Létezik/létezhet valamiféle univerzális kommunikációs rendszer?
A természettörvények univerzálisak. Arra lehet építeni. Bármely értelem, he eljutott egy szintig, képe észrevenni, hogy bizonyos ismétlődő jelsorozatok nem lehetnek természetesek, tehát mesterségesek. Ezzel felismerte a másik értelem létezését. Innentől a dolog tudatos, mindkét fél szabályszerűségeket keres, amelyek matematikai törvényeken alapulnak. Kellő ismétlés ráébreszti a másik felet, hogy itt törvényt kell keresnie. Idő kérdése, míg rájön, hiszen az egyszerűbbtől a bonyolult felé haladunk.
Mit gondolsz, mire épül az egész pedagógia? A kódfejtés? Az enigmánál például elrejteni akarták a felismerhetőséget, mégis egészen rövid idő alatt megfejtették. Gondolod, ha mindkét fél a megfejtést akarja, az nehezebb?
Na persze kell hozzá megfelelő szakértelem, ezért mondjuk, hogy egy bizonyos értelmi szint fölött. Alatta csak egy jól meghatározott pontig juthatunk, és ez a pont akár a felismerhetetlenség is lehet.
Lám, te nem bírod elképzelni, mások meg igen. Nem véletlenül. Egyébként erről a témáról néhány igencsak elismert szerző írt már könyvet.
A kérdésem egy univerzális kommunikációs rendszert boncolgat. El tudom képzelni, hogy létezhet sikeres földönkívüli kommunikáció bizonyos feltételek megléte esetén. De létezhet-e univerzális, azaz FELTÉTLENÜL működő kommunikáció? Annyit engedünk meg, hogy az idegen faj biztosan fogja a jelünket. De hogy mit kezd vele, az már más tészta, és én továbbra is azt az álláspontot képviselem, hogy akármilyen jelet is küldünk, abban semmi nincs (lehetetlen, hogy legyen), ami garantálja a megfelelő, nekünk tetsző értelmezését is.
Az az érzésem az eddigi hozzászólások alapján, hogy nehezünkre esik elvonatkoztatni saját magunktól, a saját faji jellegünktől, a saját intuícióinktól. Egy idegen faj ezek nélkül, vagy a miénktől különböző változatokkal nem lehet intelligens?
"létezhet-e univerzális, azaz FELTÉTLENÜL működő kommunikáció?"
Nézd: a matematika isten bizony egységes mindenhol.
És a legegyszerűbb jelek könnyedén fejthetők.
Ezek után nincs min töprengeni.
Szerencse kérdése (hogy fogják-e a jelet) és utána idő kérdése.
"akármilyen jelet is küldünk, abban semmi nincs (lehetetlen, hogy legyen), ami garantálja a megfelelő, nekünk tetsző értelmezését is"
Fejlett faj nem létezhet a legalapvetőbb matematika nélkül. A matematika meg mindenhol azonos. Akkor biztos, hogy érteni fogja.
Egy első kommunikációs jelnek egy binárisan kódolt kép sok lehet, de alap matekra és oda-vissza kommunikációra építve oda is el lehet jutni.
Egy idegen értelmes technikai civilizációval mindenképp tudnánk kommunikálni ha létrejöhetne a kapcsolat. És itt a probléma 99%-a maga a kapcsolat. Ugyanis egyenlőre a kapcsolat létrehozásához az egyetlen lehetőségünk az elektromágneses vivőhullám. Jelenlegi tudásunk szerint az univerzum legnagyobb sebességével halad, ami a fénysebesség (mivel a fény is az). Viszont itt két probléma is van. Az egyik, hogy a leggyorsabb a kommunikációs vonal, de még így is csiga lassú az emberi élethez viszonyítva az óriási távolságokat figyelembe véve. Mondjuk csillagászati léptékben itt van a szomszédunkban 200 fényévre egy értelmes technikai civilizáció aki akarna is kommunikálni velünk. A 200 fényév az univerzumban még egy köpésnél is rövidebb, a galaxisunk 100.000 fényév, a szomszéd kísérő galaxis 2,4 millió fényévre van. Tehát ide a szomszédba is az ember által előállított első modulált elektromágneses hullámnak is kell még 100 év mire a másik civilizáció szuperérzékeny antennáival felfogná. Azonnal küldenék a választ, de még így is mától számítva 300 évet kéne várnunk hogy ideérjen.
Különben semmiféle prímszámot, egyéb figyelemfelkeltő üzenetet nem kell küldeni ahhoz hogy kiderüljön egy rádióhullámról hogy mesterséges, tehát intelligens fajtól származik. Bármilyen információátvitel a vivőhullámban csak modulációval érhető el, azt pedig azonnal észreveszik a jel vizsgálatakor. A második probléma az irányprobléma. Ugyanis must a Föld gömb alakban szórja magából minden irányba a modulált kommunikációs jeleket, aminek a terjedésével 1/R2-el csökken az intenzitása. Ez azt jelenti, hogy még erős adásnál is pár száz fény év megtétele után annyira elgyengül a jel, hogy beleolvad a háttérzajba. Tehát először is meg kéne találnunk akivel kommunikálni szeretnénk, és akkor már irányított antennákkal óriási adóteljesítménnyel (terawattok)akár tízezer fényévre is el tudnánk kommunikálni. Tehát most küldenénk egy jelet, és 20 ezer év múlva megkapnánk a választ. Mégis mi a lófaxt kérdezhetnénk? Hogy vagy mindig? Semmi értelme nem lenne ennek a kommunikációnak. A mi civilizáción 20 ezer éve még kőbaltákkal gyepálta egymást, és még nem is sejthették hogy jön egy igen kemény jégkorszak (vagy több). Ha nem nyírja ki magát az emberiség, és töretlenül fejlődik a technikai civilizáció még 20 ezer évig, el sem tudjuk képzelni mi lesz akkor. Lehet már abban az időben két élete lesz az embernek, lesz egy szerves 100 évig, utána ha megunta a delikvens a testi lét küzdelmeit, akkor lesz egy szervetlen valami kristályba feltöltve ami korlátlan ideig akár millió évekig tarthat.Ekkor már nem fog számítani hogy egy válasz a kérdésünkre 20 ezer év alatt érkezik meg.
Nekem eddig az jött le, hogy a kérdező kérdése arra vonatkozik, ha már tudjuk, hogy van idegen faj, tudjuk, hol, csak a kölcsönösen érthető kommunikáció módja a kérdéses.
Ekkor a figyelem felhívása magunkra, a jelcélzás már nem téma.
A fénysebességből eredően egy több ezer fényévnyire lévő civilizációval már a kommunikáció sem értelmezhető, maximum az észlelés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!