A lélek az tulajdonképpen anyagi?

> Úgy képzeltem el a lelket, mint egyfajta immateriális létező.

Ezzel meg is válaszoltad a saját kérdésedet. A lélekkel az az első probléma, hogy a mibenléte nincs definiálva elvi alapon sem. Pl. van, aki anyagi természetűnek képzeli el, van, aki meg immateriálisként, van aki meg teljesen fogalmi entitásként. Más területen sincs egyetértés. Van egy test-lélek kettős felosztás. Van test-lélek-szellem felosztás, de keleti filozófiákban, vallásokban ennél cizelláltabb rendszerek is vannak. Ennek tükrében más-más az, ami a lélek tulajdonsága. Pl. a személyiséged – pl. hogy introvertált vagy – az a lélek, vagy a test tulajdonsága? Esetleg egy test-lélek-szellemben a szellemé, vagy a léleké? Nincs egységes álláspont, ez vallásonként, vallási irányzatonként változik.

Így meg elég bajos tudományos módszertannak megfelelően vizsgálni a dolgot.

> Azt jelenti az ősi időkben vagy még régebben sokkalta fejlettebb volt tudományosan az ember, hiszen ehhez képest egy mai orvosi könyv semmi. Kismiska ahhoz képet, amit már sok évezredekkel vagy korűbban leírtak egy esetleges előző emberiségből származó emlékezet.

Itt viszont érteni kell, hogy mi a tudományos módszertannak a működése. A tudomány összefüggéseket keres. Hogy aztán ennek az okát érti-e vagy sem, az más kérdés. Pl. ha X gyógynövény gyógyítja az Y betegséget, az önmagában vizsgálható, meg kell nézni, több-e a gyógyult beteg, ha használja a gyógynövényt, azokhoz képest, akik nem. Hogy miért, ilyen mechanizmus mentén gyógyítja a gyógynövény a betegséget, az más kérdés, ettől függetlenül a hatás mérhető. Az ősi tanokban meg vagy olyan kijelentések vannak, amikre még csak ellenőrzési módot sem találunk, hogy megvizsgáljuk, helytálló-e a kijelentés, vagy tudományos módszertannak megfelelő módon a kijelentés egyértelműen cáfolt.

~ ~ ~

Alapvetően háromféle eset lehetséges:

1. Valami anyagi természetű, nyilván hat az anyagi világra. Ekkor mindenféle tulajdonsága vizsgálható – akár érzékszervekkel közvetlenül megtapasztalható –, tömege, töltése, lendülete, helye, meg mindenféle tulajdonsága van, ami az anyagnak.

2. Valami nem anyagi természetű, de hat az anyagi világra. Ekkor maga a dolog nem vizsgálható, de az anyagi világra gyakorolt hatása igen. Ennek a hatásnak a jellegzetességeiből a működésének a számunkra lényeges jellemzői, törvényszerűségei feltárhatóak. A klasszikus fizikában pl. ilyen a gravitáció. A gravitáció nem anyagi természetű, nem tudsz venni a boltban 30 dkg gravitációt, és berakni a fiókba. Mégis a gravitációnak az anyagra gyakorolt hatásán keresztül sokféle törvényszerűségét fel lehetett tárni. A newtoni fizikában nem tudták mi az a gravitáció és hogyan működik, de azt pontosan tudni lehetett, hogy két test között G*m₁*m₂/d² erő tapasztalható a gravitációs vonzásként.

3. Valami nem anyagi természetű, és nem is hat az anyagi világra. Ekkor az anyagi világból nézve – amiben mi benne vagyunk – tulajdonképpen nem megállapítható, hogy létezik-e egyáltalán. Ami nincs, és nem is hat, az létezik tulajdonképpen? Sem a létének, sem a nemlétének a feltételezéséből nem következik semmi, ami akár nagyon komplex kölcsönhatási láncon keresztül, de mégiscsak megfigyelhető lehetne. A létrejöttéről nem tudnánk tudomást szerezni, mint ahogy a megszűnéséről sem. Ergo a létezése egyenértékű a nemlétezésével.

A lélek az 1. vagy 2. kategóriába tartozik? Mert akkor ha közvetett módon is, de tudományosan vizsgálható, megismerhető, mérhető, a jelenlétét, létezését fel lehet ismerni. Ha viszont a 3. kategóriába tartozik, akkor tulajdonképpen nem is létezik. Mert ilyen nem anyagi természetű dologból, ami nem is hat az anyagra kvázi bármi elképzelhető, és egyben ellenőrizhetetlen. Istenek, más entitások – démonok, angyalok, tündérek –, lélek, szellem stb…

~ ~ ~

Van még egy kategória, hogy valami azért nem anyagi természetű, nem is hat az anyagra, mégis megtapasztalható, mert absztrakt. Pl. van egy zsák almád. Fogod az almákat és szabályos kör mentén elhelyezed őket. Akkor a kör létezik? Létezik hát, meg tudod mérni a sugarát, stb… De a kör nem anyagi természetű. A körberakott almákról nem tudod leemelni a kört és eltenni a fiókba, aminek nyomán az almák egy kör nélkül állapotba zuhannának össze, és nem tudod a kört rádobni egy zsák körtére, amitől hirtelen kör alakban helyezkednének el. A kör nem anyagi természetű, de mégis szorosan kapcsolódik az anyaghoz, mert a kör az anyagi dolgok egymáshoz való viszonyát, kapcsolatát, rendszerét, mechanizmusát határozza meg. De létezhet kör almák, körték, és bármiféle anyagi természetű dolgok nélkül megtapasztalható módon? A semmit nem tudod körbe rakni, egy másik ember meg nem tudja ennek a semmiből készült körnek a méretét megsaccolni. Maximum gondolatban létezik.

Amúgy érdekes ez a létezés/nemlétezés kérdés, mert a kör ennek ellenére mégis létezőbb, mint az őt megalkotó anyag. Mert az anyag idővel átalakul, az alma és a körte elrohad, a kő elmorzsolódik, a neutronok és protonok is elbomlanak. Mégis, a kör bele van kódolva a világ működésébe, számtalan helyzetben testet tud ölteni. Pl. elég beledobni egy kavicsot a vízbe, azonnal megszületik a kör, a hullámokat leíró tulajdonságok formájában.

~ ~ ~

Én így képzelem el a lelket, Az ember biokémiai, fizikai folyamatok, reakciók, kölcsönhatások mentén működik. De elektromos impulzusok áramlásából, ott mindenféle folyamatokhoz vezetésből lehet alkotni egy fogalmi egységet, mondjuk így lesznek ezek ingerületáramlások. A sok-sok különféle ingerületáramlásokból egy magasabb hierarchiájú fogalmi dolog születik meg, mondjuk a reflexek. A reflexekből épülnek fel az érzetek, azokból az érzelmek, azokból a vágyak, azokból a gondolatok, azokból a személyiségjegyek, és ezen absztrakt fogalmi hierarchiában valahol a legtetején ott a lélek, amivé ezek szépen összeállnak. De mindehhez kell az anyag, amiben ezek a folyamatok lezajlanak, a lélek anyag nélkül nem létezik.

~ ~ ~

> Halálunk után itt lebeg a fizikai 3D-s univerzumban a lelkünk tovább amíg le nem születik?

vs.

> Nem fogható meg, nincsen anyagi térben kitőltött helye viszont létezik.

Ha nincs anyagi térben kitöltött helye, nem lebeghet a 3D-s univerzumban. Ennek így nem igazságtartalma nincs, hanem értelmezhetősége nincs.

> Amikor asztrálprojekció vagy random álom útján elutazunk a Föld egy távoli pontjába, majd egyik pillanatról a másikra felébredünk, akkor egy röpke pillanat alatt a fizikai lélek megtesz több ezer/tízezer km utat?

A probléma az, hogy az asztrálprojekcióban tapasztalt dolgok a valóságban nem történnek meg. Afféle asztrálprojekció az álom is, de ha én azt álmodom, hogy az X városban sétálok, azt senki nem tapasztalja, aki történetesen az X városban van és ébren van. Akkor ez megtörtént a valóságban? A valóság fogalmát is nehéz jól definiálni, de azért valahol benne van a valóság fogalmában az, hogy az mindenki számára egyforma, ugyanabban a valóságban vagyunk, ergo amit az egyik meg tud tapasztalni, azt a másik is meg kell, hogy tudja tapasztalni. Nem lehet, hogy álmomban felrúgok egy kukát, de ugyanazt a kukát egy másik ember meg állni látja, ami nem dőlt fel.

> Ez létezik?

Ha a valóság fenti kritériumát elfogadjuk, akkor egyértelmű: nem valós. Persze lehetne azt is elképzelni, hogy mindenkinek más valósága van, de még ezen belül is lehetnek inkonzisztenciák. Álmomban mondjuk összedől a szomszéd ház, felébredve meg azt látom, hogy nem dőlt össze. Ez a saját valóságomon belül is ellentmondás, akkor valamelyik nem valós történés volt. És mivel az ébren tapasztalt dolgok konzisztensek, az álmok meg egymásnak is ellentmondóak lehetnek, ezért az álmot tartjuk fiktívnek, az éber állapotban tapasztaltakat valósnak.

> Aztán ott van a földönkívüli eltérítés, amikor a galaxis más naprendszereibe visznek egyetlen éjszaka több helyre is maga a fizikai lélek utazna ilyen gyorsan több száz fényévet majd vissza?

Ez sem igazolt, hogy valóban megtörtént-e ilyen. De nincs is köze sem a lélekhez, sem az asztrálhoz. Vagy kérdéses, hogy van-e köze.

Ezek a "jaaajjj hát az igazság egész végig ott volt az ősi szent iratokban, csak gyarló emberként megfeledkezünk róluk!!!" kezdetű dolgok utólagos belemagyarázások, vagy félretájékoztatások. Eleve hogy valami létezik a fizikai térben de nem tudod megmagyarázni hogy mi is az (nem anyag, okés), az úgy nem egy teljes magyarázat a számomra.

Ez fentebb az én szubjektív meglátásom volt, nem kötelező elfogadnod. Ami viszont objektív, és a mai tudomány álláspontjával egyezik:

-Az agyadban biokémiai algoritmusok alakítják ki az érzéseket, érzelmeket, meg a tudatodat. Hogy a tudat hogy alakul ki az egyelőre még valóban nagy lyuk a történetben, ez az egy érv állhatja meg jelenleg a helyét a (vallásos értelemben vett) lélek mellett.

-Az "ÉN"-t meghatározza egyrészt genetika, másrészt a környezetből szerzett tapasztalatok. Hogy pontosan milyen arányban és hogyan, arra nem tudunk pontos választ adni. Pl. Jung írt érdekes dolgokat az emberek ÉN-jének olyan részeiről amik kollektívan mindenkiben megtalálhatóak.

-A pszichológia az emberi "lelket" az alapján vizsgálja, ami tapasztalható belőle, és igyekszik modelleket alkotni, folyamatokat átlátni. (Tehát durva hasonlattal mint amikor a számítógépen programozol, nem pedig a chipek ármaköreit bilizgálod.)

A tudományban kérlek, hogy tudományos módszereket használj, ne ősi védikus tanokat!

Azzal menj át a vallásba!