Mások hogyan ússzák meg a folytonos ajándékozást?

Nem vagyok zsugori, szeretek adni, de egyszerűen olyan szinten felhalmozódtak az ajándékozások, hogy egy évben lassan két külföldi nyaralás árát ajándékozzuk szét.

Sorban születnek a gyerekek a családi és baráti körben, mindenki tart babavárót akár mind a három gyerekének, babalátogatót, keresztelőt, szülinapot a kicsiknek, mindenki házasodik, lánybúcsút tart, a kisfiúkat hozzák locsolni, húsvétolás, karácsony, családon belüli egyéb ünnepek, születésnapok, névnapok, anyák napja, egyszerűen MINDIG van valami, egy hónapra lazán jut 4-5-6 ajándékozás, a páromnak és nekem összesen 6 tesónk van, és 5 unokaöcsénk/húgunk (és hol van még a vége...?).

Valahol lazán kezelik, ne hozz semmit, vagy csak egy csokit, valahol viszont keményen le van adva az igény erre-arra, amit már alapból is paraszt dolognak tartok, de a sok éves ismeretségre tekintettel csak zsebbe nyúl az ember, nem szúrja ki a gyerek szemét egy kindertojással a szülinapján.

És akkor nekem még gyerekem sincs, hogy havonta óvodai vagy iskolai születésnapokra hordjam.

Egyszerűen tippem sincs, hogy mások, kisebb keresettel, hogyan csinálják? Vagy hogyan kell teljesen tenni az egészre, és nem szégyenkezve odamenni üres vagy szinte üres kézzel?

A húgom pl pont olyan aki tesz rá, vagy nem visz semmit, vagy egy tábla csoki, de vele is volt, hogy megbeszéltük, hogy ugyan annyi értékben veszünk egymásnak könyvet, én megvettem neki én meg nem kaptam semmit :D

Ő mindig arra hivatkozik, hogy nincs pénze.

Én erre nem tudok mert tudják, hogy van, de ennyi azért tényleg nincs, és nem akarom mindet rájuk költeni :D

Én nem tartok semmit, max nagyon szűk családban ünneplünk, nem várom el senkitől, hogy felköszöntsön, viszont a fele ünnepek alól nagyon szívesen kibújnék valahogy, de azon kívül, hogy nem megyek el, nem is tudom hogyan lehetne.