Hogyan lehet hatákonyan, maradandóan bizonyításokat tanulni?

Ha kevés az időd akkor magold be. Úgy se jó semmire kb.

Azt csináltam szigó előtt kijelöltem a tételt színes kihúzóval patternek szerint...és valami emlékezetes dolgot asszociáltam a mintázatokhoz.

Pl elsőfajú szakadás: rajzoltam egy KuKlux klán kúpsapkát, mint fajtisztaság jele :D

Vagy a komplex függvénytannál meg volt valami analitikus jellemző. Ott egy macska karikatúra és egy ánusz volt a jel :D na jó ez már beteg, de minél elcseszettebb annál előbb megjegyeztem.

Bizonyításoknál meg sormintaként valami mintázatot próbáltam megjegyezni a kihúzott filc segítségével.

Fontos hogy visszaidézni kell, és lerajzolni/írni a papírra.

Soha az életben nem fogod használni ha mondjuk nem elméleti matemarikus leszel... és ha nincs idő megérteni már, akkor ez nekem bevált. Beégettem a rövidtávú memóriába...

Aminek hasznát vettem mérnöki pályán, azok a tételek és a gyakorlat.

Azt hiszem, Ráth-Végh István (van, ki e nevet nem ismeri? egész életében a butaságot pellengérezte ki könyveiben) ismertette egyik könyvében az esetet, mikor is a tanfelügyelő ellátogatott az elemi iskolába a múlt század elején, és megdöbbenve tapasztalta, hogy egyetlen kérdésére sem tud válaszolni a legjobbnak mondott kislány sem az aznapra feladott anyaggal, a mohácsi vésszel kapcsolatban. A tanító erre a "te csak figyelj" gesztusával felemelte mutatóujját, s mint amikor az énektanár megadja a normál a hangot, azt mondta: midőn Lajos... A kislány meg csodálatos folyékonysággal kezdte: midőn Lajos király a mohácsi síkon seregei élén...

Hát ez jutott eszembe, ellenpólusaként a Baluba által írottaknak: "A kulcsgondolata a bizonyításnak, ami magadtól nem jutna eszedbe. Ezt érdemes érteni is. Ezen felül tudtam hogy honnan, hova kell eljutni, esetleg valami jellemző középső állapotot."