Honnan jött a sonka a húsvéthoz? Miért pont azt kell enni?

A hús-vét a 40 napos böjt (húsmentes étkezés) utáni első nap, amikor már szabad húst fogyasztani. A böjt Jézus 40 napos önmegtartóztatásra emlékeztet.

A sonka főleg hazánkban kap nagyobb szerepet. A parasztcsaládoknál akkor tájt voltak a disznóvágások, és utána a hús füstölése. A sonka nemesebb része a disznónak, hűtőszekrény nélkül is jól eltartható.

A húsvéthoz már a kezdetei óta hozzákötődik a bárányhús, viszont nem mindenkinek volt báránya. Télen voltak a disznóvágások, viszont a nagyböjt alatt, ami általában február végén kezdődött ezeket nem ehették meg hamvazószerdával. A húsvét pedig a kereszténységben a legnagyobb ünnep, ezért nyilván méltó módon a disznó legnemesebb részét: a sonkát ették az ünnep alkalmából.

Egyébként a tejtermék, meg az édes sütemények is innen jönnek.

A tojás is részben innen jön, viszont annak a báránnyal együtt voltak zsidó gyökerei is a pészahi étkek között, valamint maga a színezés, hímzés ötlete perzsa, valamint mezopotámiai korai keresztények körében jelent meg, akik a zoroasztrianizmusról tértek át, illetve abból a kultúrkörből származtak. Náluk a keresztény nagyböjt ideje alatt volt norúz ünnepe, ami a zoroasztriánus/perzsa újév, és ilyenkor írtak a magyar tradíciókhoz hasonló tojásokat.