Miért nem létezik a diproton, vagyis a 2-es tömegszámú hélium atommagja, ami csak 2 protonból áll, ha egyszer a magerő jóval erősebb, mint a Coulomb-taszítás két proton között?

Létezik, csak nagyon rövid ideig.

Ha a magerők 1%-kal erősebbek lenének, vagy az elektromos taszítás ennyivel gyengébb, akkor tartósan is létezne.

Ez azért van, kérdező, mert nagyon rövid időre bármit össze lehet rakni.

Tudod, ha 2 atomot összelőnek, abból egy olyan részecske képződik, ami kb. 200 atomnak felel meg.

Aztán ez fel is robban, és szétesik vagy 200 felé.

De egy rövid ideig egyben volt!

Ez hasonló, mint hogy egy labdát fel tudsz gurítani egy domb tetejére.

Ha a tető homorú, akkor ott is maradhat.

De ha nem, akkor is átmegy a tetőn! Nem ugorja át, és nem futja be egy pillanat alatt.

Még annyit, hogy elképzelhető az, hogy egy másik világban egy kicsit másképp alakultak erőviszonyok.

Ebben az esetben azonban egy csillag - akármekkora - a létrejötte utáni pillanatban felrobban, mint egy hidrogénbomba.

Erősen másképp nézne ki ez a világ, mint a miénk.

Ezt én sem értem - de képzeld úgy el, hogy NINCSEN proton.

Sem neutron.

Kvarkok vannak, szám szerint hatan.

Olyan konfigurációban össze tudnak állni egy rövid időre, ami két protonnak felel meg (de nem az, hanem 6 kvark összeadva) - olyan konfigurációban viszont nem, ami két neutronnak felel meg.