Az ásványvíz miért nem forr el a palackban? A műholdak miért nem robbannak szét az űrben? Légüres térben elméletileg ezeknek a dolgoknak kéne történnie.

1: A palackban nincs légüres tér.

2: A műholdban vagy nincs levegő, vagy pedig kibírja a nyomást. Tkp: a lufi miért nem robban föl a földfelszínen?

Ha az ásványvizes flakonban tényleg vákuum lenne, ez történne vele:

https://www.youtube.com/watch?v=Zz95_VvTxZM

De nincs. Sőt, a szénsavasban túlnyomás van. A nem szénsavasban is enyhe túlnyomás van szobahőmérsékleten, mert a lezáráskor meglévő légköri nyomást némiképp megemeli az elpárolgott víz gőznyomása.

A kupak levételekor ezért szusszan is egyet.

Az űrbe szánt, bent légköri nyomást fenntartó űreszközöket (amire tényleg nem a műholdak a jó példa, mert ott valóban vagy vákuum van, mint kint, vagy csak nagyon kis részében van gáznyomás, ahol ez feltétlenül szükséges) természetesen olyan szilárdsággal kell gyártani, ami kibírja a légnyomást. A kisebb terhelés érdekében a repülőkön nem 1 bar nyomás van fenntartva, kevesebb. Konkrétan az ISS-en normál légköri nyomást tartanak fenn, a hosszú ott tartózkodásokra ez kevesebb egészségügyi problémával és veszéllyel jár, mint egy ritkított, de növelt oxigéntartalmú légkör (parciális nyomásnak utánaolvasni).

Az amerikai űrrepülés régebben csökkentett nyomású tiszta oxigén légkört használt, a szovjetek meg 1 baros levegőt. A tiszta oxigén tűzveszélyessége miatt ma már inkább mindenhol a légköri nyomású levegő van használatban, inkább nyomásállóbbra építik az űrhajókat.

Lényegében meg is lett válaszolva. Talán a kérdésből sejthető egyebekre válaszolnék pár dolgot, talán még kerekebbre áll össze a válaszok összessége.

Az ásványvizes palack nem azért szisszen kinyitáskor, mert vákuum van benne, vagy alacsony nyomás, hanem mert pont, hogy kis túlnyomás keletkezik belül a szénsav miatt. Tehát kinyitáskor nem beáramlik sziszegéskor, hanem kifelé a kis nyomás. Másik, hogy a vizes palackoknak megdrágítaná az árát ha benne légüres teret akarnának csinálni, mivel az is egy plusz munkafolyamat lenne.

A műholdak két okból sem robbannak szét. Egyrészt kicsit kikerülve, hogy miként is van az űrben, úgy tervezik az űrhajókat, műholdakat és űrszondákat, hogy kibírják az űr vákuumát. Fordított példa a tengeralattjárók esete, amik meg a mélytengeri nagy külső nyomást bírják ki. Úgy is kell tervezzék. A műholdakat mondhatjuk úgy is a szétrobbanásuk ellen elég erősre alakítják ki.

A műholdakban adott belső belső légtér van, szabályozott hőmérséklettel és beállított nyomással. Ez a műszerek miatt fontos, hogy ne kelljen kitenni extrém magas és alacsony hőmérsékleteknek, ami napsütésben elérné a 200 fok környékét és árnyékban a -150 fok környékét. Nagyságrendileg. Műholdakon láthattuk már azt a fényes aranyszínű fóliát - az egy hővisszaverő fólia a túlmelegedés ellen. Árnyékban a műszerek hőtermelése és egy fűtőrendszer tartja melegen a belső teret a műholdakban. Egy műhold belső hőmérséklete nagyjából 10 C fok körül mozog.

Összegezve a műholdakban mint egy űrhajón is zárt tér van, olyan vákuumra tervezett burkolattal ami egyben is marad.