A világegyetemről, a tengerek és óceánokról, meg az emberről viszonylag keveset tudunk?

Méretéhez képest nem sokat tudunk a világegyetemről, ám ha azt nézzük, hogy milyen messzi és elérhetetlen, rengeteget tudunk róla.

A tengerekről szerintem meglehetősen sokat tudunk. Az óceánok közül legtöbbet az Atlantiról tudunk, de sok ismerettel rendelkezünk a Csendes-óceánról is. Az Indiai-óceán viszont őrzi még rejtélyességét (lásd a lassan 5 éve eltűnt malajziai repülő esetét.) A legkevesebbet viszont az Arktikus-óceánról (aka. Jeges-tenger) tudjuk.

Az emberi testről meglehetősen sokat tudunk (gondolj csak a rengeteg fajta védőoltásra, betegségek kezelésére.) A pszichéről korlátozottabb ismeretanyaggal rendelkezünk, de azért az a mennyiség sem elhanyagolható.

Szerintem a psziché működéséről kevesebbet tudunk, mint az univerzumról, a tengerekről, az óceánokról és az emberről egyaránt. Pedig már arról is tudunk elég sokat, ami még mindig elég kevés. Legalábbis nagyon kevés olyan mentális betegség van, amit ténylegesen tudunk kezelni. Nem véletlenül olyan népszerű manapság a pszichológia. Tényleg ott tartunk, hogy az a legjobb "kezelés", ha beszélgetsz róla egy pszichiáterrel, mert nem tudunk jobbat még.

Ellenben viszont az unoverzumról már van egy meglehetősen reális, egységes képünk, ahogy a kialakulásáról és a vélhető pusztulásáról is. Emberi testnek ismerjük minden milliméterét, nagyon durva dolgokat meg lehet ma már oldani sebészeti úton. Ahogy a történelmünket is többé-kevésbé ismerjük, illetve az evolúcióra is szépen rájöttünk, az élet kialakulására is megvan a reális kép, csak a teljeskörű bizonyítás nem lehetséges ma már, viszont RNS-t már sikerült megalkotni az ősleves körülményei között. Tengerek, óceánok esetében a nagy mélységekkel van probléma. Tudtommal még az óceánok legmélyét nem sikerült feltérképezni, tehát ott akár még lehetnek egészen ismeretlen fajok, talán találni fogunk még átmeneti fajokat, amik hozzá járulhatnak az evolúciós ismereteinkhez, esetleg ott a mélyben az élet kialakulásához kaphatnánk egy kicsit pontosabb képet. Viszont ez csak idő kérdése. Az ehhez megfelelő technológia már valószínűleg a fordulóban van, hiszen itt "csak" a víz nyomásával kell megbirkózni. Mindezekhez képest a pszichénkről sokkal kevesebbet tudunk. Irónikus, hogy pont ahhoz vagyunk a legközelebb, hiszen mi magunk vagyunk az elménk, és mégis mily keveset tudunk róla, a saját öntudatunk pszichológiai működéséről.

Igen, viszonylag keveset tudunk, ahhoz viszonyítva, mintha mindent tudnánk ezekről a dolgokról.

És nem, mert ahhoz viszonyítva, hogy semmit se tudnánk róluk, ahhoz képest igenis nagyon is ismerjük őket.

Mire gondoltál konkrétabban, mihez viszonyítva tudunk-e keveset róluk?