Nem lesz semmi ajándék a fa alatt. Baj, ha egy kicsit bánt?

Inkább akkor abban kellene megegyezni, hogy mondjuk milyen összeghatárig lehet költeni mindenkinek. Mondjuk 3 ezer forint max fejenként. Vagy mindenki saját maga által készített ajándékot adjon (ez lehet mondjuk névre szóló süti, fotóalbum, kézműves szappan/sör/krém/praliné/gyertya, saját festmény vagy rajz stb).

Számomra is hiányozna az ajándékadás öröme, mert imádom nézni, hogy mit szólnak az ajándékhoz akiknek adom. Együtt kibontogatni, kipróbálni, sztorit mesélni éppen róla, majd szépen a kapott kincseket berendezgetni a fa alá. Nem az anyagi rész a fontos ebből számomra, lehet apró olcsó dolog is, de fontos hogy valaki időt szán rá, hogy kiválasszon nekem valamit amivel örömet szerezhet. És nyilván részemről ugyanez. Nem önző dolog ez. Arra viszont úgy gondolom minden családban illik figyelni, hogy ha olyan megegyezés van, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, akkor a gyereks családok készüljenek valamivel azoknak, akiknek nincs gyerek. Ez csak az én véleményem, de pl akinek nincs gyereke, de vennie kell 6 gyereknek ajándékot, azért az nem kis kiadás és kreativitás meg utánajárás. Illik legalább sütivel meghálálni, hogy megajándékozza a gyermekeim.

3-assal maximálisan egyetértek. Ideje lenne azt is tiszteletben tartani, hogy nem mindenki élvezi ezt, sőt.

Kérdező, egyébként ugye adni is szeretsz, nem csak kapni?

1000 Ft-os cuccokat meg nehogy ne tudj már megvenni a zsebpénzedből. Vagy ha az nincs, javasold, hogy legyen. Vagy pl szülinapra pénzt kérj és akkor azt beosztod magadnak.

Ráadásul a smink, ékszer aztán pont olyan területek, amikkel rohadt könnyű mellélőni.

Jó, királylány, majd ha nem siklasz el látványosan a kérdés felett, hogy ugye adni is szeretsz-e, nem csak kapni, akkor majd elhiszem, hogy valóban a hangulat hiányzik, nem pedig egy önző kis csitri vagy. Ja meg a hangulathoz még csokit sem kell ajándékozni, hoppá. Igényelnétek, hogy kapjatok valamit, hát betojok. Biztos óriási hiányt szenvedtek mindenben is.

Mellesleg a szüleitek tizenévig ajándékozgattak, pedig nem szeretnek. Sőt, még tavaly is megtették, nyilván nem a te drámázásod miatt. Nem gondolod, hogy most itt az ideje NEKED alkalmazkodni? Meg a tesódnak is, de őt nem akarom belevonni, lévén nem ismerjük az álláspontját.

Nálunk sose az ajándék értéke volt a lényeg. Mindig az határozta meg a dolgot, hogy olyat vegyünk, ami a másiknak épp az adott pillanatban jól jönne.

Ha valakivel ritkán beszélsz, annak - szerintem - nem ciki protokollajándékot adni. (Egy üveg minőségi bor, egy doboz jó minőségű bonbon, szépen feldíszítve és kész. Slussz-passz. Kész. Vége. Punktum.)

De ha valaki igazán fontos számodra, meghatározó szerepet töltötök be egymás hétköznapi életében, mindennapjaiban, annak igenis olyan ajándékot vegyen az ember, aminek örül, amit persze nem feltétlenül az ára dönt el.

A vírus előtt mi szerettünk moziba menni a párommal. Évente 1-2x mentünk, nem sokszor, mert azért ez drága hobbi, ha rendszeresen csináltuk volna, igencsak megsínylette volna a költségvetés. (2 mozijegy+ egy nagy popcorn, üdítő... számolsz? Ez már ha mondjuk egy hónapban 2x elcsináljuk, szép summa)...

Nővéremtől Netflixet kaptunk. Nem kellett csinálni semmit, még utalványt sem kellett vennie. Kaptunk két paramétert: egy e-mail címet a belépéshez és egy jelszót.

Hogy mi költöttünk-e volna rá a saját pénzünkből?

A válasz:

Tutira nem.

Örülünk neki?

A válasz:

Az nem kifejezés. Imádjuk!

Szóval olyan ajándékot kell adni, ami nem feltétlen azon múlik, hogy egy rosszabb beosztásban dolgozó embernél egy éves fizetésbe kerül (én pl. kifejezetten rosszul keresek a magam 80.000 bruttójával, 3 diplomával a zsebemben), hanem olyat, aminek örülnek, de esetleg nem férne bele a keretbe. És ehhez nem kell feltétlen Bahama-szigeteki útban meg Dubaiban, meg UHD tévében gondolkodni.

Imádjuk.