Miért nem lett fekete lyuk az univerzumból?

Itt nem erről írnak? [link]

"A tágulás kisimította az egyenlőtlenségeket, vagyis a mára ismert homogén világegyetem számos kiinduló állapotból alakulhatott ki."

De - pont az, hogy lehet.

Ugyanis minden iszonyú mértékben kitágult, ezért az a terület, ami extrém módon eltér tőlünk, az extrém messze is van. Jóval a világunk határán kívül.

#12 Dehát miyen szinten nem homogén mondjuk egy buborék felszíne?

A hasonlat a robbanásra vonatkozott, hogy azt egyszerre két irányú erő határozza meg. Nem azt írtam hogy a világegyetem minden részecskéje egy gömb felszínére feszült ki, hanem hogy a buborékfújásnál is tágulás történik és az addig síkban létező anyag úgy hozott létre térformát, hogy az homogén maradt. Tényleg nem tudok ugyanilyen hasonlatot találni arra hogy mondjuk egy pontszerű anyag hogyan robban szét belefújódva a semmibe ami által teret hoz létre.

Azt akartam ezzel leírni, hogy én nem csak egy nagy robbanásnak képzelem ami szanaszét repítette a semmibe az anyagot, hanem hogy ez a robbanás még mindig tart ameddig a tágulás el nem ér egy kritikus térfogatot és csak azután zuhan össze. Eszerint persze még mindig lennie kellene egy "univerzum középpontjának" ahol sűrűbb a közeg de attól távolodva homogénnek tekinthető.

Ha egy buborékfújóval szeretnénk gömb formát fújni, akkor nem egyszerre az összes levegőt nyomjuk rajta át mert akkor csak átszakadna, ez lenne a robbanás. De ha nem robban, hanem tágul, akkor az elején még lassabban történik és minél nagyobb a buborék annál gyorsabban tágul, ezért is szoktuk óvatosabban fújni. De ha nincs aki óvatos legyen, akkor kell lennie egy visszafelé ható erőnek.

Nem tudom milyen meg hogyan lehet a világegyetem, nem is értem hogy a végtelenhez képest a bármilyen távoli mérésekből milyen következtetéseket lehet levonni, de elhiszem hogy vannak akik képesek rá.

De egy fekete lyuk miért ne keletkezhetne úgy, hogy még mielőtt magába szakad az anyag a tömegétől, felveszi azt a legnagyobb stabil térbeli formát (nem biztos hogy gömb) ami még egy rendszert alkot? Felfújódik, és befelé robban.

Végül is elég sok teória belefér még ebbe a kérdésbe, lehet, hogy ez a táguló hártya összeomlás a jó válasz, de én a kipukkanó rágógumira nem mernék teóriát alapozni. :)

Amúgy nem zárkózom el a 4D-s felfúvódó lufifelület gondolatától, melyet valamilyen fizikai hatás összetart, miközben az általunk sötét energiának nevezett valami felfújja, majd amikor a felfúvódás túllépi a hártya összetartó erejét, összeomlik.

A Higgs-bozon alapján feltételezett instabilitásból származó világvége-teória, a Big Slurp haverja is lehetne.

Abban a verzióban is láncreakióként omlana össze az univerzum, méghozzá állati gyorsan, csak abban új ősrobbanás pusztítaná el a mostanit.

Ebben meg a kipukkanó 3D hártya omlana össze gyorsan, akár újabb ősrobbanássá.

Mondom, nem lehet kizárni ezt a teóriát sem. Csak erre nem nagyon látok tudományos számítási alapot.

Igaziból én a többire sem láttam. :D

De nem hártya bakker... milyen hártya?

milyen hártya?

Hát 4 dimenzióból nézve a 3D terünk.

Rákerestem mit jelent mostanában a 4. dimenzió, de így sem értem.

Vagy hát akkor biztos minden három dimenziós rendszernek van hártyája 4 dimenzióból nézve.

"minden három dimenziós rendszernek van hártyája 4 dimenzióból nézve"

Három D-ből nézve a 2D egy sík. Ennek a nézőpontnak az interpolációja a 4D-ből nézett 3D-re a sík, illetve térgörbületekkel meghintve inkább jó a hártya szó szerintem.

Szóval egy négyzetnek a területe a hártyája, egy kockának meg a felülete? Sántít ez a mostani 4D...

Azt mondod a 2D a sík 3D-ből. Mert 2D-ből nézve mi a 2D? :)