Támadás vagy védekezés? Melyik eredményesebb taktia evolucó (fennmaradás) szempontjából?

A kérdés nem túl jó, ezt finoman így mondanám.

Ezt a két dolgot nem lehet elkülöníteni.

Ha azt kérdezed, hogy mi teszi a pénzt pénzzé: a fej vagy írás? Akkor sem lehet választani, mert a válasz maga a pénzérme. Egyik sincs a másik nélkül.

A védekezés és a támadás is valójában 1 folyamat kétféle aspektusból.

A támadás. nézzed globálisan a dolgot melyik az a 2 faj ami a 2 legtöbb áldozatot szedi? az ember és a vírus. mi a közös bennük hogy mind a kettő szinte az egész világon elterjedt és aggresszív módon terjeszkedik és gyorsan reprodukálódik. A nagyobb lassabb fajok -rinocérosz elefánt- hamarabb kihalnak az aggresszívabbak nem. vírus, ember, hangya, rovarok, szúnyog

a vírus a Föld legegyszerűbb ember talán a legösszetettebb egysége az a közös bennük hogy háborúznak.

Az lesz az eredményes aki képes mindkettőre!

----

A szakszavakat én is jobban szeretem angolul használni, de könyörgöm az immunrendszer az maradjon már immunrendszer...

Meg amúgy is rossz példa, mert az immunrendszer nagyon is támad! A túl tiszta környezet miatt feleslegesen is támad meg olyan molekulákat amit nem kellene, és így alakul ki az allergia...

Mindkettő. Nincs olyan élőlény, ami az egyiket használja csak, illetve ezt a két dolgot nem is nagyon lehet elkülöníteni.

Egy növényevő is úgy védekezik a ragadozó ellen, hogy megtámadja. Az immunrendszer is gyárt egy rakás sejtet, amik megátmadják és kinyírják a kórokozókat.

Lásd a játékelmélet idevágó tételeit.

Például itt nézz utána:

[link]

Ha már szóba került a sakk, vagy a hadászat, akkor elmondanám, hogy Zsukov híres volt a stratégiájáról, amelynek lényege az volt, hogy kiépített állásban felfogta az ellenség támadását, szívós védekezéssel, majd a már súlyos veszteségeket szenvedő, kedveszegett támadóra mért csapást az addig tartalékban tartott intakt csapásmérő erővel.

Ezt alkalmazta a Távol keleten Japán ellen Khalhin Golnál, Moszkva alatt és Kurszknál is.

Ennek az egyszerű taktikának az igazát az is bizonyítja, hogy lényegében szinte az összes modern stratégiai játék ezt a menetet követi, csak kicsit másképp.

A játék elején vissza kell verni a gép folyamatos támadásait, kiépíteni, létrehozni egy támadó sereget, amivel aztán elsöpörheted az ellenséget.

Ami a sakkot illeti, ott a világosnak némi előnyt tulajdonítanak, mivel az kezdi meg a játékot, ezért általában ő a támadó. Vannak azonban védekező jellegű megnyitások világostól is, különösen híres manapság C2-C4, amely nagy meglepetést okozott.

A sötét gyakran kénytelen védekező taktikát kialakítani, de azzal is lehet nyerni.

Ahogy előttem is írták, mindkettő küzdelem, harc. A különbség csak abban van, hogy van egy kezdeményező, és van egy reagáló fél. A szerepek a harcban összemosódnak, ill. elméletivé válnak.

A védekezés nem teljesen azonos a meneküléssel, vagyis a harc elkerülésével. Az egy érdekes kérdés, hogy mikor melyik hasznosabb, de ez nagyon sok dologtól függ. Vannak élőlények, amik nem képesek harcba bocsátkozni, akik pedig igen, általában a helyzettől függően döntenek. (Ld. pl. sarokba szorított állatok.)

Az első világháború lendületes támadó hadműveletekkel kezdődött. Nem ismerték azonban fel, mennyit fejlődött a tűzerő. A gyorstüzelő fegyverek, a géppuska alkalmazása inkább a védelemnek kedvezett, pedig volt olyan vélemény, hogy figyelembe véve a támadó erők létszámfölényét okozó súlypont képzést, ha a védelem tízezer golyót lő ki, akkor a támadó húszezret, ezért az jár jól.

Moltke azonban felismerte, hogy az előny a védelemnél van, hiszen a támadásban részt vevő nem tudja a fegyverét nyugodtan kezelni, nem pontos és nem talál.

Ezt csak felerősítette az, amikor mindkét fél kiépítette a biztonságos fedezékrendszert.

A támadásokat mégis sokáig erőltették, a hatalmas emberveszteségek ellenére is, pedig semmi gyakorlati eredményt nem hoztak.

A második világháborúban a hitleri Németország erősen felfegyverkezett és kezdeti katonai sikereit főleg ennek köszönhette. A britek csak a flottát tartották békeidőben is harci készültségben. Szárazföldi haderejük kimerült a gyarmati hadsereg rendfenntartó jellegében. A szigetországban csekély létszám volt felállítva véderő gyanánt.

Az USA az első világháború után szárazföldi hadseregét szinte teljesen feloszlatta, néhány lovasezredet hagytak csak meg, talán az indiánháborúk iránti nosztalgiából. Ezeket alakították át gépesített egységekké a harmincas években. Ezen kívül a haditengerészet rendelkezett pár tengerészgyalogos ezreddel, amivel sakkban tartották azokat a banánköztársaságokat, akikkel dolguk akadhatott. Ezzel magyarázható a japánok kezdeti előrenyomulása.

Egyedül a Szovjetunió tartott fenn erős hadsereget, amivel már a kezdetben meghiúsíthatták volna a Barbarossa tervet, de minden jel arra mutat, hogy Sztálin egyáltalán nem tartott Hitlertől, barátjának gondolta és a németekénél sokkal erősebb haderejét rosszul helyezte el.

Sokan úgy tartják, hogy azzal, hogy Mussolini felbolygatta a Balkánt, a németeknek több hét késedelmet okozott, de inkább az a vélemény látszik helyesnek, hogy Hitler nem későn, hanem korán támadott, mert a Vörös Hadsereg túlnyomó többsége Japán ellen volt támadó állásban és küszöbön állt Japán megtámadása, ami lekötötte volna az orosz erőket, ha ott kitör a háború.

Az orosz stratégia hibát hibára halmozott. Közép-Oroszországban is jelentékeny erőket állomásoztattak, a Kaukázus tömve volt katonákkal és a hadsereg további jelentékeny része a későbbi nagy csaták színhelyén várakozott.

A német határon egymilliónál is kevesebb haderő sorakozott fel, azok is ötven, száz km.-es sávban szétszórva, ezért a kezdeti sikerek főleg a helyi német túlerőnek köszönhetők.

Az oroszok meglehetősen későn tértek magukhoz a sokkból, hónapokig eltartott, amíg kivonták a csapataikat Mandzsúria körzetéből és más helyekről, majd koncentrálták a haderőt a német frontra, megnehezítve így a támadó fél dolgát.

A valóságban sosem egyenlők a feltételek, a támadó fél általában erősebb, jobban felkészül az összecsapásra, de a sikere attól függ, hogy a védekező fél milyen erőforrásokkal rendelkezik, mit tud felmutatni a túlerő ellenében.