Nem értem, kezd kimenni a divatból a kokárda? Vagy nem tisztelik egyesek a magyar ünnepeket?

Kérdező, képet kaphatsz a mai magyar társadalomról. Székelyföldön meg huszárruhába, székely ünnepi ruhába öltöznek, mindenkin van kokárda, minden faluban felhúzzák a zászlót, koszorúkat helyeznek és eléneklik közösen a himnuszt vagy a szózatot vagy mindkettőt.

Ezzel szemben ez a hozzáállás, amit itt is olvashatsz, egy szégyen ránk, magyarországaikra nézve! MI nem érdemeljük meg ezt a hazát, ez az igazság!

Jó kérdés. Én huszonévesként azt tudom mondani a kokárda kérdésre, hogy a magam részéről hordom, többnyire kabáton. (Nyilván ha nem megyek ki a lakásból, akkor ez nem látszik, hogy fent van-e).

No de, korábbi iskolai emlékeim erről az ünnepről: A társaság nagyján nincs, vagy otthon felejtette (ha egyáltalán emlékszik rá, hogy milyen nap van), vagy azt sem tudja milyen nap van, és az iskolában szembesül vele, hogy nincs nála. Ekkor jön a teljes pánik és kunyerálás. Nem azért, mert ő feltétlen meg akarja mutatni, hogy mennyire tiszteli ezt az ünnepet, hanem mert osztályfőnöki járt érte, hogy ha nem volt, a többi tanártól pedig egy legalább 20 perces fejmosás. (Mivel mindenkinek volt legalább 1 olyan barátja, aki nemes egyszerűséggel elfelejtette a kokárdát, így volt, hogy 3-4 darab "felesleget" vittünk, hogy ne kerüljenek bajba).

Vagyis a saját tapasztalataim szerint a fiataloknak van az a része is, aki csak szimplán elfelejti ezt az apró jelképet. Ettől nem lesz kevésbé magyar. A dolog rosszabbik rész szerintem az ezzel párosuló negatív élmények lehetnek az iskolától, ami nyilván azt szolgálná, hogy hordd a kokárdát...csak ez sok esetben visszafele is elsülhet.

Mert sokan nem ünnepelnek semmit, és simán egy munkaszüneti nap, és ennyi.

Ha már az iskolai része: Én kb alsóban viseltem ünneplőt, vagy kokárdát bármit, utána egyszer sem, mégpedig azért mert részemről én nem ünnepeltem semmit, kifejezetten utáltam mikor erőltetni próbálták. Lényegében ami beírásom volt azt mind ilyenért kaptam, mert magatartásommal sosem volt baj fiú létemre. De mikor pár tanár is szóba hozta, én simán elmondtam, hogy nézze tanárnő / tanárúr én nem ünneplek semmit, és mivel az, hogy ki melyik országba születik nem is választás kérdése, ezért nem gondolom úgy, hogy ezért hibáztatni lehetne. Igazából nem is nagyon kötöttek belém, mert nem nagyon találtak fogást, vagy nem akarták erőltetni stb, lényegtelen.

Az egész akkor is már az elvekről szólt. Egyrészt a mában élünk, tudom lehet jönni az idézetekkel, " Nincs múltja, nincs jövője " és társai, de köszönöm a realitás talaján élek. A másik pedig, hogy részemről a nemzeteket nem tartom többnek mint emberek által kreált falaknak. A Földön élő összes ember ugyanannyit ér, független attól, hogy melyik országba született, és innentől kezdve részemről a nemzeti ünnepek nem mások mint annak a jelzése, hogy az emberek határokat húznak egymás közé.

Jó persze iskolás éveimben ezek az elvek voltak bennem, de ezt azért nem hangoztattam részletesebben, mert simán komolyan se vettek volna.