Miért nem érthető az, hogy ne ajándékozzanak nekem semmit?

Mindenem megvan, amire szükségem van, komolyan. Ha valamit szeretnék, akkor megveszem magamnak, de mivel nincsenek nagy igényeim, ez is nagyon ritka. A karácsonynál már szerencsére eljutottunk odáig, hogy összedobjuk az ünnepi ebédet, és az az "ajándék", hogy együtt vagyunk, és mindenki kiveszi a részét (a gyerekek a családban nyilván mindenkitől kapnak ajándékot, ez oké). De amikor ilyen f@szságok vannak, mint a nőnap, névnap, szülinap - hiába mondom, hogy nem kérek semmit, ne vegyenek semmit, mintha meg sem hallanák. Én nagyon szívesen adok, tudom, hogy ők szeretnek kapni, azt is megkérdem, hogy minek örülnének ill. figyelek év közben, hogy mi az, amit szeretnének, szóval adok szívesen, nem erről van szó, hogy az ajándékozás alól akarok kibújni. Csak az alól, hogy én kapjak, mert nem szeretek kapni. A meglepetéseket meg konkrétan rühellem. Úgyhogy amikor megkérdezik, hogy mit kérek, a semmit ignorálva van, és csak ismétlődik a "de mit?" kérdés. Ekkor mondok valamit, mondjuk EGY! tábla 70+%-os étcsokit. Minimum hármat kapok per fő. Utána egy évig eszem legalább. Nem tudom hogyan mondjam már, hogy a részemre ajándékozást fejezzük már be . . . Jöhetnek is, szívesen megvendégelem őket, de ne hozzanak semmit! Olyan nagy kérés ez?