Van valami olyan evolúciós törvényszerűség, hogy egyszerre csak egy "csúcsélőlény" lehet a földön, ami jelenleg az ember?

Teljesen tévesek már az alapvető elképzeléseid is az evolúcióról.

Se csúcsélőlény nincs, se rohamos fejlődés.

Olvasgass a témában azt javaslom, Dawkins könyvei elég jók.

Nincs csúcsélőlény.

Minden "majom" esik át evolúciós fejlődésen. Jelenleg is. De ennek nem iránya az, hogy valami olyanná váljon, mint az ember.

Pl. orkák, egy kozmopolita, csúcsragadozó faj, aminek nincs ellensége az óceánban

A matropolita és invazív fajok közt jó dobogósok lehetünk, de semmiképp sem csúcs.

Gondolom minimum jó néhány baktérium lenyom minket.

Amúgy csúcsragadozóból is lehet jelent egyszerre több, ha vagy szeparált a vadászterületük, vagy nincs köztük konkurenciaharc egy közös területen (elegendő vagy eltérő prédaállomány).

Az meg, hogy lehet-e egyszerre két értelmes faj, megválaszolhatatlan. Itt most egy van, de ez nem alap semmilyen következtetésre.

Mi speciel elég invazív és agresszív faj vagyunk, hogy másikat kiszorítsunk, de nem biztos, hogy minden értelmes faj kötelezően ilyen habitású.

#2: "...ez nem automatikusan működik így, és nem biztos, hogy az ember rokon fajai is emberszerű lényekké válnának"

Háááát, persze nem törvényszerű, de szinte kizártnak tartom, hogy a majmok ne vinnék tovább az értelem fáklyáját.

25-30 millió évvel ezelőtt a majomszerű lények agya teniszlabda méretű volt, vagy annál is kisebb. Mindössze a 7-8 millió évvel ezelőtti időkig ez az agy félelmetes sebességgel megnőtt már olyan 300-400 cm^3-re. Azután a stafétát még nagyobb sebességgel átvette az ember ez ügyben, bár persze ő is a majomszerűek közé tartozik. Ha az ember kihalna, nem tudom milyen okot látnál arra, hogy a jelenlegi majmok ki tudja miért, az eddigi hihetetlenül erős növekvő tendenciát lecseréljék stagnálásra.

Jogos, a többi emberszabású is kerülhet olyan körülmények közé, ahol megindul ugyanazon az úton, mint mi.

Még azt sem hiszem, hogy a mi létünk jelenleg hátrányosan befolyásolja a folyamatot. Lehet, hogy folyik is és épp mi vagyunk az okosodás kényszerítő tényezője (hiszen kihalás szélére szorítjuk ezeket a fajokat).

Csak ilyetén evolúciós változás gyorsasága nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy lássuk is.

@Kérdező

Nincs ilyen törvényszerűség. Megfeledkezel arról, hogy a közös ős után több olyan emberelőd-szerű faj alakult ki, amelyek egyikéből a mai ember lett. Magyarán egymás mellett több olyan faj élt sok-sok millió éven át, amelyek már igen szuper szerszámokat készítettek, és igen magas szinten állt a kognitív funkcióik szintje.

Magyarán sokkal de sokkal több ideig állt fenn az a helyzet, hogy "csúcsélőlények" éltek egymás mellett. Az az időtartam, hogy az ember, mint "csúcsélőlény" egymaga van a Földön, emellett csak egy parányi időszelet.

Az utóbbi helyzet meg egyszerűen azért alakult ki, mert az ember elterjedt az egész Föld területén, és nyilvánvalóan nem tűrt meg maga mellett versenytársat (nem kell feltétlenül közvetlen agresszióra gondolni, elég ha egyre jobban lefoglalja az elérhető erőforrásokat). Ha nem terjedt volna el, akkor maradt volna hely más érvényesülésére is, mint ahogy ez történt is sokáig a múltban.

Wadmalac: "Még azt sem hiszem, hogy a mi létünk jelenleg hátrányosan befolyásolja a folyamatot"

Hááát, szerintem pedig nagyon nehéz nem észrevenni, hogy mennyire is gátlói vagyunk ezeknek a folyamatoknak. Piszok gyorsan minden versenytársunkat eltüntettük magunk mellől. De még ezzel se elégedtünk meg, mert most már sorra kerültek az alig számba vehető versenytársaink is, a gorillák, csimpánzok, bonobók...

Gátlástalanul írtjuk ki őket, hol közvetlenül, hol közvetetten az erőforrásaikat elrabolva tőlük a magunk hasznára. Szerencsétlenek olyan iszonyú holokauszt áldozatai ők jelenleg is, hogy emellett kismiska az a legszörnyűbb genocídium is, ami lejátszódott az emberi faj történetében. Pedig ezek a majmok is ugyanolyan értelmes lények, mint mi, csak nem ugyanolyan szinten.

[link]

A szerszámok készítése csak egy jele a létező intelligenciának, de hogy nagy számban megőrizzék akár csak szétszórva, de koncentráltan egy területen, és újra felhasználják, az a gondolkodás művészetének egy újabb fontos lépcsőfoka.

Úgy tűnik, hogy a csimpánzok régebben erre is képesek voltak, de manapság már nem igen tapasztalunk ilyen előrelátást náluk, bár remek szerszámokat készítenek jelenleg is. Talán ez is egy fontos jele annak, hogy a csimpánzok intelligenciája bár nagyon magas szinten áll, de mintha mégis "visszafejlődött" volna kissé néhány ezer év alatt, pont azon idő alatt, amikor az ember elkezdett rohamszerűen szétterjedni a világban.

Nem tudom, tényleg egyxértelmű-e a nyoma a visszafejlődésnek.

Szerintem azt előbb válthatja ki a "babusgatás", az életkörülményeik mesterséges idealizálása, mint a populáció kényszerhelyzete.

Persze ha az irtásunk valamilyen módon pont a leghaladóbb egyedeket selejtezi, az bizony degenerálja a populációt.

Ha például a csapatvezéreket lövik ki állandóan, az tönkreteheti a csoport-szocializálódást és az kihat az intelligenciára is.

Önmagában a populáción lévő szelekciós nyomás inkább fejleszt, de ha túl nagy és túl gyors, akkor előbb hoz kihalást, mint fejlődést.