Mennyi idős voltál, amikor rájöttél/elmondták neked hogy nem létezik a Jézuska/Angyalka és a Mikulás?

Szégyen-nem szégyen, Jézuskában 12 éves koromig hittem, Mikulásnak a csizmát az ablakba pedig 14 évesen tettem ki utoljára.

Magamtól jöttem rá egyébként, hogy nem ők hozzák az ajándékokat. Semmit nem drámáztam rajta, attól még az ünnep varázsa ugyanúgy megvan.

Csak már másban látom a szépségét és az értékét.

Nem emlékszem.

Ugyan úgy, mint az első hozzászólónál.

Szép lassan rájöttem, de amikor már tudtam akkor is jó volt hinni benne.

Nem okozott törést vagy ilyesmi és nem éreztem azt, hogy becsaptak, hazudtak nekem.

Jó emlékeim vannak a karácsonyokról.

8 évesen, második osztályban a “nagy” harmadikos gyerekek felvilágosítottak, hogy nem angyalok hozzák az ajándékcsomagokat, hanem a szülők teszik oda.

Akkor egy ideig nagyon dühös voltam anyámékra, hogy éveken keresztül hazudtak nekem.

Addig, gyermekfejjel a karácsony annyira “természetfeletti” és várakozással teli volt, onnantól kezdve ez az egész megölte az ünnep misztikusságát.

A karácsonyi ajándékokat és a fát nálunk nem a Jézuska hozta. Keresztények vagyunk, gyerekkoromtól fogva Krisztus születését ünnepeljük karácsonykor. Nálunk mindig az angyalok hozták a fát és az ajádékokat is, akik meghirdették Jézus születését.

Mikulás persze dec. 6-ra jött, de ő meg élt történelmi alak. Nálunk a mai napig megvan a hagyomány, hogy felnőttek is elrejtünk egymásnak cipőbe valami kis csokit. Vicces és jól eső érzés, mikor a másik rohan a munkába, veszi a cipőt és megtalálja a csokit.

Nem jelentett sem törést, sem traumát, mikor már tudtam, hogy nem maga a Mikulás vagy az angyalok hozzák az ajándékokat. Mert igazából az ő nevükben, az ő példájukat követve csináljuk ezt. Fokozatosan jöttem rá, nem elmékszem, hogy bárki elmondta volna. Mikor nagyobb voltam, akkor láttam már a szüleimet ajándékokat csomagolni vagy díszeket venni, vagy a kertben a még nem feldíszített fenyőt, így összeállt a kép.