Ősrobbanás. Miből gondolják a tudósok, hogy ennek kezdőpontja egy extra sűrűségű atomi méret volt?

A tudomány igazából, nos bármilyen furcsa is, de az is egy hit. Bebizonyítani nem tudunk mindent, de ha nem hinnének benne tudósok, nem is bizonyítják be azt, amiben hisznek. A csillagászatban az az érdekes, hogy egy megválaszolt kérdés szül pár újabb kérdést. Einstein hitt a fekete lyukak létezésében, bár meglepő, de nem tetszett neki, hogy ilyen szörnyek létezhetnek. Sőt, nem is élte meg a felfedezésüket, de hitt benne. A Biblia szerint a hit nem látott dolgokról való meggyőződés. Amikor Barnard professzor elvégezte az első szívátültetést, előtte nem látott senkitől ilyen műtétet. De hitt benne, és végül meg is csinálta. Az első beteg csak 18 napig élt, nem voltak még hozzá azok a kilökődésgátló gyógyszerek, mint ma. De ma már rutinműtét lett belőle, és az egész technikai fejlődésünk erre épül.

Más dolog az Istenben való hit. Mert nem tudjuk bizonyítani, nem jelenti azt, hogy nincs. Fekete lyukat se látott még senki sem, de tudjuk, hogy ott van. Mi van akkor, ha tévedsz? Akkor már késő lesz. Egy amerikai fizikus mondta, sajnos a nevére nem emlékszem, hogy bár nem tud mit mondani Istenről, de annak a valószínűsége, hogy ezt a mindenséget valaki megteremtette, nagyságrendekkel nagyobb, mint az, hogy magától előállt valahogy. Matematikailag az utóbbi elhanyagolható. Érdekes módon egy sebészprofesszor ugyan ezt mondta az emberi testről. Azt mondta, lehetetlen, hogy a pocsolyából keletkezzen, akárcsak egy baktérium is. Pár szerves molekula, ha össze is kapcsolódik, sokkal hamarabb szétesik, minthogy csak a legkisebb vírus keletkezzen belőle. Igazából azt se tudjuk, hogy az élet hogyan keletkezett, semmi bizonyítékunk nincs rá, se közvetlen, se közvetett.

21#, amiket felvázoltál annak semmi köze nincs a hithez. Vagy a vallástól, vagy a tudománytól vagy teljesen idegen. Ez amúgy nem is tudom a vallásosoknak miért nem sértés, amikor valaki összekeveri a feltétel nélküli hitet azzal, hogy van egy tudós, aki "azt hiszi, hogy".

Amikor Barnard professzor elvégezte az első szívátültetést, előtte nem látott senkitől ilyen műtétet. Nem hitt semmiben, csak tisztában volt az elmélettel, azt végrehajtotta a gyakorlatban. Ennyi történt, nem kell mindenbe degenerált spiritualitást belelátni.

"A tudomány igazából, nos bármilyen furcsa is, de az is egy hit."

Fenéket.

Ha bizonyított, hogy 2+2=4, akkor a következtetésem, hogy 4+2=6, az neked csak hit? És a tudomány itt sem csak hisz, hanem feltételez, majd azonnal, saját magát ellenőrizve a bizonyítékot keresi, és csak akkor lép tovább, ha már bizonyított, biztos alapról léphet feljebb.

Ez neked hit?

Szövegértési, logikai vagy fogalmazási szinten van hiba a mátrixodban?

Attól még, hogy egy tudományos eredményt te nem fogsz fel, nem tudsz utánaellenőrizni, meg sem próbálod, csak hiszed vagy nem hiszed, attól még azok, akik ezt elérték, nem hit alapon döntöttek. Te csak ennyit látsz be, fogsz fel. De ha a tudomány csak hit lenne, most nem néznél műholdas tévéadásokat.

"Bebizonyítani nem tudunk mindent, de ha nem hinnének benne tudósok, nem is bizonyítják be azt, amiben hisznek."

Na itt a qrva nagy tévedés. A teória nem hit, hanem olyan variáció egy kérdés megválaszolására, ami még igazolásra vár. És általában több is van párhuzamosan, amiből eldöntendő, mennyi helyes.

Persze, egy tudós is csak ember, ezért van, hogy nehezen fogadja el, ha a kedvenc elmélete megbukik, kapaszkodik bele. De hiába, mert nem egyetlen ember vizsgálja a témát és ha a teória bukik, akkor bukik.

"A csillagászatban az az érdekes, hogy egy megválaszolt kérdés szül pár újabb kérdést. Einstein hitt a fekete lyukak létezésében, bár meglepő, de nem tetszett neki, hogy ilyen szörnyek létezhetnek. Sőt, nem is élte meg a felfedezésüket, de hitt benne. "

Felejtsd már el ezt a "hitt" zöldséget.

Felállított egy elméletet, ami ellenőrzésekkel is megállta a helyét, csak gyakorlati bizonyíték kellett a 100%-os megerősítéshez. Sajnos nem érte meg. De ennek továbbra sincs köze a hithez. Az hogy te megcsinálsz egy matekfeladatot meg az ellenőrzését is és jónak bizonyul, ez alapján "hiszed" hogy jó, annak semmi köze a vallásos hithez.

"A Biblia szerint a hit nem látott dolgokról való meggyőződés."

Marhára jó lenne, ha nem egy ezerféleképpen magyarázható általános mondatot használnánk a hit tudományos definíciójának.

Látod a műsorszóró műholdat? Nem. Csak nézed a felé állított antennádról jövő adást. Persze, akkor csak vallásos hit, hogy ott van a műhold. Ez sületlenség.

A vadászgép pilótája látótávolságon kívülről beméri radarral az ellenséges gépet. Persze ős is csak vallásos hitét éli ki, mikor rá is ereszti a rakétát.

"Amikor Barnard professzor elvégezte az első szívátültetést, előtte nem látott senkitől ilyen műtétet. De hitt benne, és végül meg is csinálta."

Persze. Ha simán hit alapján csinálta volna, akkor nem orvos lenne, hanem életveszélyes sarlatán.

"Az első beteg csak 18 napig élt, nem voltak még hozzá azok a kilökődésgátló gyógyszerek, mint ma. De ma már rutinműtét lett belőle, és az egész technikai fejlődésünk erre épül."

Vagyis mindaz a tudományos elmélet, ami alapján az első műtétet elvégezte, bizonyítást nyert. De előtte sem HIT volt.

"Más dolog az Istenben való hit. Mert nem tudjuk bizonyítani, nem jelenti azt, hogy nincs."

Nem ám. Ezért semmi köze a tudományhoz. De nem csak simán ezért. A teremtőre ELMÉLETI, LOGIKAI bizonyíték sincs, nem simán a tárgyi bizonyítás hiányzik. Ettől még létezhet, persze. De a leghalványabb köze nincs a dolognak a tudományban használt teóriákhoz, elméletekhez.

"Fekete lyukat se látott még senki sem, de tudjuk, hogy ott van. Mi van akkor, ha tévedsz? Akkor már késő lesz."

Ez a kettő hogy is jött össze? És a fekete lyukat nem látjuk = csak hit dolgot már elvetetted? Akkor mégis létezik, hiába nem látjuk?

Nem érzed az önellentmondást a sziklaszilárd véleményedben?

"Egy amerikai fizikus mondta, sajnos a nevére nem emlékszem, hogy bár nem tud mit mondani Istenről, de annak a valószínűsége, hogy ezt a mindenséget valaki megteremtette, nagyságrendekkel nagyobb, mint az, hogy magától előállt valahogy. Matematikailag az utóbbi elhanyagolható."

Planck is csodálta és teremtőt valószínűsítőnek tartotta az univerzum törvényeinek harmóniáját.

A valószínűségek összevetése viszont nem más, mint személyes, szubjektív, érzelmi vélemény.

"Érdekes módon egy sebészprofesszor ugyan ezt mondta az emberi testről. Azt mondta, lehetetlen, hogy a pocsolyából keletkezzen, akárcsak egy baktérium is. Pár szerves molekula, ha össze is kapcsolódik, sokkal hamarabb szétesik, minthogy csak a legkisebb vírus keletkezzen belőle."

Személyi problémája, hogy sebészként nem fogja fel az evolúciót, nem is tartozik a munkaköréhez és nincs semmi tudományos alapja EZT felmérni.

"Igazából azt se tudjuk, hogy az élet hogyan keletkezett, semmi bizonyítékunk nincs rá, se közvetlen, se közvetett."

Nem igaz.

Van egy olyan puzzle-táblánk erről, ahol még bizony vannak hiányok, nem is kicsik, de a "semmit nem tudunk róla" nem igaz. Sőt, napról napra kerülnek elő új hírek az önfenntartó, környezettel interaktív óriásmolekulákkal kapcsolatban, amelyek az első építőkövek voltak az életnek nevezhető működési szinthez.

Az alap aminosavak és az RNS közt vannak még fehér foltok a térképen, és ugyan tény, hogy ez a legfontosabb rész, de ettől még a térkép már nem üres.

Le kéne állni azzal, hogy párhuzamokat keressünk a vallás és a tudomány közt. Mert nincs.

Ősrobbanás...

Azt tudjuk, hogy a távoli galaxisok mind vöröseltolódást mutatnak. Azt is, hogy ennek mértéke arányos a távolságukkal. Ez teljesen megfelel annak a képnek, amit egy táguló Univerzumban tapasztalunk. Ha tágul, akkor a múltban kisebb volt. Minél régebbi múlt, annál kisebb. Ezek szerint valamikor egyetlen pont volt a mérete.

A másik kérdés, hogy mitől kezdett el tágulni. Az biztos, hogy jelenlegi állapotában -ha statikus lenne- az Univerzum nem kezdene hirtelen tágulásba (inkább az ellenkezője a valószínű); tehát amikor elkezdődöttb akkor a körülményeknek jelentősen különbözniük kellett a mostanitól -gyakorlatilag az egész világegyetem szerkezete más kellett legyen. Ilyen körülmények csak a nagyjából matematikai pont méretű Univerzum esetén lehettek. Tehát ha a megfigyelésekből levont (és azt újabb megfigyelésekkel igazolt) következtetéseink helyesek, akkor a világunk egy pontszerű állapotból tágult a jelenlegi méretére -és nem egy nagyságrendekkel nagyobb kezdőállapotból...

Konyhanyelven kb. ennyi. Persze ez szükségszerűen elnagyolt és pontatlan leírás,de megfelelő matematikai, fizikai.és csillagászati előképzettség birtokában a pontos matematikai leírást is tanulmányozhatod...

Hogy jön ez ide? Az ősrobbanás pillanatában hidrogénen kívül más anyag nem volt. Az ősrobbanás után közvetlenül hidrogénen és héliumon kívül gyakorlatilag semmi nem volt. A legfiatalabb galaxisokban sincs más. A nehezebb anyagok, fémek kizárólag csillagok fejlődése közben, csillagok összeütközésében vagy felrobbanásuk alatt keletkezhetnek.

Egyébként meg a Földből akkor lesz fekete lyuk, ha összepréseljük 1cm-re, hova tűnik szerinted a sok víz és más folyadék? Elég nagy a nyomás és hőmérséklet hatására nem csak a molekulák bomlanak fel, hanem az atomokról az elektronok is leszakadnak, beindul az atommagfúzió, nehezebb atomok pedig széthasadnak, a csillagok és az atomerőműink működésének tulajdonképpen ez az alapja. Ekkor már az egész plazma halmazállapotban van, sehol nincs folyadék.

Kérdető: ha az elmélet szerint atomok sőt folyadékok alkották a szingularitást, akkor az valóban nem jó.

De erről szó sincs. A protouniverzum körülményei között az elemi részecskék is felbomlanak -ahogy a fekete lyukba hulló anyagból is csak 3 dolog marad: tömeg, töltés, impulzusnyomaték...