Ha felidézünk egy gyermekkori élményünket, akkor mennyire igaz az az állítás, hogy a jelenleg testünket felépítő atomokból egy sem létezett az esemény megtörténésekor?

Az atomok léteztek, csak esetleg töredékük más formában, gondolok itt a radioaktív bomlásra, vagy a Napunkban kialakuló nehezebb elemekre, amelyekből Napszél formájában kerülhetett valamennyi a Földre és így mindannyiunkba.

A sejtjeink ellenben az idegsejtek kivételével nagyjából hét évente megújulnak, kicserélődnek és hosszabb távon az idegsejtek összetétele is változik atomi szinten, így inkább az lenne a csoda, ha valamelyik atom ugyanaz lenne a testedben, mint sok évvel ezelőtt, de azért nem lehetetlen, akár úgy, hogy megmaradt valahogy, akár úgy, hogy visszakerült.

Egy fizikai test nem azonos az ot alkoto atomok aritmetikai osszegevel. Egyetlen atomra sem lehet rafogni a sok kozul, hogy ha az kicserelodik a targyban, akkor mar mas targyrol beszelunk. Egy test nem mas mint egy struktura. Az atomok hozzak letre ezt a strukturat, de kulon kulon egyik sem meghatarozoja annak. Ez a struktura akar meg mikroszkopikus szinten is eleg jol elhatarolhato a kornyezetetol. Amig az atomok ugy cserelodnek, vagy vesznek el belole, hogy a struktura nem bomlik fel , addig ugyanarrol a targyrol beszelunk.

A targyak holonok: szervezodnek valamibol, es ok maguk is egy nagyobb szervezodes reszei.

Azért ne essünk túlzásba. Még ha tökéletesen lecserélődne is az összes testedet alkotó atom / molekula, akkor is lesz egy csomó ami régen is benned volt, és azóta újra beléd került.

A testedben van kb. 6*10^26 szénatom, a földkéregben olyan 3*10^45. Ha a 6*10^26-ot tökéletesen elkevered a 3*10^45-ban, és kihúzol belőle újra 6*10^26-ot, akkor (6*10^26)^2 / (3*10^45) = 120.000.000 a régiek közül lesz.

Ez arról jutott eszembe, hogy pár hete a tengerben úszkálva kiszámoltam, hogyha belehugyozok a vízbe, majd évek múlva, miután tökéletesen elkeveredett, merítek a vízből egy pohárral, akkor azok közül egy csomó vízmolekula az egykori pisámból való lesz.

"nagyjából hét évente megújulnak"

Ez a csontra igaz, a kötőszövet 2 hetente.

A többi meg a kettő között.

Amúgy az atomok tuti léteztek előtte is, csak nem a testedben voltak.

Gondolom, a kérdező arra gondolt, hogy azok az atomok már nincsenek ott, amelyek annak idején rögzítették ezt az emléket.

Ez igaz - csakhogy maga az emlék ott van, új atomokból kirakva.

Ez ugyanolyan, minthogy ma is ki lehet nyomtatni az "Egri Csillagokat", és ugyanaz az élmény lesz, mint az eredeti kiadás.

Ez nem egészen így van, sok emléket elfelejtünk és a legtöbb módosul valamennyire.

Igaz, ennek pszichológiai okai vannak elsősorban, feldolgozzuk, átértelmezzük az emlékeinket, így tudunk megbékélni, kilábalni stresszes, depressziós helyzetekből, vereségekből, veszteségekből.

Az emlékek megszépülnek, különösen a legrosszabbak, vagy amit mi annak ítélünk.

Vagy csak elfelejtjük.