Biológia. Miért fogadjuk el automatikusan azt a fogalmat, hogy "ösztönös viselkedés"?

Ösztönnek az előre programozott viselkedést tekintjük, ami a génekbe van kódolva.

Amiről te beszélsz, az tanult viselkedés.

A "nem gén alapú öröklés" pedig olyan terület, amit idáig nem nagyon kutattak, szóval egyelőre nagyon keveset tudunk erről.

Ha érdekel a téma, elsőnek a planáriákat nézd meg.

Az már 30 éve kutatott téma, és ebben vannak ilyen tanulással szerzett ismeretek, amelyek átvihetőek akár egy másik egyedre is (amelyik nem utód!)

A Déja vu nem jó példa, annak az oka a memóriarögzítésben rejlik, a legújabb kutatások szerint az éppen történő eseményt feedbackeli vissza az agy úgy, mintha azzal azonos régi emléked is lenne már, ettől elhiszed, hogy valami régen megtörtént dologgal vagy előre megálmodott eseménnyel egyezik az, ami történik.

Az egyetlen örökítősejtben átvitt memória és a hernyó-lepke esete azért nem ugyanaz, a sejtben mindenképpen genetikus vagy mitokondriális emléknek kéne lennie, míg a hernyónál lehet, hogy a memória-neuronkapcsolatok és/vagy a hozzájuk tartozó kémiai emléktárolások maradnak meg részben.

Ez a kérdés engem is mindig érdekelt, mert magamon tapasztaltam hasonló dolgokat. Nem a deja-vu érzést.

A nem tanult félelmekkel kapcsolatban keresgéltem, mert ott vannak pl. a fóbiák, amik csak úgy vannak. Néhány ilyen megmagyarázható azzal, hogy a túléléshez kellettek, mint a sötéttől vagy a magasságtól való félelem. Ezek hosszú ideje hozzánk tartoznak, bár érdekes, hogy különböző mértékben tartunk valamitől. Viszont vannak olyan félelmek, amik csak egy-két generációval korábban alakulhattak ki és nem tanultak. Találtam is rá egy darab egérkísérletet, de az a cikk itt nem bizonyult elég tudományosnak, úgyhogy nem tudom mit gondoljak erről.

Halványan emlékszem egy másik megfigyelésre, ahol a madarak rájöttek hogyan törhetik fel az autókerekek alatt a diót vagy mogyorót... és hogy ugyan az a madárfaj egy egészen másik helyen szintén elkezdte ezt. Valami olyasmit akartak ebből kihozni, hogy nem tanulhatták el egymástól és mégis egy időszakban "jöttek rá" erre a kajaszerzési módra.

A planáriákra már akkor is rákerestem, de ezzel kapcsolatban semmi...

Ha valamit hosszú idő alatt a génekbe lehet kódolni, miért ne történhetne ez meg rövid időn belül is egyik generációról a másikra?

"Ha valamit hosszú idő alatt a génekbe lehet kódolni, miért ne történhetne ez meg rövid időn belül is"

Miért ne?

De ezek nem génekbe kódolt információk.

"Ha valamit hosszú idő alatt a génekbe lehet kódolni, miért ne történhetne ez meg rövid időn belül is egyik generációról a másikra?"

Mert ahhoz olyan sok mutációs lépés kéne egyszerre, jól működően, annak a lehetősége nélkül, hogy evolúciós szelekció révén tökélyre csiszolódott, hogy az lehetetlen.

Ez persze csak a DNS-ben tárolódás valószínűségét üti ki. Kérdés, hogy egyetlen örökítősejtben egyetlen ilyen infó, mint például a dió feltörése kocsikerék alatt, mekkora adattárolási igényű (igen nagy) és egyetlen sejtben ez hogyan tárolódna el (együtt ezernyi más ugyanilyen fontos emlékkel (mert ha ez tud tárolódni ,akkor sok más is).

Szerintem belátható, hogy sokkal valószínűbb magyarázat az eltanulás, akár a fajközti is. Sőt, még az is valószínűbb, hogy külön fajokban egymástól függetlenül lett felfedezve és alakult ki a szokás.

" Ez ugye azért furcsa, mert a hernyó bebábozódása után a hernyó szövetei elkocsonyásodnak és újra rendeződnek a sejtek. Mi történhet ilyenkor ?"

Nyilván az idegrendszere is megváltozik (a genetikai programja szerint) és az újban már benne van a pillangó "ösztönös viselkedése". Alapvetően azokat a reflexeket hívjuk ösztönösnek ami vagy születése előtt, vagy külső hatástól függetlenül az egyed fejlődése során bekerül az idegrendszerbe. (Az összetett viselkedés, sőt még a te gondolkodásod is reflexnek számít, csak összetettebb.)

"A petesejt és a hímivar sejt átörökíthet ilyen képeket a szülőkből ?" Nem, ahhoz az ivarsejteknek "szándékosan" kéne kódolni az agyuk struktúráját az átörökítendő DNS-be, ami se a "szándékosság" miatt nem valószínű, se azért mert a két szerved között nincs ilyen szintű kapcsolat (hogy az agyad, a strukturális változásait valahogy kommunikálni tudja a heréiddel, nem beszélve arról, hogy a petesejtek meg már az anyaméhben kialakulnak a lányok testében, tehát a genetikai állományuk jóval bármilyen gondolat megszületése előtt már adott és csak külső hatásból adódó sérüléssel/mutációval változhat).

A madaras sztori tényleg meredek, de a félelem már nem ennyire összetett.

A sötéttől való félelem állítólag úgy alakult ki, hogy mikor még nem tudtunk világítani, hátrányba kerültünk a harcban a legtöbb vadállattal szemben. Nem értem hogy változtatja meg ez az ember génszerkezetét. Ott fél az ősember a barlangban minden este. A másik ősember nem fél a barlangban, ezért jól levadásszák és nem örökíti tovább magát. Életben maradni evolúciós előny, ezt értem. De mikortól változott meg az életben maradt ősember genetikailag? Hogy kerül belém a sötéttől való ösztönös félelem?

Véletlenül, mutációval.

És azért maradt fenn, mert hasznos.