A kettős rés kísérletben maga a mérés ténye omlassza össze a szuper pozíciót vagy az ember tudata?

Ez egy jellemző tévhit!

A mérés nem az ember fejében van. A mérés egy egyszerű kölcsönhatás a detektorral.

Csak úgy lehet lemérni a jelenséget, ha az valamilyen módon kölcsönhatásba lép a mérőeszközzel. Akkor omlik össze a hullámfüggvénye...

... de ez független a szemlélőtől, lehet akár egy kósza termikus sugárzás is, a kölcsönhatás és az információközlés a lényeg. Ezért kell brutálisan szigetelni a kvantummechanikai kísérleteket, és sokszor megismételni, mert nagy a hibalehetőség emiatt.

Ez azért nem ilyen egyértelmű. Ugyanis a kölcsönhatás még önmagában nem felételezi a hullámfüggvény összeomlását. Például egy kovalens kötés elektronjai is kölcsönhatásban vannak, mégis hullámfüggvénnyel írhatóak le. Kétréses interferenciát fullerén szénmolekulákkal is sikerült már kimutatni, pedig azok egyenként hatvan szénatomból állnak.

Ennek az extrapolációja amúgy Schrödinger macskája is, a kérdező problémája nem könnyű feladat.

Ez egy paradoxon, sokféle próbálkozás született az ellentmondás felodására, a hf összeomlás a legszélesebb körben elfogadott koppenhágai értelmezéshez tartozik. Schrödinger ennek a hiányosságára próbált a macskás példával rávilágítani.