Nem okozott gyermekkori törést a húsvét?

Ha csak a csoki a gond veszek neked csokit.

Egyébként a mi előttünk lévő generációban, ha jól tudom akkor másnap a lányok mentek a fiúkhoz é visszakapták az "ajándékot".

De ez a szokás már akkor sem élt amikor én gyerek voltam. 20-30 között vagyok. Édesanyám korában még megvolt ez a szokás. Ő lassan 60.

Ez tényleg érdekes felvetés, fiúként és felnőtt férfiként sem jutott még eszembe ebből a nézőpontból tekinteni erre a dologra. Tulajdonképpen nem a húsvét ünnepével van problémád, hanem az ehhez kapcsolódó „hagyománnyal”, illetve ennek az említett szokássá fajulásával. Az utóbbira tekintve teljesen megértem a csalódottságodat. Nem véletlen, hogy idővel ellaposodott ez a szokás.

A családom egyébként pont emiatt a húsvétot inkább egy szép kirándulással szokta ünnepelni a tavaszi természetben, így maradva távol az esetleges „locsolkodóktól”.

Az hagyján; kisvárosiként engem egyes rokonok vödör vizekkel locsoltak kölni helyett, aztán egyik évben tüdőgyulladásom lett tőle..

De akkor legalább kaptam kárpótlás zsebpénzt😅

Hát hozzánk szerencsére nem jártak sokan, kb 3-4 családtag, megy egy akkori osztálytárs. Szóval max 5 ember.

De nem tudtuk, hogy mikor jönnek, és egész nap azon görcsöltem, hogy nehogy akkor jöjjenek, mikor elfoglalok valamivel...

Én azt utáltam, hogy állandóan tűkön kellett ülni, várni azt a pár embert. Aztán ballagás után kb senki nem jött, aki nem családtag - 1-2 embert leszámítva.

Nekem ezzel a fiúknak több mindenük van, nem volt bajom, mert nincs is tapasztalatom ezzel kapcsolatban.

Gyerekként elhiszem, hogy nagyon sz*r érzés, de mi ugyanúgy kaptunk húgommal húsvéti cuccokat.

Húsvét hétfőn, nővéremmel "sosem voltunk otthon", legalábbis a locsolókkal ez lett elhitetve. Emlékszem, mindig kommandóztunk, hogy meg ne lássanak. Pozitív emlékképeim vannak erről.

Ha neked ekkora trauma, hogy felnőttként mai napig sem dolgoztad fel és mai napig rossz érzéssel tölt el a húsvét, célszerű lenne ezzel pszichológushoz fordulnod.