és inkább csak "legyen meg". A Karácsonyfa évek óta feldíszítve el van rakva, közben december 6.-án van az évfordulóm párommal, én már akkor előveszem a fát kettőnk miatt, és k.b. már akkor le van tudva az egész. Még esetleg ezt-azt feldobálgatok a szobában és nem érdekel. Az ablakba már nagyon régóta nem teszek ki égősort, mindig van vele valamilyen baj és bosszúság.

35/F