Ti milyen értékben vesztek ajándékot a férjeteknek, szüleiteknek, testvéreiteknek a névnapra és születésnapra?

Férjemmel nem veszünk egymásnak, csak megünnepeljük, de azt is max. egy különlegesebb vacsorával. Tesókkal nem ünnepeljük meg, sokszor csak telefonon köszöntjük egymást, mert nem egy városban élünk. A szülőknek jelképesen veszünk pl. egy italt, édességet.

(Anyagilag mindannyian megtehetnénk, hogy drágább ajándékot vegyünk, de fölöslegesnek tartjuk.)

Mivel én egyetemista vagyok, és nem magam tartom el, ráadásul botrányos ösztöndíjat kapok, nem túl sokat költök ajándékra. Általában ilyen 1-2000 Ft anyámnak, apámnak, öcsémnek, hacsak nincs vmi, amire nagyon vágynak, akkor lehet 4000 is. Páromnak ált. nagyobb értékben veszek ajándékot, mert ő az egyetlen ember az életemben, aki olyannak szeret, amilyen vagyok, és feltétel nélkül támogat, és ezt mindenféle-fajta módon szeretem neki megköszönni és meghálálni - de sajnos van időszak, amikor neki is 1-2 ezer Ft-osat tudok adni.

Sztem amúgy bőven elég ilyesmi értékű ajándék, én nem várom el senkitől, hogy több tízezer Ft-osat adjon, nekem a szándék számít. Ha látom az ajándékon, hogy tényleg gondolkodott róla, és személyeset választott, akkor egy 200 Ft-os turkálós pólónak is tudok örülni. Arról meg megvan a véleményem, aki a nem túl tehetős rokonoktól elvárja, hogy toronyórát lánccal adjon ajándékba...

Mi erre már évekkel ezelőtt találtunk egy jó megoldást ami mindenkinek jó.

Születésnap-névnapra minden testvér, szülő kap egy üdvözlólapot mellé ha férfi akkor egy elfogadható árban piát. HA nő, akkor elfogadható árban bon-bont. Nem lihegjük túl.

Karácsonyra ugyanez a helyzet. Nincs vita, nincs sértődés, nincs hiszti

Nálunk drágább ajándék szokott lenni, de az elégedettség nem ezen múlik. Ha normális, nem bóvli ajándékot adsz, olyat, amilyet megengedhetsz magadnak, és az ünnepelt elégedetlenkedik, akkor a hiba az ő készülékében van.

Példa: ha neked egy 2000 Ft-os könyvre van pénzed, de olyan könyvet adsz, amit te is olvastál, azt gondolod, hogy tetszeni fog az illetőnek, akkor szerintem nincs helye háborgásnak. Ha elromlott a porszívója, és többen összeadjátok az árát egy újnak, és te 1000 vagy 15000 Ft-tal tudsz beszállni, vagy semmivel sem de te találod ki vagy szervezed az egészet, az ugyanolyan értékes ajándék.

Megbeszéltük, hogy nincs nagy ajándékozás, meg nem is az a lényeg.

Névnapot nem ünnepeljük, csak a felköszöntés szintjén (telefon vagy ha épp találkozunk, akkor boldog névnapot aztán annyi)

A tortát én szoktam sütni mindenkinek. Anyám csinálja a salátát, a húst együtt sütjük (általában megegyezés kérdése mi a kaja). Ezen kívül nincs ajándék. Unokának összedobjuk a pénzt egy kisebb ajándékra, de pl. az idén egy ötezer forintos lidlben kapható vonatot kapott sínekkel együtt a meglévő kollekciójához, ezt az összeget dobtuk szét a két nagyszülő meg közöttünk. A többi ünnepen is ugyanez van.

Szerintem meg ha mindenki elégedetlenkedik (ami mondjuk elég nagy bunkóság) akkor innentől kezdve lehet sztornózni az ajándékozást! A férjem nővére döntött így amikor mindig csak kritizálták a tőle kapott ajándékokat a családtagok! És igaza volt. gondolom azóta visszasírják azt az időszakot amikor még sz*r ajándékokat kaptak (anyós, kishúg)

Egyébként mi kezdünk arra átállni a párommal, ha kell vmi úgy is megvesszük aztán tréfásan megjegyezzük hogy erre vagy arra a napra van, de direkt nem ajándékozunk

Minimális értékben, de azt névnaptól, születésnaptól függetlenül is. Anyámnak olyat, amit ugyan megtudna venni,

de ő még a spórolós korban élt, sajnálja rá a pénzt.

Gyerekeimmel kivételt szoktam tenni, ők borítékban kapják az apanázst, mindig gyűjtenek valamire.

Testvéremet csak telefonon köszöntöm, ő az a tipikus semmi nem elég típus, hajszolja a pénzt, és flancol, drága autók, még egy ház, kastélyszállós, millió nagyságrendű esküvő a gyerekének.

Nem tudok, és nem is akarok versenyezni vele, ezért szorítkozunk csak a telefonos köszöntésre.

A pénz nem minden, a gesztus a fontos. Sajnos, nem mindenkinek.

Mi sose veszünk ajándékot,telne rá de mi így szoktuk meg.

Köszöntés és ennyi.

Névnapra semmilyen értékben, szerintem az nem ünnep (a férjem is így gondolja, a gyereket is így neveljük) maximum valami süti van. anyámék viszont nem így gondolják, elég kellemetlen, hogy ők ajándékoznak (nekünk is), mert ettől úgy érzem bunkók vagyunk, hogy mi meg nem adunk. Már ezerszer elmondtam nekik, hogy NE vegyenek semmit, mert ez nem ünnep, és mi se fogunk SOSE adni névnapra semmit.

Szülinapra változó, ha tudom, hogy mire vágyik, akkor azt megveszem, összegtől függetlenül, persze csak ha telik rá. Én a magam részéről nagyon ritkán kérek valamit, de azt sem úgy, hogy erre vagy arra az alkalomra, hanem megmondom ha valamire vágyom, aztán felőlem ünnep nélkül is megkaphatom. Legutóbb a szülinapomra kaptam olyan ajándékot amit szerettem volna, azelőtt pedig a 4 évvel ezelőtti karácsonykor. A közbeeső időből nem is tudnám megmondani milyen ajándékokat kaptam, mert annyira "lényegtelenek" (nincs, soha nem is volt rá szükségem, nem is használom).