Van valami olyan evolúciós törvényszerűség, hogy egyszerre csak egy "csúcsélőlény" lehet a földön, ami jelenleg az ember?
Mármint az ember jelenléte automatikusan kizárja a lehetőséget, hogy mondjuk bizonyos majom fajok is rohamos evoluciós fejlődésen essenek át, vagy ennek más az oka?
Vagy akár be is következhet?
Ja még...
Wadmalac: "Valóban a vallások (bár nem mind) erősen hunyók ebben, az ember privilegizálásával."
Én egyetlen egy emberi eszméről tudok csak, ami tényleg teljes mértékben önzetlenül igyekszik nem az ember felértékeléséből, vagy megítélésből kiindulva osztályozni, és ez az evolúció elve, mivel ez szárazon egy természeti jelenség leirata.
Még ilyen szempontból versenyképes lehetne a régi vallások olyan soka, amik ténylegesen önmagukban az állati létformákat tisztelték, de itt is voltak rossz, meg jó állatistenek...stb.
"az ősközösségi csoportok tuti demokratikusak és nagyon szelídek lehettek, amíg nem ütköztek az egyre növekvő csoportok érdekei egymással"
Hát igen, addig úgy-ahogy.
Aztán onnantól meg a történelmünk másról sem szól, mint háborúkról.
De ha megnézed, milyen brutalitással harcolnak meg egymással a rivalizáló csimpánzcsordák, be kell látni, hogy az agresszív területuralás jócskán ősközösségek előtti örökség.
"Az értelemnek is idő kell, amíg észreveszi, hogy a semmilyen akadályokba nem ütköző szaporodása elkezd visszaütni."
Na ide kezdünk eljutni felfogásilag, de tettben még elég soványan.
Kíváncsi lennék, a szentinelézek hogyan kezelik a limitált élőterület és élelem problémáját. Gondolom nem csak az ismert "migránsellenes" habitusukkal korlátozzák a túlszaporodásukat. :D
"Hogy észrevegye az intelligens faj a túlszaporodásából adódó gondokat, meg hogy rádöbbenjen ennek erkölcsileg is megkérdőjelezhető voltára (más nem emberi lényekkel szembeni magas szintű tolerancia), ahhoz bizony nagyon sok idő kell"
Hát nálunk igen. De ki tudja, másik faj is ilyen szinten egoista-e. Ez fikció, de el tudok képzelni olyan értelmes fajt, ami értelmessé válása előtt már szimbionta és ebből eredően ökologikusabb hozzáállású.
Csak extrém példaként. De lehet más oka is. Például esetleg ösztönszinten önkorlátozó, mondjuk kifejlődése alatti limitált lehetőségek miatt.
Buddhizmus: az alapelvek legalább nem antropocentrikusak. Minden vallást, politikai irányzatot lehet személyes (gazdasági, magán-, politikai stb.) érdekekből kiforgatva felhasználni.
Viszont valamiért mégis voltak annyira jók az elvi alapjai, hogy pl. háborút sosem vezettek a nevében.
A hindu, sintoista, taoista és egyéb vallásokkal bekeveredő mellékágaktól eltekintenék.
"Mondhatnánk, hogy lehet olyan szuper-intelligens faj is, ami a károk látványa nélkül is előre ki tudja ókumlálni a saját túlszaporodásnak globális veszélyeit, de én ezt eléggé életszerűtlennek tartom. Mitől lenne ennek a fajnak kapásból olyan fejlett agya, hogy ilyesmire rá tudjon jönni?"
Jogos. Ha ilyen a habitása, az nem bölcs felismerésből, hanem genetikai örökségből származik. Fentebb felvetettem ötletet okra.
Alapból nem hiszem, hogy egy értelmes fajnak feltétlenül invazívnak kell lennie.
"Alapból nem hiszem, hogy egy értelmes fajnak feltétlenül invazívnak kell lennie."
Minden de minden faj invazívvá válik, ha semmi se tudja korlátozni a szaporodását. Hidd el, hogy nincsenek erkölcsi korlátok megszabva ez ügyben semmilyen élőlényben, így bennünk se, és az akármilyen intelligens más fajban se. :)
A bennünk létező és folytonosan változó erkölcsi táblázat tételeinek igen nagy részét nem belénkégetett programok teszik ki, hanem az értelem és az egyre nagyobb beszerzett tudás relációja.
Wadmalac: "De ha megnézed, milyen brutalitással harcolnak meg egymással a rivalizáló csimpánzcsordák, be kell látni, hogy az agresszív területuralás jócskán ősközösségek előtti örökség."
Ennek ellentmond, hogy a gorillák és főleg a bonobók viszont egyáltalán nem ilyenek. Nem törvényszerű, hogy a közös ősnek minden szempontból mai csimpánznak kellett volna lennie.
"nnek ellentmond, hogy a gorillák és főleg a bonobók viszont egyáltalán nem ilyenek. Nem törvényszerű, hogy a közös ősnek minden szempontból mai csimpánznak kellett volna lennie."
Látod, van példa azonos szinten ilyenre meg olyanra is.
Szóval nem feltétlenül kéne nekünk sem ilyennek lenni.
Persze vegyük hozzá, hogy az agresszivitás kötelező ragadozó-örökség. Ha a táplálkozás erősen növényi felé tolódik egy mindenevőnél és ragadozó életmódot kevésbé folytat, ez az agresszivitás elsikkadhat.
Persze nem kizárt, hogy pont a falkavadászat az egyik legerősebb intelligencia-fejlesztő.
Wadmalac(#22): "Hát igen, addig úgy-ahogy. Aztán onnantól meg a történelmünk másról sem szól, mint háborúkról"
Ez csak egy felszínes kép! Iszonyatos sebességgel elszaporodtunk a Földön. A háborúk az összes emberhez képest hihetetlenül kevés életet oltottak ki, és az is csak azért, mert a technikai szint rohamosan növekedett.
A valóságban az ember az egyik legbékésebb faj a Földön. Hihetetlen tömegnyomorban élünk már régóta, főleg a városokban, és a napi erőszak szinte számba se jön, míg az állatok soka között ez majdnem napi rutin, csak éppen szerencsére ezeknek nincs gépfegyverük, meg kardjuk. És ha ennyire szűkösen élnének ezek egymás között, akkor még szörnyűbb lenne a helyzet. A csimpánzok között főleg igaz lenne ez.
Manapság is már úgy élnek 50-es éveiket betöltő emberek, hogy még háborút se láttak soha, de soka még csak verekedést se. Ez elképzelhetetlen szinte egy állati élőlény esetén se. Ilyen hihetetlen erejű szaporodást ilyen rövid idő alatt csak egy nagyon békés és a másikat megértő faj produkálhatott csak. A te elképzelésed az, hogy ne legyen egy deka háború se közben, meg egy konfliktus se, na az egyszerűen elvárhatatlan.
Ha érzelemmentesen, racionálisan nézed át az ember globális történelmét, akkor éppen hogy azt fogod tapasztalni, hogy hihetetlenül kevéske volt benne a háború, a végzetes konfliktus, ha azok számát az állatok ilyesmi tevékenységével veted össze. Apróságnak tűnik, hogy két hímszarvas összeugrik a nőstényekért, de mindez hirtelen egészen más fordulatot venne, ha a szarvakat lecserélnéd késekre.
A valóságban hatalmas munka volt mindig is rávenni az embereket arra, hogy háborúzzanak. Hosszú évtizedek fanatizálása kellett hozzá mindig is, és jórészt nem közös döntések alapján dőlt el a háború, hanem a hatalmasok, a vezetők döntései alapján, akik másokat küldtek a frontokra, és előtte irgalmatlan erejű agitálásokkal, hazudozásokkal szították fel a haragot. Vagy ha olyan volt a másik országnak az elnyomó ereje, hogy az már elviselhetetlenné tette az életet...stb.
Az első világháborúban a jóval kisebb erejű katonai kiképzések miatt a lövészárkokban az újoncok többségét rávenni is nehéz volt arra, hogy a másik emberre lőjön, és sokszor egyszerűen a levegőbe pukkantottak. Persze a veterán életmód idővel mindenki lelkét megnyomorította és elérzéktelenítette.
Nincs ilyen törvény. Egyszeruen csak most ép igy van a sok millio évek során s a mi léptékunkek annyira lassú a változás hogy állandnak tunik
A rohanmos elovucio is sok milli alapjaiban eltérő években mérhető, fogalmunk sincs mi lesz bármelyik ma élő fajbl 1-2 millio év mulva. bármelyik alkothat ennyi iő mulva a miektől sokkal fejlettebb, alapjaiban eltérő civilizációt s a mienknek addigra nyoma se marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!