Ajándékozás, ajándék készítés! Miért lett akkora divat a "készíts valamit saját kezűleg" és hasonló hozzáállás?

Attól függ, ki ki kapja kitől, és értelmes vagy szép dolog-e a kézzel tákolt.

Ugyanis: rajznak a kisfiamtól örülök, de azért a férjemtől már nem annyira, mert nem tud rajzolni :)

Vagy: én tudjátok, akik szerettek dobálózni azzal, hogy "jaj én örülök hogy nem vett valamit, hanem rajzolt, mert legalább időt áldozott", megfordítom: ha valaki nem vesz, hanem valami gagyi képeslapot dob össze, azon meg az látszik, hogy egy fillért sem akart rád áldozni.

DE: más dolog, ha valaki tehetséges! Nem szabad összekeverni. Mert ha valaki ügyes pl. a kovácsolt cuccokban, és ad egy kovácsoltvas rózsát, az szerintem is szuper! De ha adott egy felnőtt, aki nem tud semmit saját kezűleg, de mégis rajzol egy képeslapot, abban az esetben igencsak képmutatás azt mondani hogy jobban örülök neki, mintha vett volna valami hasznosat.

Nem mindegy, hol a határ a kézzel készített JÓ ajándék között, meg azon sajátkészítésű ajándék között, amin látszik, hogy csak azért kaptad, mert az illető nem akart rád áldozni egy forintot sem, ezért kihasználta a mondást, miszerint " a kézzel készített ajándék a legjobb".

Megint más: tudom, ki minek örülne. Aki egy legonak, annak veszek. Aki a házi ajándékot szereti, neki csinálok.

És sajnos a mai világban tényleg sokan csak mondják hogy mennyire örültek ama csodás álomképnek amit drága szeretett Pistijük direkte nekik kreált, valójában a szekrényben szunnyad.

Nem jobb a "kretiv ajándék" a hasznosnál, vágyottnál.

Rövid történetem:

Szoktam készíteni sk ajándékot, aminek édesanyám és szűk családom mindig nagyon örül.

Sokszor szinte annyiba kerül ez az ajándék, mint a bolti, mert ha már készítek valamit, az csodás legyen.

Teltek az évek és férjhez mentem. Megbeszéltük a férjemmel, hogy mi egymásnak is sk ajándékot adunk (megismerkedés után esküvőig mi is boltban vásároltunk egymásnak). Szeretem és tisztelem a férjem, de se fantáziája, se türelme, se kedve, se tehetsége nincs hozzá. Nem fordított elég időt a megtervezésre, a kellékek megvásárlására, az elkészítésre...

Én döbbenten álltam az első közös - házas karácsonyunkon és végül elnevettem magam, mikor elővette az ajándékomat. Ilyen rondát és szörnyűt még sosem láttam: gondolta, zsírkrétával készít nekem egy képet és azt bekeretezi. Elfelejtett keretet venni, ezért ez lemaradt róla. Állítom, az ovikban szebb képek vannak a faliújságon.

Vacsoránál megegyeztünk, hogy ő nem szívesen babrál ilyenekkel és igazán nem is örül ezeknek a dolgoknak, inkább veszünk egymásnak ajándékot.

Már 8 éve vagyunk házasok, én veszek ajándékot és készítek is neki valami apróságot, ő pedig minden évben becsomagolja nekem a 8 évvel ezelőtti képet :)

Azonban neki is volt egy "sk" ajándéka, ami otthon a falra kikerült: mivel programozó, egy rövid programot írt a lánykérésre és kinyomtatva adta át. Ez igazán frappáns ajándék, ami szívből jött neki.

Nálunk hagyomány a nagy meglepi, és a saját kézzel készített ajándék!!3 lányom, imádja, és adja tovább.....

Legidősebb lányom, pl. azt kérte, írjam le a születésének pillanatait, az utolsó napokat!Megszületett "Csoda" címszó alatt az ajándék! Soha nem dobná ki! :)

#10 kovácsolt vasból készített rózsa. Hát az igen, annak bárki örülne!

#9 bizony rátapintottál a lényegre. Anyósom és az egyik sógornőm ilyen spúr, hogy bizony vegyünk valami kicióccó ajándékot és "kötelességem mosolyogni, meg örülni", mert ha nem teszem utánba a páromtól hallgathatom a hallgatnivalót! Így utálják me az emberek az ünnepeket, mert minden alacsony szintű embert vezérel egyfajta kényszer, és ettől megy tönkre az ünnep varázsa. Ha valaki antitalentum és csóró, az NE VEGYEN AJÁNDÉKOT nekem meg ne kelljen kényszer bájvigyorral fogadnom! Csak szimplán jöjjenek el hozzám és szívesen megvendégelem a csapatot. És SOHA nem fogom felvetni, nekem megéri inkább költeni kb 10-15 ezer ft-ot, mintsemhogy mindenki hozza a sz@ros kis kreálmányát. Mert ha finom jóféle ételeket, italokat hoznának és nem el akarnák spórolni az egészet akkor ok lenne. Ja és mi vagyunk a legkevésbé eleresztve a sógoraimnak jobban megy.