A vallásos keresztény embereket megvető balliberálisok mit ünnepelnek Karácsonykor?

#5.

Én írtam a válaszodra a választ.

A másik válaszoló tényleg eléggé khm... Nem szoktam senkit sem minősíteni pusztán a külső, vagy belső tulajdonságai miatt.

Egyébként a személyeskedéssel szerintem fel kéne hagynod. Az írásodban erőteljes arroganciát érzékelek, mintha te valamivel felsőbbrendűbb lennél, csak azért, mert antiteista vagy. Ez nagyon negatív képet állít ki, mindamellett, hogy érvelési hiba. Mindamellett, hogy eléggé elképedtem azon, hogy véleményed szerint "valláskárosultak", "szellemileg alulfejlettek" és "pszichésen gyengék" voltak többek között a vallásos tudósok is az általánosításod alapján. A tudósok közül rengetegen vallásosak voltak valamilyen szempontból, vagy valamilyen téren. Az antiteisták által antiteistának beállított Albert Einstein bár zsidóként nevelkedett, Baruch Spinoza istenképével tudott azonosulni. De ott van Newton (keresztény), Schrödinger (leginkább a keleti vallások), Heisenber (szintén leginkább szinkretizmus), Lemaître (keresztény) stb.

Amúgy az, amit leírtál alapvetően Sigmund Freud véleménye volt, és véleményem szerint ezt a kérdést igazán meg lehetne hagyni a pszichológia tudományának tárgykörébe.

De hogy a témára térjek: karácsony.

Első kérdés: miért ne lehetne elfogadni vallásos emberek írásait? Egyáltalán nem tudományos módszer az, hogy "mindent, amit vallásos/hívő ember írt, azt vagy zsigerből el kell utasítani, vagy sokkal szigorúbb kritikával kell fogadni, mint bármilyen más írást". Másrészt tény, hogy rengeteg történelmi tárgyról kizárólag keresztény írók tollaiból tudhatunk. A Biblia hitelességét is kétségbe vontad, bár érintőlegesen. Nyilván a vallási tárgyak igazolása nem tartozik a tudományok hatáskörébe, azonban a történelmi eseményekre való utalásokat, irodalmi jegyeket stb. igenis vizsgálja a tudomány. Hogy egy példát is említsek: Poncius Pilátusról sokáig egyedül keresztény írásokból tudhattunk, ezért sokan kétségbe vonták még azt is, hogy létezett-e egyáltalán ilyen személy. Ma már tudjuk, hogy igen. Sok keresztény történetíró volt, akiktől rengeteg információ áll a rendelkezésünkre, köztük más vallásokról is, például a misztériumvallásokról. Például a Mithrász-kultuszról is nagyon kevés forrásunk maradt fenn, azonban ezen források jó számban egyébként keresztény íróktól, illetve történetíróktól származnak. A misztériumvallás alapvető lényege, hogy ezoterikus: vagyis kizárólag a beavatással lehet feljebb és feljebb kerülni, vagyis mélyebb és mélyebb tudásban részesülni. Ez a tudás nem publikus, hanem csak egy szűk kör számára érhető el. Ebből fakadóan rettenetesen kevés tudásunk van róla. Kizárólag a szentélyekből, valamint ezekből a külső írásokból tudunk róla összerakni egy képet.

Külön nevetségesnek tartom, hogy vallási témájú tárgyi kérdésekben nem fogadod el mondjuk a katolikus, ortodox, vagy akár metodista egyház egyháztörténészeinek, valláskutatóinak az álláspontjait.

De hogy a karácsonyra térjek: viszonylag biztos forrásaink vannak az ünnep eredetét, kialakulását firtató kérdésekben, ellentétben mondjuk a húsvéttal, ami nagyon régi keresztény ünnep, de a zsidó őse, a pészah még régebbi, és annyi bizonyos, hogy már a vaskori héber/izraelita vallásban fontos ünnep volt.

A keresztények Jézussal egyidőben még a zsidó ünnepeket tartották Jézussal együtt (aki még hanukát, pészahot stb. ünnepelt). Később az első keresztény ünnep a vasárnap megünneplése volt, ami már nagyon hamar, egészen pontosan Jézus után már megünnepeltek hetente. Jézus ugyanis pénteken halt meg, és harmadnapra támadt fel a Biblia szerint, ezért már Pál apostol is ekkor ünnepelt, szombatonként pedig prédikálni ment a zsinagógákba. Ezt követően rövidesen évi ciklusban is el kezdtek ünnepelni a keresztények az első ilyen ünnep a húsvét, illetve a hozzá köthető ünnepek voltak (nagypéntek és pünkösd). A húsvét a zsidó pészah mozgásához viszonyítva került a helyére, míg a pünkösd a sávuóthoz viszonyítva, hiszen ezen zsidó dátumok kerültek újra elő az Újszövetségben. A második legrégebbi keresztény ünnep a vízkereszt, vagy epifánia, ami szintén rettenetesen régi. Ezt január 06-án ünnepelték. Ez egy nagyon nagy ünnep volt a kereszténység hajnalán, mivel ez egy összetett ünnep volt: ekkor ünnepelték eredetileg Jézus születését, a három király látogatását, Jézus megkeresztelkedését, valamint a kánai mennyegzőn tett első csodáját. Tehát először ezen az ünnepen ünnepelték Jézus születését is. Az örmény ortodox keresztények a mai napig megmaradtak ennél a dátumnál, és ekkor ünnepelnek, míg a jeruzsálemi örmény ortodoxok a Julianus-naptár szerint január 06-án emlékeznek meg. Később azonban úgy döntöttek, hogy Jézus születése volt akkora esemény, hogy megérjen egy külön ünnepet, az epifánia pedig továbbra is nagy ünnep maradt. A gond csupán annyi volt, hogy Jézus születésének a napját nem tudjuk pontosan. A Biblia sehol nem említi konkrétan. Viszont voltak rá kisebb utalások, illetve őskeresztény, illetve zsidó-keresztény hagyományok is fennmaradtak e kérdés tekintetében, így ezekre kellett támaszkodni. Rengeteg dátum volt, amit javasoltak az ünnep megtartására, és sokáig ez jellemezte az egyházat: közösségenként eltérő időpontokban ünnepeltek. Voltak, akik továbbra is január 06-án, mások március 21-én, megint mások május 20-án, szintén mások május 28-án, voltak akik a zsidó szukottal egy időben, voltak akik január 07-én, és voltak, akik december 25-én ünnepeltek. A már a visszaolvasásom alapján sokszor említett Iréneusz (202) ünnepelte először dec. 25-én a karácsonyt, akit követett Hippolütosz (235). Ők ezt a dátumot arra alapozták, hogy Keresztelő (Szent) János és Jézus között félév korkülönbség volt János javára. János fogantatásáról apja, Zakariás akkor értesült, amikor éppen áldozatot mutatott be a jeruzsálemi templomban, és kimondta az izraeliták Istenének neveként ismert Tetragrammatont, amit a zsidóknál csak a főpap, a kohén gádol tehetett meg suttogva, és csakis egyetlen napon az évben: ros hasanakor. Ez egy őszi ünnep, ami szeptember végén van a mi naptárunk szerint. Erre 9 hónap június legvége, amire félév december. Ezenkívül volt egy hagyomány, ami szerint Jézus hanuka alatt: kiszlév hónap 25-én született a zsidó naptár szerint. Ezenkívül a bibliai próféták fogantatásának napja és a haláluk napja megegyezett: ezek alapján Jézus tavasszal fogant meg, vagy márciusban (ők márc. 25-re tették), vagy áprilisban. Iréneusz írásai a történelmi kronológia szerint hamarabb keletkeztek, mint az, hogy Róma elismerte dec. 25-ét Mithrász Sol Invicti születésnapjaként, utóbbi ugyanis 274-ben lett ünnep. Az is szerepet játszhatott abban, hogy Iréneusz közössége ekkor ünnepelt, hogy ezelőtt volt a római szaturnália (dec. 16-23., bár még a következő nap és az ünnep kezdetét jelölő nap előtti nap is érezni lehetett az egy héten át tartó megállás nélküli mulatozás, bulizás sugallatait), ami egy a mai farsanghoz hasonló, kicsapongó, hedonista, karneváli ünnep volt, amin ők értelem szerűen nem vettek részt, így utána, dec. 25-én gyűltek össze ünnepelni családi körben. Ahogy említettem ez viszont közel sem volt egyetemes az egyházban, mivel szinte minden közösség máskor ünnepelt. Később, amikor a kereszténység törvényes vallássá vált, Nagy Konstantin császár a sok dátum közül ezt a dátumot fogadta el egyetemesnek, mivel ekkor volt a Sol Invictus is, illetve egy megbecsült időszakra kellett esnie az ünnepnek. Ezt egyébként minden keresztény tudja, szóval nem kell játszani a kereszténységet megdöntő tudós képét. Ez a dátum létezett a kereszténységben a karácsony dátumaként bizonyos közösségekben, azonban nem volt egyetemes, nem volt egységes, mások máskor ünnepeltek. Ez egyháztörténet, illetve vallástörténet (a vallástudományon, a teológián, valamint a történettudományon belül külön ágazat), minimális köze van a karácsonyfákhoz.

Valóbban vannak olyan szokások, amelyek keresztény ünnepekhez kapcsolódtak az idők folyamán, azonban eredetileg nem volt túl sok közük az ünnephez, illetve a kereszténységtől is teljesen függetlenül alakultak ki. Karácsonykor például ilyen a magyallal és borostyánnal való díszítés, ami a római szaturnáliák emlékét idézi, de ott van a fagyöngy, ami egy kelta-germán termékenységi/szerelmi rituálé (valószínűleg Freja tiszteletére) nyoma. Ilyen Norvégiában ilyenek a yule rönkök, amiket az ősi germánoknál papok gyújtottak meg Odin tiszteletére. Azonban a karácsonyfa később kialakult szokás, és vitatott az összefüggése a korábbi örökzöld díszítésekkel, koszorúkkal, borostyánokkal. Bár örökzöld ágakkal, ahogy említettem más ebben az időben tartott ünnepeken is díszítettek, a fenyő nem volt kiemelve a többi közül, és a fenyőfák (és amúgy más fák) állítása sem létezett korábban. A kelta-germán hitvilágban kimondottan tilos volt egy fa kivágása rituáléhoz, mivel Freja és a faszellem haragját vonta maga után, és egyáltalán nem jelképezte a termékenységet. A druida papok általában nyílt téren tartották rítusaikat. A karácsonyfa mint olyan említése először a középkorra nyúlik vissza, azon belül is Németországba, ahol misztériumjátékok, liturgikus dráma kelléke volt. Szenteste napja ugyanis Ádám és Éva (név)napja, amikor jellemzően előadták színészek és énekesek közreműködésével a bűnbeesést színpadi formában. Csak hát meglehetősen kevés gyümölcsfa van Németországban télen, ezért fenyőfákra, amelyekből sok volt, akasztottak almát, illetve egyéb gyümölcsöket és ostyát a tudás fáját megjelenítve, valamint girlandot/füzért, ami a kígyót jelképezte. Ez a szokás később elhalt, és a 16. századi evangélikusok élesztették fel, akik már kapcsoltak hozzá karácsonyhoz közvetlenebbül köthető dekorációkat is, például a gyertyák, a csillag stb. Később aztán tőlük spriccelt úgymond szét az egész világon. Amúgy ez egyszerű angol, francia, orosz, kínai és norvég Wikipédia volt a "karácsonyfa" kulcsszó alatt, ha már annyira azt szereted (véletlenszerűen választottam ki néhány nyelvet, amit úgy ahogy megértek). Ez kulturális antropológia, illetve néprajz, külön tudományágak, nem a történettudomány részei.

A kereszténység illetve más vallások, beleértve a mithraizmust kölcsönhatásai már szintén más kérdések. Mivel nem ez volt a téma, és radikálisan el is tér az eredeti témától, ezért ezzel kapcsolatban csak röviden fogok írni (egyébként sokat foglalkoztam ókori mitológiákkal, mert egyszerűen lenyűgöztek, különösen az egyiptomi és a mezopotámiai, de a többi is érdekel, viszont az egyiptomiban még meg is fogott az a fajta hatalmas odafigyelés a lélekre, illetve a halál utáni életre való készülődés). Röviden és tömören: nem. Ahogy láttam itt valaki említette is a Zeitgeist című filmet, amiben végignézve is rengeteg csúsztatás, illetve tárgyi tévedés található, lásd: Hóruszt keresztre feszítették, úgy, hogy az egyiptomiak nem igazán ismerték még ezt a kínzóeszközt olyan régen, vagy éppen Mithrász szűztől született egy barlangban, majd pásztorok és három bölcs látogatta meg, úgy, hogy nem igazán ismerünk Mithrászról mítoszokat, de annyi bizonyos, hogy rengeteg mithreumban található egy a születését ábrázoló szobor Perzsiától Britanniáig elszórtan. Ezeken egyértelmű, hogy mi volt a szinte hivatalos tanítás. Szintén egyértelmű, hogy nem halt meg az emberekért, hanem a bika legyőzésével űzte el a sötétséget, ami kötelező dombormű volt minden szentélyben. Azonban, ahogy már előttem is írták: a szinkretizmusra hajlamos vallás volt, így átvett többek között a kereszténységtől is. Erről Karthágói Tertullianus (hellenizált-romanizált berber keresztény történetíró, író) is írt.