(Szpojler!) Gyerekkorotokban mit gondoltatok a karácsonyfáról?

Már nem emlékszem, mit mondtak, de nem együtt díszítettük. Engem elküldtek a szobámba játszani, és egy porceláncsengővel csengettek, ha kész volt, így amikor bementem a szobába, akkor (jó értelemben) "megütött" a kivilágított, feldíszített fa látványa meg a becsomagolt ajándékok a fa alatt. Arra a képre ma is emlékszem, mint egy festményre.

Amúgy felnőttként nagyon szeretem a díszítést, és már nem hiányzik ez a "varázs".

A szpojlert nem lelem.

Jézuska hozta. Egy idő után már nem. Semmi traumát nem okozott.

Nem mondtak olyat, hogy Jézushoz köthető. Amúgy gyerekként féltem kicsit a karácsonyfától. Azt gondoltam, hogy a díszektől nem lehet látni, hogy megbújik az ágak között az ördög. :) De nem volt komoly, traumatikus félelem.

Ma felnőttként szeretem a karácsonyfát, szerintem szép és megnyugtató. Olyan hatást kelt, mint a hangulatfény.

jézuska/angyalka hozta (két szülőm oldalán nem ugyanaz, de miután jézuska is valami kis lebegő szárnyas dolog volt amúgy, sose akadtam fent rajta), pár nappal karácsony előtt, egyszer csak reggel ott állt a teraszon egy fenyőfa, rá lehetett látni a konyhaablakból. aztán apánk behozta 24. délelőtt, feldíszítettük együtt, utána ebédeltünk, és mi gyerekek elmentünk sétálni a karácsonyi vásárba a nagyiékkal, és mire hazamentünk ott járt az angyalka és elhelyezte az ajándékokat a fa alá. azért is kellett feldíszíteni, hogy lássa hogy ez egy karácsonyfa és el ne tévessze az ajándékok helyét :)

nem emlékszem mikor "jöttem rá" hogy nincs angyalka, de nem volt egy nagy megrázkódtatás, mi eleve kicsit ilyen elvarázsolt fantasy-család vagyunk, nem szűnt meg a varázslat, csak néha kicsit hozzáigazodik a körülményekhez. ja és a nyugdíjas apám még mindig felcsempészi valahogy a harmadik emeleti erkélyre a fát, úgy hogy senki nem látja őt meg a fával, mikor mindketten hazatérünk az ünnepi időszakra, pedig már 25 és 23 évesek vagyunk gyerekek és elég felszínes alvók XD de azért még mindig jó érzés, hogy egyik reggel csak úgy felbukkan az erkélyen :)

Amikor kicsik voltunk apum elvitt ilyenkor minket sétálni, az alatt anyum feldíszítette a fát és azt mondták, hogy a jézuska hozta az ajándékokkal együtt. Aztán ahogy nőttünk és egyre kevésbé hittünk az ilyen dolgokban, akkor már közösen vettük és díszítettük a fát. Hugom mindig előre megkereste és megnézte az ajándékait, de én türelmesen kivártam a karácsonyt vele.

Most már mi mondjuk a gyerekeknek, hogy az angyalka hozta. És jó érzés, hogy adhatunk valami csodát nekik, még ha hazugság is.