Normális az, hogy az ukrajnai orosz invázió óta 2022 óta az 1956os eseményeket,már csak egy amerikai provokációnak tartom?
Nem provokációként kérdezem, totál így érzem, normális-e ez.
A kérdésem, mindig jártam kb 2019ig, 1956os megemlékezésekre. Ma már nincs kedvem, az ukrajnai orosz invázió óta. Szó szerint teljesen úgy látom, hogy ezt az USA provokálta ki, meg az oroszok csak békét hoztak el, meg az akkori 56osok fasiszták voltak. Láttam a sortüzek halottjairól készült képet, egyből az ugrik elém amit fideszes komentelők írtak, illetve újságok, hogy aki civilek kezébe fegyvert ad, az ne sírjon, meg amerikai színészekkel forgatták le a köztársaságtéri sortüzet stb.
Teljesen jogosnak érzem a forradalom leverését, mert ki akar egy NATO bázissal telipakolt Magyarországot a Szovjetúnió szomszédjában.
USA kiprovokálta, oroszok védekeznek.
Akkor is a nyugat, a NATO szított egy háborút, meg csak emberek halltak meg, milyen jó nem adtak fegyvert, mert az halált hoz. A béke az első.
Most már nincs kedvem sem ünnepségre elmenni, akkor az évben megnézni róla egy filmet semmi. Kb 1 évben pár nap foglalkoztam 1956al, máskor nem, tehát nem ennek a témának vagyok a függője, van mellette normális életem.
Ha agymosás megy, ahogy egyesek írják, nem tudom mióta mehet, de nekem 22 éve volt egy megrögzött Meddgyeesy szavazó fönököm, ö gyerek volt 56-ban, talán pár évvel idösebb, mint apám.
Ö nem egy ilyen dicsö dologként emlegette, Ö mindig azt mondta, hogy a felheccelt csöcselék az ártatlan 18 éves kiskatonákat lógatta a lámpavasra, belezte ki, akiket kivezényeltek, és akiket hazavártak volna a szeretteik.
Emellett egy reménytelen harcban szerinte a nyugat tartotta bennük a lelket az utolsó feleslegesen elesett forradalmárig, mert azt ígérgették, hogy jön a segítség. Nem tudom mennyi igaz ebböl az utóbbiból.
#11
Az utóbbi igaz, miszerint ígérték a segítséget.
Amúgy való igaz minden katonát vár valaki haza, csak éppenséggel a kutya se hívta azokat a bizonyos orosz katonákat, épp azért nem sajnálja őket senki, túl sok úszta meg ígyis.
"csak éppenséggel a kutya se hívta azokat a bizonyos orosz katonákat, épp azért nem sajnálja őket senki, túl sok úszta meg ígyis."
Én nem is tudtam, hogy azok oroszok voltak, bár logikus. Ezzel csak az a baj, hogy nekik sem sok választásuk volt, nem jókedvböl jöttek, hanem küldék. Ott 5 évig katonaság volt ha jól tudom, ha nem jönnek, akkor parancsmegtagadásért, szökés esetén dezertálásért golyó a fejbe.
Magyarul nekik ezt dobta a gép, 2 válsztásuk volt: golyó vagy lámpavas.
#13
Mielőtt megsajnálod bármelyiket is, azért ne feledd el, hogy nekik az itteni lét(bármennyire is nem volt felhőtlen) maga a nyugati dőzsölés és szabadság volt, az otthoni állapotokhoz képest.
14 az igazság az, hogy igen, ebböl a szempontból nem kell sajnálni, viszont aki lámpavason végzi, annak nem volt jó üzlet.
Nekem is gyözködtek német cégtöl, hogy mekkora kitályság lenne dél-afrikában dolgoznom, johannesburg környékén, mert csak a pluszpénzböl összeszedek még egyszer annyit, mint amit a német cég otthon fizet.
És még biztonságos is, hisz tank örzi a hotelt, ahol alaszom. :)
Engem nem gyözött meg.
#11: gondolom volt miért félnie édesapádnak, és emiatt vélekedik úgy, ahogy. Egyszerűen a másik oldalon állt.
Nem vagyok egy forradalmár, de lehet, hogy szükség lenne egy forradalomra, és lámpavasra húzni az oroszok seggnyalóit most is.
16 te honnét gyüssz? Felénk szem szokták a fönököt édesapának nevezni. Egyébként elég egybites gondolkdásra vall valakit egyböl "másik oldalon állónak" titulálni, mert empatikusabb, mint az átlag csöcselék.
Pl. én nemigen szeretem az ukránokat, na nem a mostani dolgok miatt. A mi idönken ök is csak "ruszkik" voltak, azaz szovjetek. Egyiket sem szerettük.
Ettöl függetlenül ha belegondolok, hogy a spot világában akiket megismertem ukránokat, szeretném-e lámpavason látni?
Hát nem. Ahogy az orosz és kirgiz származású kollégámat, kolléganömet sem.
De lehet én gondolom rosszul, és nektek van igazatok, meg kell mindenkit lincselni, aki valamit másképp lát.
Apám viszont pont olyan dolgokat csinált brahiból 60-70-es években a komcsi jelképek ellen, hogy simán az állásába is kerülhetett volna, ha kitudódik.
Nem olvastam el az egészet. Én 56-ban 10 éves voltam. Bp. belvárosában laktunk. Közel a minisztériumi negyedhez. A forradalom első napján este ott voltunk a Parlmentnél. Olyan volt, mintha az egész város ott lett volna, és végre boldogok voltunk, hogy valami változás lesz. Értelmiségi család voltunk. Változás kellett, mert éheztünk, olyan nyomor volt. Csodálatos érzés, amikor ugy érzed, hogy harcolnak érted, és reménykedsz. Egy este vbejöttek a ruszkik a lakóházba, kiparancsoltsk mindenkit a lakásból, a sötét lépcsőházban kellett lemennünk a földszintre.Mi négy nő voltunk. Lent
a házfelügyelőtől kaptam egy ágyatle fekeüdni.A ruszkik egész éjjel ott voltak, reggelre az udvar össze volt sz.rva. Állandó lövöldözés volt. a házunkból is.Késóbb az ablakból lehetett látni, /2. emelet/ egy kilótt ruszki tankot. Amerikaiakról szó sem volt, hallottam beszélni, hogy az egyszerű nép reménykedett a segitségükben. De nem jöttek.Hónapok mulva jött Kádár János. Gyanakodva vártunk. És lassan nyugodt élet
köszöntött ránk. Nem egyik napról a másikra, évek kellettek ahhoz, hogy nyugiban, békében eélhessünk. Ennivalót vehessünk.Eljött olyan idő amikor már utazhattunk is, minden ismerős segitett a másikon, lehetett szórakozni, tervezni, akár anyagilag is. Közbiztonságban el lehetett menni este, éjjel,
kevés bűnözés volt, ha volt nem naponta etettek olyan hirekkel, hogy félj.
Amit 11-es írt, az valóban így volt.
Igenis megtörtént az ÁVH-s kiskatonák legyilkolása, miután már megadták magukat és le voltak fegyvezerve. És hiába van ott, hogy ÁVH, ők bizony sorozott kiskatonák voltak, tehát nem beléptek önként az ÁVH-ba, hanem oda sorozták be őket - akár akarták, akár nem. És emiatt ölték meg őket, miután már fegyvertelenek voltak és megadták magukat.
De mástól is hallottam olyat, hogy egy kiskatonát elkapott a tömeg, és egyszerűen meglincselt. Akkor is, ha nem volt fegyver nála, vagy nem fogta rá senkire. Nem kellett hozzá más, csak az, hogy egyenruhában legyen, sőt néha még az sem, csak barna nadrágban. Ha ruházatának átvizsgálásakor párttagkönyvet találtak nála, akkor biztosan megölték.
Mint ahogyan az is tény (bár manapság le szokás tagadni), hogy a Köztársaság téri pártházból Mező Imre és társai fehér zászlóval léptek ki, hogy tárgyaljanak a pártházat ostromló felkelőkkel, és a felkelők lelőtték őket (lehet is tudni, hogy ki: egy féllábú, börtönviselt, lezüllött ember).
És igen, a Nyugat hitegette a magyarokat, hogy az USA majd közbeavatkozik. Mintha nekik ért volna ennyit ez a 93.000 km2. Ezt a Szabad Európa Rádióban nyomatták annak idején.
Sajnos egy forradalom során mindig előkerül a társadalom szemétje, a balhés emberek, és ők nem lovagias eszközökkel harcolnak a célokért. Ráadásul a korábbi évek terrorja miatt iszonyatos feszültség gyűlt fel az emberekben, ami érthető módon fordult olyanok ellen, akik (pl. párttagságukkal) kifejezték, hogy a szocialista rendszer mellett állnak.
Ezzel együtt tény az is, hogy a bevonuló szovjet csapatok nem rendet csináltak, hanem erőszakkal visszaállították a forradalom előtti rendszert. Tény az is, hogy a forradalom napjaiban a felkelőkből megalakult Forradalmi Bizottságok igyekeztek a törvénytelenségeknek gátat vetni, adott esetben megvédtek általuk is gyűlölt kommunista funckionáriusokat vagy szovjet katonákat a lincseléstől. Persze nyilván nem tudtak mindenhol ott lenni, ezért voltak lincselések. Mire eljött nov.4., addigra tulajdonképpen konszolidálódott a helyzet, tehát nem rendet csináltak a szovjet csapatok, hanem erőszakkal visszaadták a régi granitúrának a hatalmat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!