Miért van egyáltalán valami (tér, anyag idő), a semmi helyett? Mi lenne ha abszolút semmi nem lenne?

A semmi a valami gondolatpárja, egymás nélkül nem léteznek.

A nem az igen gondolatpárja, egymás nélkül nem léteznek.

A semmi/valami és az igen/nem gondolatpárok együttesen alkotják azt a valóságot, ami már nem esik a van/nincs hatálya alá. Mert egyszerre van és nincs, ugyanis a van és a nincs fogalma is ugyanannak a dolognak, az univerzumnak az emberi gondolkodás általi kettéhasításai.

Ha ez így zavarosan hangzik, képzelj el egy pénzérmét. Az egyik fele a van, a másik fele a nincs, de bármilyen gondolatpárt elhelyezhetsz a példában (igen/nem, semmi/valami, stb.). Nos, a te kérdésedben szereplő semmi az érme egyik oldala, a valami a másik oldala. És te abból indulsz ki, hogy az egyik létezhet a másik nélkül. Pedig tök mindegy, hogy te mit elmélkedsz semmiről és valamiről (fejről és írásról) a pénzérme attól még ugyanúgy van. Tehát nem tudsz olyan mondani, ami kívül esne ezen az értelmezési tartományon, mert a pénzérme mindig ott marad, csak éppenséggel fogalmilag körbefutkosod (semmi/valami, stb.), mint amikor a kutya a saját farkát kergeti.

A miértre nem kell válasznak lennie, mindennek aminek indoka van a létezésre, élőlények fejlesztettük ki, vagy alkottuk meg egy cél elérésének érdekében. Van fülünk, hogy halljunk. Van villanykörte, hogy ne legyen sötét. Van redőny, hogy ne legyen világos. Egy kavics, folyó, üstökös, csillag, Univerzum létezésére nincs "miért", nem szolgálják semminek a célját (attól függetlenül, hogy hasznosíthatjuk őket). Ha nagyon meg akarjuk válaszolni, azt mondhatjuk, hogy azért létezik a világ, mert fennálltak a feltételei. Adott volt az energia, és adott volt az entrópia növekedés ténye. Ezen kívül másra nincs is szükség egy Világegyetem fejlődésére, az energia önmagától téridővé, anyaggá, antianyaggá és minden mássá rendezőtlenedik, amire csak lehetősége van. Attól vonatkoztassunk el, hogy hogyan lett energia és entrópia növekedés, ez már hitvallás kérdése.

Ha nem lenne abszolút semmi, akkor nem lenne abszolút semmi :D A semmi és a végtelen fogalmával nehezen birkózik meg az elménk, nem megtapasztalható absztrakciók. Vegyél valamit, amiből kivonod ugyanazt, na az lesz a semmi. Könnyebb olyan dologgal, ami amúgy sem létezik, pl unikornis. Ha elképzelsz egy unikornis nélküli unikornist, na az a semmi. Világ nélküli világ, ugyanaz a semmi.

Örök megválaszolhatatlan kérdésünk. "Miért van inkább valami, hogy nem inkább semmi?" -teszi fel írása végén Heidegger, nyitva hagyva a kérdést.

Valahol ott keresném a választ, hogy ha nem lenne tapasztaló alany - ki tapasztalná ezt az abszolút semmit? Ha nincs tapasztaló alany nincs tapasztalat (!) tárgya és nincs tapasztalás folyamata sem. Ez a 3 egyszerre keletkezik. (van aki ráront, hogy de így meg úgy szolipszista - abban a negatív ítéletben ő a tapasztaló alany.) Egyszerűen ez a 3 egyszerre keletkezik és szűnik meg.

Semmiből nem lehet valami!

dolgok márpedig vannak!

Hogy lehetséges ez?

A válasz: Mindig is volt valami!

Tehát a kérdés, hogy miért nincs semmi, már okafogyott:

Mert mindig is volt valami! :)

Mi lenne, ha semmi nem lenne? ez egy értelmetlen kérdés!

Elég sokszínű válaszok érkeztek, valamilyen szempontból mind jó.

Maga a semmi definiálhatatlan fogalom, mi is csak bizonyos határok közt tudjuk használni.

Az "abszolút semmi" teljesen értelmezhetetlen. Ez is egy viszonyítási alapot kívánó fogalom.

De ha tényleg csak a tér, idő, anyag jelenlétének hiányára értjük, akkor ebben az értelemben mai tudásunk szerint ez a három dolog az ősrobbanás óta létezik.

A nagy akadály eme időponton kívül nyúlni az idő és a tér. Bármit akarsz megfogalmazni a téren és időn kívül, azon bukik a próbálkozás, hogy az "azon kívül" fogalma nem értelmezhető, a kívül szó mindenképpen időben vagy-és térben meghatározott pontot, tartományt jelöl.

Sajnos még mai fizikánk sem tud olyan helyzetet értelmezni, ahol ezek a fogalmak nincsenek meg iránypontként.

A teóriák a mi 3 térdimenziónkon kívüli másik térdimenziókról szólnak, ebben a formában CSAK a mi 3D terünk és azon belüli időnk létezése hiányzik, a többi "valami" meg kérdéses, de az sem nevezhető semminek.

Nem látom a kérdés lényegét. Ha semmi lenne, akkor semmi lenne. Mi a megoldandó dilemma? Nekem ez elég egyértelműnek tűnik.

Ha jobban bele akarsz merülni, hogy milyen világok létezhetnének, ha mások lennének a fizikai törvények, akkor először próbáld megérteni, hogy hogyan működnek, mit is jelentenek azok, amik léteznek, és akkor jobban fogod látni, hogy mivel jár, amikor az egyiket módosítjuk vagy elvesszük. Az, hogy milyen más világokat tudsz elképzelni, csak a tudásod és a képzelőerőd függvénye. Képzelőerő, hogy képes legyél elszakadni gondolatban a megszokottól, és tudás, hogy lusta képzelgések helyett valóban fel tudd építeni, hogy hogyan működne egy másmilyen világ. Ehhez persze nem árt tudni, hogyan működik EZ a világ. Filozófiailag nincs semmi oka, hogy miért pont úgy van a világ, ahogy. A világon belül persze már vanna összefüggések, ok-okozati viszonyok, de ezeknek a viszonyoknak a létezésének sincs mélyebb szükségszerűsége. El tudunk-e képzelni mást?, persze - az agy egy modellező eszköz, az a dolga, hogy különböző modelleket tudjon építeni. De ettől még a világ olyan, amilyen, el kell fogadnunk azokat a modelleket, amik ráillenek, valósnak.