Szerintetek minden véletlenül történik?

Először is tisztázzunk pár részkérdést.

A klasszikus fizika determinisztikus. Minden folyamat felfűzhető egy ok-okozati láncra. Pl. biliárdozásnál a dákó pontos helyen pontos erővel ütközik a fehér golyóval. A fehér golyó ezért jól meghatározott irányban, jól meghatározott sebességgel és perdülettel elindul, majd ütközik a piros golyóval. A piros és a fehér golyó jól meghatározott helyzetük és egyéb tulajdonságaikból kifolyóan szintén jól meghatározott irányban, jól meghatározott sebességgel és perdülettel indulnak el. Az, hogy a húsz ilyen-olyan koccanás és mandiner után végül az adott golyó beleesik-e a lyukba vagy sem, az már eldőlt abban a pillanatban, mikor a fehér golyót adott ponton, adott erővel eltaláltuk. Az, meg hogy pontosan milyen erővel és hol lökjük meg a fehér golyót, az szintén visszavezethető elvi szinten jól meghatározható okokra, amik jóval a biliárdszalonba való belépésünk előtt már eldőltek.

A kvantumfizika jelenségei viszont nem determinisztikusak. Az, hogy egyetlen egy darab radioaktív atom mikor bomlik el, az fizikai értelemben véletlenszerű, nem valamilyen elvi szinten jól kiszámolható hatásmechanizmus következménye. Viszont ez a valóban véletlenszerű esemény ugyan nem számolható ki elvi szinten sem az azt megelőző állapotokból, de sok-sok atomot vizsgálva egy egzakt karakterisztikát adnak ki. Mondjuk az adott anyag adott atomja:

- 2% eséllyel 80 másodpercnél rövidebb idő alatt,

- 14% eséllyel 80 és 90 másodperc közötti idő alatt,

- 34% eséllyel 90 és 100 másodperc közötti idő alatt,

- 34% eséllyel 100 és 110 másodperc közötti idő alatt,

- 14% eséllyel 110 és 120 másodperc közötti idő alatt,

- 2% eséllyel 120 másodpercnél hosszabb idő alatt bomlik el.

Így bár az egyes elemi történések nem determinisztikusak, ezek összeadódva ha nem is 100%-ig determinisztikus módon, de a klasszikus fizikához hasonló módon, kvázi törvényszerűen fognak viselkedni. Ha nem egyetlen atomot, hanem sok milliárd darab atomot vizsgálsz, akkor 99,999 999 999% eséllyel fog az atomoknak pontosan a fele elbomlani 99,999 999 999 másodperc és 100, 000 000 001 másodperc között.

Tehát a sok-sok nem determinisztikus, de jól meghatározott karakterisztikájú kvantumfizikai események makroszinten egy determinisztikusnak tűnő törvényrendszert hoznak létre.

~ ~ ~

Nézzük meg a véletlen szó jelentését egy kicsit közelebbről.

Én mindig a falnak megyek, mikor a hétköznapokban valami váratlan történés során – pl. egy franciaországi nyaralás során futsz össze Párizsban a szomszédoddal – elhangzik az a kijelentés, hogy „véletlenek nincsenek”. Mert hogy ennek a kijelentésnek nincs semmiféle érvénye, azaz nem következik belőle semmi. Ilyenkor gyakran vissza szoktam kérdezni, hogy ha véletlenek nincsenek, akkor mi az, ami van? Mi következik abból a kijelentésből, ha igaznak tételezzük fel, hogy nincsenek véletlenek? Egy materialista ember számára az következik, hogy minden determinisztikus, eleve elrendelt. Van, aki a sorsra mutogat. Van, aki a kereszténység istenére. Van, aki más istenekre. De a legtöbb ember valójában ilyenkor nem kijelent valamit, hogy „ez ezért és ezért kellett, hogy megtörténjen, ami miatt nekem ehhez a történéshez így és így kell viszonyulnom”, hanem valójában ez a kijelentés inkább egy kérdés, hogy „vajon miért történhetett meg ez a váratlan esemény, hogyan kellene értelmeznem, milyen összefüggés, törvény áll mögötte és hogyan is kellene mindehhez viszonyulnom, ez jó vagy rossz jel-e”.

Hogy tisztán lássunk, vegyük észre, hogy alapvetően kétféle véletlen létezik:

1. Az egyik a valódi véletlen, amilyenek a kvantumfizikai jelenségek. Egy-egy történésnek valójában nincs oka, így elvi szinten sem lehet kiszámítani – „megjósolni” – egy minden paraméterében ismert állapotból azt, hogy egy másik időpillanatban milyen állapotot fogunk találni. Ez nem a sors, nem is Jehova, de nem is Zeusz, sem Visnu műve. Ha az lenne, akkor az eseménynek lenne oka, a sors könyvének sorai, illetve a fent nevezett istenek lennének az okai. De mi itt deklaráltan olyan eseményeket soroltunk ide, amelyeknek nincsenek okai.

2. A másik, hétköznapi értelemben vett véletlen fogalmunk nem azt jelenti, hogy egy esemény „megjósolhatatlan”. A klasszikus fizika szerint ha eldobsz egy dobókockát, akkor a dobáskor rá ható erőből, a kezdősebességből, a perdületből, az asztal !pontos! alakjából, az asztal feletti levegő bármely pontjára ismert hőmérsékletből, sebességből, nyomásból elvi szinten ki lehet számolni azt, hogy a kocka melyik oldalán fog megállni. Számunkra azért véletlenszerű mégis a kockadobás, mert a kiszámításhoz szükséges összes információ nem áll rendelkezésünkre, illetve a legtöbb ember a kiszámításhoz szükséges össze fizikai összefüggést sem ismeri, pláne nem lenne ideje kiszámolni a dolgot a kocka leérkezése előtt. A dolog teljesen determinisztikus – hangsúlyozom a klasszikus fizika alapján –, mi mégsem tudunk a kocka eldobását követően, de a leérkezése előtt vélekedni arról, hogy melyik oldalán fog a kocka megállni. Nem tudjuk kiszámolni, azaz nem tudunk róla vélekedni, „vélekedés nélküli”, azaz véletlen(szerű) lesz számunkra az esemény végkimenetele.

(Külön bezavarnak a kaotikus rendszerek. Pl. a biliárd esetén elég, ha egy golyó csak 0,1°-al más szögben indul el, ez fél méter megtétele után majdnem 1 mm-el eltérő pozícióban való ütközést jelent egy második golyóval, ami emiatt a második golyó mondjuk 5°-al más irányban fog elindulni, ami így fél méter után nem nekiütközik egy harmadik golyónak, hanem 4 cm-re megy el mellette. A lökés utáni állapot óriási mértékben el fog térni, pedig a kiinduló paraméter egyikét, a szöget csak 0,02%-al változtattuk meg.)

A lényeg, hogy a két véletlen nem ugyanaz! A világ eléggé komplex. A biliárdasztalon látottak alapján a gyakran a fizikai folyamatok is sokszor igencsak komplexek tudnak lenni, de mikor egy olyan óriási komplexitású lény, mint az ember vesz részt a történésekben, akkor ha még determinisztikus is lenne a világunk, a milliárdnyi különböző tulajdonság ismerete hiányában nem tudjuk megjósolni a történéseket. Illetve fordítva is igaz, egy-egy történéshez vezető ok-okozati láncot sem tudjuk visszafejteni. Nem tudjuk megmondani, hogy pontosan milyen paraméterekből kiindulva, milyen kölcsönhatások, kapcsolatok révén jutottunk el az ok-okozati láncban oda, hogy most itt egy adott esemény megtörténik.

Azt is látni kell, hogy a második értelemben vett véletlen nem attól véletlen, mert a világ nem determinisztikus. Nem is attól, hogy a világban lezajló folyamatokat, jelenségeket rosszul vagy hiányosan ismernénk. Ha a világ tökéletesen determinisztikus lenne, és minden folyamatot, jelenséget, kölcsönhatást teljesen pontosan és helyesen ismernénk, akkor is létezne ez a fajta véletlen. A világ túl nagy ahhoz, túl sok elemi kölcsönhatás zajlik ahhoz, hogy mondjuk két ember összetalálkozásának pontos okait visszafejtsük. De ha visszafejtenénk, ott nem valamiféle istent, vagy metafizikai tényezőt, nem a sorsot látnánk, hanem elemi fizikai folyamatok végeláthatatlan sorát. Ha úgy tetszik a „véletlenek nincsenek” mögött nincs intelligens világirányító entitás, nincs célja, nincs szándéka, nincs jelentése az ilyen eseményeknek.

Hogy is szól a mondás? Minden bonyolult kérdésre van egy nagyon egyszerű, nagyon jól érthető, és alapjaiban hibás válasz. Az ember intelligens lény. Az intelligencia egyik alapköve a mintafelismerés. Az ember a történések között összefüggéseket, mintákat képes felfedezni, amiből előnye származik. De az ember intelligenciája véges, csak véges komplexitású mintákat képes észrevenni és értelmezni. Viszont az ember hajlamos ott is mintát keresni, és számára értelmezhető komplexitású, egyszerű mintát vélni felfedezni, ahol nincsenek valódi összefüggések, vagy az összefüggések jóval komplexebbek, mint amit az emberi elme képes lenne átlátni, megérteni, értelmezni. A legtöbb babona így születik. Az ember mintát vélt felfedezni a fekete macska meg egy későbbi szerencsétlen történés között, ami aztán mindenféle pszichológiai jelenség – megerősítéses torzítás, kognitív disszonancia és hasonlók – miatt számára jórészt működni látszó törvényszerűséggé áll össze. Holott valójában nincs összefüggés a szerencsétlen történés és a fekete macska között, ha van, az jóval komplexebb, és az emberi gondolkodás számára sok érvénnyel nem bíró összefüggés.

Van egy gondolatom, támadható, cáfolható, nevezhetem saját kis teóriámnak a világra.

Véleményem szerint az egész univerzumunk abszolút gyökere, minden alapja a randomitás.

Legyen az bármilyen természeti folyamat, ha ok-okozati visszakereséssel, "apa de miért?" kérdésekkel megindulsz visszafelé, előbb-utóbb el fogsz jutni olyan kiindulási okhoz, ami már fizikálisan, elméletileg és gyakorlatilag is véletlenszerű, csak valószínűségekkel jellemezhető.

Hogy ez miért eredményez makroszinten mégis egy látszólag (és gyakorlati szempontból gyakran valóban) determinált világot, 2*Sü kvantumfizikai valószínűséges példája megmutatja, de volna rá egy apró, sántító, de vizuális példám.

Van egy kockád és csapágygolyóid.

Ha egy síklapra leteszed a golyókat és ráteszed a kockát, két dimenzió mentén bármerre tudod a kockát mozgatni.

De amint felhúzol még egy merőleges síkot, amin szintén érintkezni kell a csapágygolyókon át, már csak egy dimenzióban tudsz mocorogni. Ha felkerül a harmadik merőleges sík is, amivel érintkezni kell, a kockád minden mozgási lehetőségét elvesztette.

Szóval a csak valószínűséggel rendelkező jellemzők, minél több van belőlük, annál inkább szűkítik a végeredmény valószínű kimeneteleit. Elsőre az ember azt mondaná, csupa random jellemző végtelenszer végtelen kimenetelhez vezet, de nincs így. A jellemzők egymás mozgásterét korlátozzák.

Erre vezethető vissza az is, hogy míg simán létre lehet hozni két szuperpozícióban lévő szubatomi részecskét, de ugyanez két darab, atomi szinten tökéletesen egyforma egycentis vasgolyóval már a gyakorlati lehetetlenségig valószínűtlen.

Még mindig tévedésben vagy, a tudományosan random vagy determinisztikus dolgok terén és a tudomány-vallás párhuzamban is.

Még általánosan sem igaz, hogy a tudomány fejlődésével sok dologról, amiről azt hittük, véletlenszerű, kiderült, hogy determinisztikus. Az irány éppen fordított, mindennek a mélyén valószínűségeket találunk csak.

Szóval amit most TÉNYLEG valószínűség alapú dolognak látunk, az éppen a dolgok ultimatív miértje, egy új világkép, amihez éppen a begyöpösödött determinizmust kell elereszteni és megtanulni új módon gondolkodni.

Egyáltalán nem várható, hogy "mélyebbre" jutva ismét determinisztikus dolgokba botlunk.

"A vallásos embereknek is van egy rendszere, emberek milliárdjai értenek egyet bennük. Akik a tudománynak hisznek, mint magam is, semmivel sem állnak közelebb a miért kérdéséhez."

Abszolút nem igaz. A vallásos alapú gondolkodás meg sem próbál haladni a végső miért felé, hanem már elején dogmába foglalta azt és meg sem próbálja sem vizsgálni, sem igazolni, de még kétségbe vonni sem.

A tudomány pedig éppen ezt teszi, saját magának a folyamatos csiszolásával, korrigálásával halad a cél felé. Amit persze sosem ér el, de halad.

A különbség akkora, mintha valaki vagy megpróbál haladni egy távoli cél felé és arra haladva egyre többet lát a célból és az oda vezető útból, míg a másik előre eldönti, mit találna ott, ha odamenne és egy lépést sem tesz azért, hogy ezt ellenőrizze.

Akkor neked a hit való, hiszen meg sem próbálod megérteni a dolgokat. Felesleges erőlködni, ha ez hoz megnyugvást akkor hozzon.

A problémádra pedig megoldás lehet a pszichiáter. SSRI-vel fel lehet lazítani a rosszul berögzült szinapszisokat. Ha mellé fejleszted a jellemedet, akkor végleges segítséget is nyújthat.

Mellékesen a tudat működésének determinizmusa is ide tartozik. Nyilván szabad akaratról nem beszélhetünk, hiszen az agy csak egy komplex anyagcsomó, bemenetekkel és kimenetekkel. Viszont az érdekes lehet, hogy a kvantumjelenségektől miként függ. Ahogy a példában is, ekkora rendszernél már 99.999999999' determinisztikusan értelmezhetjük.

"És lehet hogy jól teszik, mert az itt leírt valószínűségi dolog miatt, ha igaz, megközelíteni lehet, de elérni sosem."

Ez körülbelül olyan hozzáállás, hogy felismerve, hogy az egész földgolyót sosem járhatod be, inkább maradsz négy fal közé bezárva, fantáziálni arról, hogy milyen lehet a világ.

Én spec ebbe őrülnék bele, nem a kiaknázhatatlanul végtelen lehetőségek létének felismerésébe.

Ezt én se tudom megérteni, hogy mégis mi alapján mondják rá valamire hogy "tudományosan véletlenszerű".

Erre van valami bizonyíték, hogy pl egy radioaktív atom bomlása teljesen véletlenszerű?

Attól hogy nem látjuk át, hogy hogy zajlik a "bomlási folyamat", inkább ráfogjuk hogy véletlenszerű? Vagy ez szépen le van vezetve és bebizonyítva?

Én is olyasmi hitben vagyok mint a kérdező, szerintem mindenre van magyarázat csak a legtöbb dolog nagyon összetett.

Pl ha eldobok egy labdát azt meg tudjuk magyarázni, hogy miért oda esik ahova, de azt már nem, hogy miért pont annyi a magasságom amennyi. Pedig nem véletlenül ennyi, ebben az univerzumban szerintem máshogy nem is alakulhatna, mint ahogy semmi más sem.